Yaoiarts

Yoshinaga Fumi: Gerard és Jacques  (befejezett)

Kiadás éve: 2000
Hossza: 2 kötet
Japán kiadó: Biblos
Angol kiadó: BLU manga

Fanfordítás:
Magyar: Yaoiarts - Arita

      

 

Ismertető:

A Gerard és Jacques különleges kis gyöngyszem a a yaoi mangák sorában. Alkotója, Yoashinaga Fumi, akiről itt olvashattok ismertetőt, nem szentelte magát kizárólag a yaoinak, hanem kiváló shoujo mangákat is rajzol. Talán pont emiatt, művei az átlag yaoinál jóval komolyabbak, a történetek elgondolkodtatóbbak, karakterei életszerűbbek. A legtöbb esetben sikerül elkerülnie, hogy sablonos seme vagy ukefigurákat rajzoljon. Hősei hétköznapi, esendő emberek, de nagyon vonzóvá teszi őket az, hogy mindegyikük valódi egyéniség. Mindezek igazak a Gerard és Jacquesra is, amelyet csak még érdekesebbé tesz a történeti háttér, és az elsőre talán furának ható, de a történethez nagyon illő rajzstílus.

A manga a 18. századi Franciaországban játszódik, a forradalom (tudjátok az a bizonyos Nagy Francia 1789-ben) előtt és alatt. Nem a történelmi események állnak a középpontban, de a kor társadalmi viszonyaival együtt meghatározzák a szereplők sorsát, és teljesen átszövik a történetet. Hihetetlen profizmusra és tehetségre vall, ahogy a mangaka egy-két képsorral vagy mondattal tökéletesen bemutatja az épp zajló eseményeket, és elénk tárja a kort, anélkül, hogy a túl sokat magyarázna, vagy megtörné a sztori vonalát. Hozzá kell tenni azt is, hogy amit a mangában látunk, történetileg - már amennyire ma tudni lehet – nagyjából hű a valósághoz.

A két főhős a korabeli francia társadalom két ellentétes pólusáról indul. Gerard Anglade polgári származású értelmiségi, aki egyetemet végzett, és írói tehetsége révén meg is gazdagodott. Rendkívül intelligens és művelt ember, de nehéz élet áll a háta mögött, amely megkeményítette, kiábrándulttá, cinikussá, sőt alkalomadtán kegyetlenné is tette. Az egykori rajongó lelkületű, naiv ifjú a maga erejéből jutott el oda, ahol jelenleg tart, bár az úton fél szemén kívül sok mindent elveszített, míg elismert, sikeres emberré vált. Régi sérelmeit azonban nem feledte, és mélyen megveti a másokon élősködő, tékozló és henye életet élő, rangkórságban szenvedő arisztokratákat.

Jacques, pontosabban Jacques-Philippe de Saint Jacques, Saint Jacques márkija, viszont pont ebből a közegből származik. Az előkelő, úri nevelést kapott – magyarán elkényeztetett - fiú családja, hasonlóan sok arisztokrata családhoz a 18. században, teljesen elszegényedett. Bizony, abban az időben felső réteg számára mindennél fontosabb volt az, hogy kellően „menő” azaz fényűző életmódot folytathassanak, amelyről egyesek még akkor sem voltak hajlandóak lemondani, ha az már teljesen kimerítette a családi kasszát. Akármi is történt, a látszatot mindenképpen fenn kellett tartani – és ennek a fajta gondolkodásmódnak komoly szerepe lesz a mangában is. Jacques (legalábbis elsőre úgy tűnik) apja adósságainak kiegyenlítése végett került abba a luxusbordélyba, amelyet Gerard rendszeresen kitüntet a látogatásaival: ő lesz a fiú első és egyetlen vendége. Miután kiéli a hiába tiltakozó Jacques-on az arisztokraták iránti megvetését, megveszi a fiú szabadságát a bordélyostól, csak azért, hogy bebizonyítsa a kölyöknek, hogy rendes munkával úgysem fog boldogulni. Biztos benne, hogy előbb utóbb újra egy bordélyban találkozik majd vele. Annál nagyobb a meglepetése, mikor egy véletlen folytán, Jacques hozzá kerül, és mint kisinas vállal minden ház körüli munkát. Az elkövetkező időben Jacques alaposan bebizonyítja Gerard-nak, hogy mekkorát tévedett, és időközben kettejük kapcsolata eljut a kölcsönös ki nem állhatástól a gazda-inas viszonyon át, valami fura, egymást szüntelenül ugrató barátságig, amiből aztán úgy tűnik, hogy még több is lehet, ha… Ha engedik a körülmények, a két ember büszkesége, és ha mindkettejüknek sikerül egy darabban átvészelnie a történelem viharait.

