Yaoiarts

Yoneda Kou: Yorube Naki Mono (folyamatban)

  

Kiadás éve: 2008
Hossza: 3 fejezet, még fut
Japán kiadó: Taiyou Tosho
Egyéb kiadó: -----

Fanfordítás:
Angol: Dangerous Pleasure
Magyar: Yaoiarts - Corot

Ismertető:

Tudom, szentségtörés ilyet írni egy yaoival foglalkozó honlapon, de bármennyire döbbenetes a yaoin kívül is van élet, avagy más hobbinak álcázott betegségeim is vannak. Többek között szívesen olvasok történelmi témájú könyveket, mivel kényszeresen szeretek turkálni a múltban. Hogy mi köze van ennek Yoneda Kouhoz, illetve ehhez az ismertetőhöz?

Nincs is nagyobb gyönyörűség annál, mikor rajongásom tárgyai valamilyen módon „egyesülnek”, ilyenkor úgy érzem magam, mint az a megzavarodott kecske, aki hatalmas káposztaföldre tévedt. Márpedig Yoneda Kou megtette nekem azt a szívességet, hogy yaoi történetét történelmi környezetbe ültette. Ennek eredményeként született meg a Yorube Naki Mono című mangája, amiről jelenleg csak nagyon kevés információval szolgálhatok, hiszen amióta a mangaka pihenőt fújt minden munkája parkoló pályán áll. Nem kivétel ez alól a Yorube sem, amiből mindösszesen három fejezet jelent meg eddig és nagy valószínűséggel addig nem is várható belőle folytatás, amíg Yoneda Kou vissza nem tér a mangakák dolgos világába. Ennek ellenére érdemes a figyelemre.

A már említett soványka három fejezet nagyon korlátozott betekintést enged a történetbe, csupán ízelítőt ad, bevezetője egy izgalmas, történelmi drámának. Az angol címe (People with no Place to Go) véleményem szerint nagyon beszédes és némileg előre vetíti, hogy mire számíthat az olvasó. A történet a feudális japánban játszódik, középpontjában két szamurájból avanzsált bérgyilkos áll, akik ugyanannak az orgyilkos csapatnak a tagjai. Saiga, az én megítélésem szerint afféle western filmekből ismert fakó lovas (a la Clint Eastwood) típus. Tekintélyt parancsoló, amit elsősorban a kardvívásban szerzett tudásának köszönhet, csendes és zárkózott, igazi fapofa, kinek múltját rejtélyes homály fedi. Első találkozása Shikonnal mondhatni sorsszerű, de közelebbi kapcsolatba csak akkor kerülnek egymással, amikor a fiatal férfi csatlakozik Saiga csapatához. Shikon egészen más tőről fakad, mint a csapat többi tagja, nem csak külsejével, de természetével is feltűnően kilóg a társaságból. Pimasz, idegesítően őszinte, látszólag nagyon jó kedélyű, vicces figura, akiben egy csöppnyi szemérem sem szorult. Még csak meg sem próbálja leplezni élénk érdeklődését Saiga iránt és mielőtt az idősebb férfi észbe kapna, Shikon nem csak harcostársként feszít mellette, hanem lakótársként szobáját is kénytelen megosztani vele, ami a manga legtöbb poénos helyzetét szüli.

Shikon első bevetése alkalmával társait is megdöbbentve összeesik, ezzel nyilvánvalóvá válik nemcsak az olvasó, de Saiga számára is, hogy a fiatal férfi jól felépített álarca mögött szörnyű titok lappang. Ezt a gyanút csak tovább erősíti Shikon titkos találkozója egy szamurájjal (Kunugi), aki láthatólag Saiga után szaglászik.

De kicsoda valójában Saiga, milyen titkot rejteget Shikon, és mit akar a rejtélyes szamuráj Kunugi? Habár a történet komótosan halad és ez a három fejezet túl rövid ahhoz, hogy az olvasó egyértelmű képet kapjon a szereplőkről, vagy a cselekményről, de ahhoz pont elég, hogy az emberlánya tűkön ülve várja a Yorube folytatását.

A mangában szereplő karakterek, ahogy a mangakától már megszokhattuk, illetve a történetnek megfelelően mind férfias figurák, habár ez elsősorban a Yoneda Koura annyira jellemző grafikának köszönhető és nem feltétlenül a történet műfajának. Személy szerint én nagy rajongója vagyok a mangaka rajzstílusának, mert mindig úgy gondoltam, hogy műfajtól függetlenül van valami mélabús a történeteiben, ami főleg a karakterei megrajzolásában mutatkozik meg. A szereplők arckifejezése, a tekintetük, mozdulataik néha sokkal többet árulnak el, mint a bubik jól megszerkesztett szövegei. A mangaka grafikája nem feltétlenül a legszebb, nem a teljes tökéletességig kidolgozott, de tagadhatatlanul sokat hozzátesz az adott történethez. A Yorube talán az eddigi legsötétebb hangulatú mangája, és ez természetesen a rajzolásán is meglátszik. A karakterek és bizonyos jelenetek gyakran félhomályba burkolóznak, így fokozva az amúgy is kissé baljós és feszült légkört.

Mindig szerettem az olyan yaoi történeteket, amiknek van valamilyen háttér sztorija, és nem csupán arról szólnak, hogy a két főszereplő némi huzavona után egymásra ugrik. Úgy gondolom, hogy a Yorube minden ilyen jellegű igényemet tökéletesen kiszolgálja. A manga nem mélyenszántó történelemóra ugyan, de az eddig olvasottak alapján szépen kikerekített kerettörténetbe foglalja a két főszereplő lassan alakuló kapcsolatát.

Mivel a manga shounen ai besorolást kapott és történelmi jellegéből adódóan a benne szereplő kaszabolós jelenetek sem tartoznak a durva vérengzés kategóriájába, bátran ajánlom gyakorlatilag mindenkinek. De ha szűkítenem kell a kört, akkor elsősorban Yoneda rajongóknak és azoknak, akik bárminemű vonzódást éreznek a történelmi témájú sztorik iránt. 

Corot 

Letöltés: ch.1., ch.2.,ch.3.,