Yaoiarts

Akizuki Koh/Gotoh Sei: Fujimi Orchestra  (befejezett)

 

Kiadás éve: 2005
Hossza: 1 kötet
Japán kiadó: Kadokawa Shoten
Egyéb kiadó: -------

Fanfordítás:
Angol: Hochuuami, mochi mochi
Magyar: Yaoiarts - Arita

 Ismertető:

A Fujimi Orchestra című egy kötetes kis manga a régi nagy kedvenceim közé tartozik, és fontos szerepe volt abban, hogy megszerettem a műfajt. Ez volt az első történet, amelyet lefordítottam. Elég régen nem olvastam már újra, de a napokban eszembe jutott. Kedvem támadt a hangulatára, és egyben kíváncsi is voltam, hogy vajon csak azért fogott-e meg anno annyira, mert csecsemőnek minden vicc új, vagy tényleg van benne valami különös. Nem lepett meg, hogy most, évek elmúltával, sok-sok elolvasott mangával a hátam mögött is ugyanolyan hatással volt rám, mint előtte. De vajon mi a titka?

A grafikája átlagosnak nevezhető, és akadnak benne jócskán klisék, amelyeket ismerhetünk más yaoi mangákból is. Mégis, a történet és a karakterek olyan elevenek, a benne ábrázolt szituációk, és érzelmek – itt most nem csak a szerelemre vagy szenvedélyre gondolok – olyan emberiek és valószerűek, hogy az olvasó nem vonhatja ki magát a hatásuk alól.

A történet főszereplője és narrátora Morimura Yuuki, egy 25 éves zenetanár, és egyben a Fujimi nevű amatőr klasszikus zenekar első hegedűse és koncertmestere. Yuuki fiatalon hivatásos zenésznek készült, de nem érezvén elég tehetségesnek magát, lemondott álmairól. Az iskola elvégzése után sem hagyott fel azonban a zenéléssel, és szívvel-lélekkel foglalkozik a Fujimival. A kis zenekar teljesen amatőrökből áll, akik csupán azért járnak össze muzsikálni, mert kedvelik egymás társaságát és szeretik a zenét. Yuuki nem vár tőlük sokat, és önbizalom híján saját magát sem tartja sokra – úgy érzi, hogy csupán azért játszhat vezető szerepet társai között, mert a Fujimi nem egy igazi, komoly zenekar. Yuuki kedves, mosolygós, eléggé konzervatív felfogású és barátságos, de a csendes felszín alatt sok eltemetett vágyakozás, bánat, magányosság és frusztráció rejtőzik.

Nyugodt kis világa alapjaiban rendül meg, mikor a Fujimi próbatermében egy nap megjelenik Tounoin Kei, az új karmester. Tounoin minden, ami Yuuki csak szeretne lenni: magas, férfias, határozott, tipikus vezéregyéniség, és ráadásul egy zseniális zenész. A legjobb egyetemen végzett, és külföldön is tanult. Fiatal kora ellenére sok mindent elért már, de modora arrogáns és fensőbbséges – legalábbis Yuuki számára ilyennek tűnik. A fiú, látván Tounoin tehetségét, és vitathatatlanul kemény, de profi módszereit, először aggódni kezd, hogy a zenekar tagjai nem bírják majd a tempót és el fognak maradozni a próbákról. Társai azonban örömmel fogadják a karmestert sőt, még gyors fejlődésnek is indulnak a keze alatt. Kawashima –san, a csinos fuvoláslány pedig, akibe Yuuki titkon már három éve szerelmes, láthatóan odavan a férfiért. Emiatt Yuuki kezdeti ellenszenve gyűlöletbe csap át. Gyűlöli Tounoint, mert annyival különbnek látja magánál, és haragszik önmagára, amiért saját önbizalomhiánya és feltételezett középszerűsége miatt így félreismerte és alábecsülte a zenekart. Még bele is betegszik a nagy önmarcangolásba, és végül úgy dönt, hogy elhagyja a Fujimit. Amikor azonban közli az elhatározását Tounoinnal, a karmester reakciója váratlanul éri…

Azt szerettem a legjobban ebben a mangában, hogy nagyon sok gondolkodós, agyalós rész van benne – Yuuki érzéseit és indítékait alaposan megismerheti az olvasó. Ezek nem mindig olyan érzelmek, amire bárki büszke lehetne - féltékenység, irigység, kicsinyesség, önbizalomhiány - de hozzátartoznak az emberi természethez, s pont általuk válik élővé a karakter. Yuukinak szembesülnie kell Tounoin vonzalmával is, amely első lépésként abban mutatkozik meg, hogy a férfi megerőszakolja – hatásos rape illetve inkább non-con jelenet, Wagner Tannhäuserének zenéjére, amelyet akár a lejátszóba is csúsztathatunk, míg olvassuk, hogy teljesebb legyen az élmény. Az utána következő események és párbeszédek már-már tragikomédiába illőek, de sokat dobnak a „ha beleestünk valakibe, erőszakoljuk meg, és ettől majd ő is belénk szeret” klisén. A sztori ráadásul tovább bonyolódik, és minden történés mögött ott áll a zene iránti szeretet, és maga a Fujimi zenekar, amely mind Yuukinak, mind Tounoinnak rengeteget jelent.

A Fujimi Orchestra manga alapja Akizuki Koh – akit a Yatteraneeze szerzőjeként is ismerhettek - hasonló című yaoi regénye, amely 1994 óta fut Japánban, és immár a harmincharmadik kötetnél tart. Nagyon népszerű, és nem csak az egyébként is yaoirajongó nők körében. Azok a fiatal művészpalánták, egyetemisták is szívesen olvassák, akik szeretik a komolyzenét. A történethez rengeteg doujinshit adtak ki, de az általam itt bemutatott mű nem közéjük tartozik, hanem a regény első kiadásának tízedik évfordulójára készült az író közreműködésével. A rajzolója, Gotoh Sei, a regény egyik illusztrátora egy nagyon szép artbookot is megjelenthetett hozzá, amelyet itt letölthettek. Aki yaois körökben forog, már találkozhatott a Fujimi OVA változatával is – amely a regény rajongóinak készült, így sajnos azon érdeklődőknek, akik nem ismerik a történetet, nem mond túl sokat. A grafikája és a hangulata is eléggé más, mint a mangának. Úgy gondolom, hogy ez utóbbi többet elárul a történetből, így azoknak, akik még nem ismerik, először a mangát ajánlom elolvasásra, s csak utána az animét. Akinek ez nem lenne elég, az utánanézhet a dráma CD-knek is, amelyekből eddig kereken 30 darab jelent meg. A soundtrackje valódi komolyzenei válogatás, az eredeti Fujimihez készült zenéken kívül van rajta Wagnertől Mozarton át Bachig minden, mi szem-szájnak – illetve fülnek - ingere.

Hogy kiknek ajánlom ezt a mangát? Hát először is mindenkinek, aki elolvasva ezt az ismertetőt, kedvet kapott hozzá. Akiket zavarnak a non-con jelenetek, azok inkább kerüljék el, bár a szex nincs túl expliciten ábrázolva. Akik viszont szeretik a drámai, kicsit önmarcangolós, finom humorú történeteket, és ráadásul még a komolyzenét is, ne hagyják ki! 

Arita 

Letöltés: itt