Olyan mangával állunk szemben, amelyben nem csak a történet nagyszerű, hanem a karakterek is nagyon jól kidolgozottak és szerethetőek. A cinikus, keserű és kiábrándult filozófus álcáját viselő Gerard-ról kiderül, hogy azért még mindig megőrizte emberségét, és nagyon is érző lélek. Jacques pedig idővel megmutatja, hogy mennyivel érettebb annál, amilyennek látszik, és hogy milyen tiszta szívű, kitartó és hűséges tud lenni.

A két főszereplő mellett vannak még nagyon fontos figurák – a Gerard és Jacques nem egy olyan yaoi, ahol a pár mintha burokban élne. Nathalie, az elegáns úri dáma, és Raoul de Amalric báró, aki a „házibarát” szerepében tetszeleg, nagyon jól eltalált, eleven karakterek. Én velük kapcsolatban nem tudtam nem a Veszedelmes viszonyok Valmontjára és de Merteuil márkinéjére gondolni. Koruk tipikus figurái ők. Dekadens életmódot folytatnak, a külsőségeknek, a saját kényelmüknek és az élvezeteknek mindent alárendelnek, és nyugodt szívvel taposnak el másokat. Az őszinte érzelmeket ostobaságnak, sőt ízléstelennek tartják, amelyeknek ők felette állnak. Azt hiszik, hogy születési rangjuk és vagyonuk minden bűn alól mentesíti őket. Gondolkodásmódjuk az epikuroszi filozófia késői utódjában, a szintén Franciaországban kialakult a libertinizmusban gyökeredzik. Ez nem ismer el semmi általános értéket (mint vallás, szeretet, hűség stb.) csupán az élet élvezetét, de azt tartja, hogy érzelmileg nem szabad belemenni a dolgokba, mert az már túl sok gonddal jár, és nem illik egy felvilágosult emberhez. Ez a kényelmes életfelfogás nagyon népszerű volt a 18. század előkelőinek körében, hiszen meg lehetett vele ideologizálni a feslett erkölcsöket, és különféle sötét gonosztetteket is. A mangának az a része, amely Gerard múltját és hozzájuk fűződő kapcsolatát mutatja be, önálló történetet alkot az egészen belül.

A Gerard és Jacques, bár nem nélkülözi a drámát, nem egy sötét hangulatú manga, hanem pont ellenkezőleg: hihetetlenül humoros és vicces. A párbeszédeket, a két főszereplő szócsatáit kész élvezet olvasni (fordítani is az volt), és a hangulathoz rengeteget hozzátesz a kicsit régimódi, de franciásan könnyed és frivol nyelvezet. Emellett meg kell említeni Gerard szövegeit, amelyek a finom iróniától a vaskos, közönséges beszólásokig mindent felvonultatnak.

A grafika, mint már említettem, nem nevezhető hétköznapinak. Yoshinaga Fumi stílusa nagyon egyedi, meglehetősen sok a közeli profilképe, sokszor a hátteret nem is ábrázolja. Ha igen, akkor viszont tetszetős az eredmény. A korhű ruhák és parókák is gyönyörűek, mind a férfi, mind a női öltözeteket nagyon részletesen kidolgozza, elkényeztetve ezzel a kosztümös filmeket kedvelő olvasókat. Személyes véleményem, hogy nincs még egy olyan alkotása a mangakának, amelyhez ennyire jól menne a stílusa: a nála tipikus arcok csodálatosan passzolnak a rokokó díszletek közé. A szereplők nincsenek idealizálva. Gerard sebhelye nem túl dekoratív – bár ha viseli a fekete szemkötőjét, nagyon cool, kalózos külseje van – de a mangaka gyakran ábrázolja őt e nélkül, és akkor napvilágra kerül a valóság. Azért természetesen mind ő, mind Jacques megütik azt az esztétikai mércét, amit az ember egy yaoi mangában elvár, de egyikük sem rendelkezik eltúlzottan szép testi tulajdonságokkal. Az idő múlása is meglátszik rajtuk, hiszen a manga több évet ölel fel. Gerard láthatóan „érik”, főleg, ha ahhoz viszonyítunk, hogy milyen volt fiatalon a visszatekintő részben – nekem nagyon tetszett annak ábrázolása, ahogy a gyötrelmes évek nyomot hagytak rajta. Jacques a történet elején mindössze 16-17 éves, ennek megfelelően tündéri, bár elég harapós kis uke, akinek mintha duzzogásra lennének beállítva az arcvonásai, aztán az évek során elegáns, finom külsejű, de férfias fiatalember lesz belőle.

A hardcore yaoi rajongóinak nem lehet panasza az explicitségre sem, ami szintén jellegzetesen „yoshinagás”. A sensei ugyanis nem törődik azzal, hogy a yaoiban nem szokás a testszőrzetet ábrázolni, ő bizony, ha mértékkel is, de megteszi. Nem sok szexjelentet találhatunk a mangában, de azok elég nyíltak, és erőszak is előfordul, tehát nem való túl fiatal olvasóknak.

A Gerard és Jacques különleges kis gyöngyszem a a yaoi mangák sorában. Alkotója, Yoashinaga Fumi, akiről itt olvashattok ismertetőt, nem szentelte magát kizárólag a yaoinak, hanem kiváló shoujo mangákat is rajzol. Talán pont emiatt, művei az átlag yaoinál jóval komolyabbak, a történetek elgondolkodtatóbbak, karakterei életszerűbbek. A legtöbb esetben sikerül elkerülnie, hogy sablonos seme vagy ukefigurákat rajzoljon. Hősei hétköznapi, esendő emberek, de nagyon vonzóvá teszi őket az, hogy mindegyikük valódi egyéniség. Mindezek igazak a Gerard és Jacquesra is, amelyet csak még érdekesebbé tesz a történeti háttér, és az elsőre talán furának ható, de a történethez nagyon illő rajzstílus.

A manga a 18. századi Franciaországban játszódik, a forradalom (tudjátok az a bizonyos Nagy Francia 1789-ben) előtt és alatt. Nem a történelmi események állnak a középpontban, de a kor társadalmi viszonyaival együtt meghatározzák a szereplők sorsát, és teljesen átszövik a történetet. Hihetetlen profizmusra és tehetségre vall, ahogy a mangaka egy-két képsorral vagy mondattal tökéletesen bemutatja az épp zajló eseményeket, és elénk tárja a kort, anélkül, hogy a túl sokat magyarázna, vagy megtörné a sztori vonalát. Hozzá kell tenni azt is, hogy amit a mangában látunk, történetileg - már amennyire ma tudni lehet – nagyjából hű a valósághoz.

A két főhős a korabeli francia társadalom két ellentétes pólusáról indul. Gerard Anglade polgári származású értelmiségi, aki egyetemet végzett, és írói tehetsége révén meg is gazdagodott. Rendkívül intelligens és művelt ember, de nehéz élet áll a háta mögött, amely megkeményítette, kiábrándulttá, cinikussá, sőt alkalomadtán kegyetlenné is tette. Az egykori rajongó lelkületű, naiv ifjú a maga erejéből jutott el oda, ahol jelenleg tart, bár az úton fél szemén kívül sok mindent elveszített, míg elismert, sikeres emberré vált. Régi sérelmeit azonban nem feledte, és mélyen megveti a másokon élősködő, tékozló és henye életet élő, rangkórságban szenvedő arisztokratákat.

Jacques, pontosabban Jacques-Philippe de Saint Jacques, Saint Jacques márkija, viszont pont ebből a közegből származik. Az előkelő, úri nevelést kapott – magyarán elkényeztetett - fiú családja, hasonlóan sok arisztokrata családhoz a 18. században, teljesen elszegényedett. Bizony, abban az időben felső réteg számára mindennél fontosabb volt az, hogy kellően „menő” azaz fényűző életmódot folytathassanak, amelyről egyesek még akkor sem voltak hajlandóak lemondani, ha az már teljesen kimerítette a családi kasszát. Akármi is történt, a látszatot mindenképpen fenn kellett tartani – és ennek a fajta gondolkodásmódnak komoly szerepe lesz a mangában is. Jacques (legalábbis elsőre úgy tűnik) apja adósságainak kiegyenlítése végett került abba a luxusbordélyba, amelyet Gerard rendszeresen kitüntet a látogatásaival: ő lesz a fiú első és egyetlen vendége. Miután kiéli a hiába tiltakozó Jacques-on az arisztokraták iránti megvetését, megveszi a fiú szabadságát a bordélyostól, csak azért, hogy bebizonyítsa a kölyöknek, hogy rendes munkával úgysem fog boldogulni. Biztos benne, hogy előbb utóbb újra egy bordélyban találkozik majd vele. Annál nagyobb a meglepetése, mikor egy véletlen folytán, Jacques hozzá kerül, és mint kisinas vállal minden ház körüli munkát. Az elkövetkező időben Jacques alaposan bebizonyítja Gerard-nak, hogy mekkorát tévedett, és időközben kettejük kapcsolata eljut a kölcsönös ki nem állhatástól a gazda-inas viszonyon át, valami fura, egymást szüntelenül ugrató barátságig, amiből aztán úgy tűnik, hogy még több is lehet, ha… Ha engedik a körülmények, a két ember büszkesége, és ha mindkettejüknek sikerül egy darabban átvészelnie a történelem viharait.

Olyan mangával állunk szemben, amelyben nem csak a történet nagyszerű, hanem a karakterek is nagyon jól kidolgozottak és szerethetőek. A cinikus, keserű és kiábrándult filozófus álcáját viselő Gerard-ról kiderül, hogy azért még mindig megőrizte emberségét, és nagyon is érző lélek. Jacques pedig idővel megmutatja, hogy mennyivel érettebb annál, amilyennek látszik, és hogy milyen tiszta szívű, kitartó és hűséges tud lenni.

A két főszereplő mellett vannak még nagyon fontos figurák – a Gerard és Jacques nem egy olyan yaoi, ahol a pár mintha burokban élne. Nathalie, az elegáns úri dáma, és Raoul de Amalric báró, aki a „házibarát” szerepében tetszeleg, nagyon jól eltalált, eleven karakterek. Én velük kapcsolatban nem tudtam nem a Veszedelmes viszonyok Valmontjára és de Merteuil márkinéjére gondolni. Koruk tipikus figurái ők. Dekadens életmódot folytatnak, a külsőségeknek, a saját kényelmüknek és az élvezeteknek mindent alárendelnek, és nyugodt szívvel taposnak el másokat. Az őszinte érzelmeket ostobaságnak, sőt ízléstelennek tartják, amelyeknek ők felette állnak. Azt hiszik, hogy születési rangjuk és vagyonuk minden bűn alól mentesíti őket. Gondolkodásmódjuk az epikuroszi filozófia késői utódjában, a szintén Franciaországban kialakult a libertinizmusban gyökeredzik. Ez nem ismer el semmi általános értéket (mint vallás, szeretet, hűség stb.) csupán az élet élvezetét, de azt tartja, hogy érzelmileg nem szabad belemenni a dolgokba, mert az már túl sok gonddal jár, és nem illik egy felvilágosult emberhez. Ez a kényelmes életfelfogás nagyon népszerű volt a 18. század előkelőinek körében, hiszen meg lehetett vele ideologizálni a feslett erkölcsöket, és különféle sötét gonosztetteket is. A mangának az a része, amely Gerard múltját és hozzájuk fűződő kapcsolatát mutatja be, önálló történetet alkot az egészen belül.

A Gerard és Jacques, bár nem nélkülözi a drámát, nem egy sötét hangulatú manga, hanem pont ellenkezőleg: hihetetlenül humoros és vicces. A párbeszédeket, a két főszereplő szócsatáit kész élvezet olvasni (fordítani is az volt), és a hangulathoz rengeteget hozzátesz a kicsit régimódi, de franciásan könnyed és frivol nyelvezet. Emellett meg kell említeni Gerard szövegeit, amelyek a finom iróniától a vaskos, közönséges beszólásokig mindent felvonultatnak.

A grafika, mint már említettem, nem nevezhető hétköznapinak. Yoshinaga Fumi stílusa nagyon egyedi, meglehetősen sok a közeli profilképe, sokszor a hátteret nem is ábrázolja. Ha igen, akkor viszont tetszetős az eredmény. A korhű ruhák és parókák is gyönyörűek, mind a férfi, mind a női öltözeteket nagyon részletesen kidolgozza, elkényeztetve ezzel a kosztümös filmeket kedvelő olvasókat. Személyes véleményem, hogy nincs még egy olyan alkotása a mangakának, amelyhez ennyire jól menne a stílusa: a nála tipikus arcok csodálatosan passzolnak a rokokó díszletek közé. A szereplők nincsenek idealizálva. Gerard sebhelye nem túl dekoratív – bár ha viseli a fekete szemkötőjét, nagyon cool, kalózos külseje van – de a mangaka gyakran ábrázolja őt e nélkül, és akkor napvilágra kerül a valóság. Azért természetesen mind ő, mind Jacques megütik azt az esztétikai mércét, amit az ember egy yaoi mangában elvár, de egyikük sem rendelkezik eltúlzottan szép testi tulajdonságokkal. Az idő múlása is meglátszik rajtuk, hiszen a manga több évet ölel fel. Gerard láthatóan „érik”, főleg, ha ahhoz viszonyítunk, hogy milyen volt fiatalon a visszatekintő részben – nekem nagyon tetszett annak ábrázolása, ahogy a gyötrelmes évek nyomot hagytak rajta. Jacques a történet elején mindössze 16-17 éves, ennek megfelelően tündéri, bár elég harapós kis uke, akinek mintha duzzogásra lennének beállítva az arcvonásai, aztán az évek során elegáns, finom külsejű, de férfias fiatalember lesz belőle.

A hardcore yaoi rajongóinak nem lehet panasza az explicitségre sem, ami szintén jellegzetesen „yoshinagás”. A sensei ugyanis nem törődik azzal, hogy a yaoiban nem szokás a testszőrzetet ábrázolni, ő bizony, ha mértékkel is, de megteszi. Nem sok szexjelentet találhatunk a mangában, de azok elég nyíltak, és erőszak is előfordul, tehát nem való túl fiatal olvasóknak.

A Gerard és Jacques tehát, véleményem szerint egy nagyszerű yaoi manga. Jó és kerek a történet, jók a karakterek, nem túl rövid, nem túl hosszú, sem nem túl sok, sem nem túl kevés – semmi negatívumot nem tudok írni róla – talán elfogult vagyok? Egyedül a grafika lehet visszatartó erő azok számára, akik nem tudják megszokni ezt a stílust, és lehet, hogy páran zavarónak találják majd az európai környezetet is. Akiknek megtetszett, azoknak szerencséjük van, mert ezt a remekművet beszerezhetjük immár angolul is, a BLU Manga jóvoltából (szép kiadás, nekem megvan, és megérte megvenni) és ha hangot is óhajtunk a képekhez, a neten hozzáférhető a belőle készült dráma CD is. 

Arita

Letöltés: vol.1.vol.2