Yaoiarts

Est Em: Age Called Blue (befejezett)

                                                

Kiadás éve: 2008  

Hossza: 1 kötet

Japán kiadó: Tokyo Mangasha

Egyéb kiadó: Netcomics, Digital Manga Guild

Fanfordítás:

Magyar: Yaoiarts - Arita

Ismertető...

Est Emnek ez a mangája kicsit különbözik attól a kettőtől amelyeket már bemutattam nektek itt az oldalon. A különbség már akkor azonnal világos volt számomra, mikor megláttam a borítóját: a kék-fehér-szürke színösszeállítás, a kissé kusza, zavarodott érzést keltő oldalkép teljesen mást sugallt, mint a Red Blinds the Foolish és a Seduce Me After the Show letisztult eleganciája. A téma is kevésbé volt megkapó vagy izgalmas – adott két fiatal rockzenész srác, az egyik réges-régóta szerelmes a másikba, aki viszont nem tudja, mit kezdjen a helyzettel - olvastunk már hasonlót nem egyszer. Így nem is érdekelt annyira, de végül kellemeset csalódtam. Nagyon kellemeset. J Ha jobban megnézzük, már a borítókép is szimbolikus, sokat elmond a mögötte rejtőző történetről, amely semmivel sem érdektelenebb vagy kevésbé eredeti, mint az előbb említettek. A színhely valóban más, más a hangulata, de fantasztikusan illeszkedik a sztorihoz, amiből Est Em a klisé ellenére (mi nem klisé manapság már, kérdem én) a maga zsenialitásával ismét csak valami igazi, különleges csemegét alkotott.

Amit nem kapunk meg ettől a mangától, azok a grandiózus jelenetek, amelyek a Seduce Me-t vagy a Red Blinds-t annyira borzongatóvá tették. A grafika kevésbé szép, kevésbé domináns, ha lehet, még annál is realistább, mint a másik két műben. Bikaviadal és spanyol táncok helyett kapunk lepattant, ablaktalan, albérleti szobákat szétdobált sörösdobozok és kották halmaival, koszos pinceklubokat szemetes lépcsőlejáróval és málló vakolattal. Láthatunk kiégett rocksztárok rendetlen szállodai lakosztályaiban, óriási bőrkanapékon lezavart gyors szexet, szanaszét hányt hangszereket, a padlón törött poharak, whiskysüvegek, rég halott álmok és érzések cserepeit. Mindenkinek megvan a feeling? Akkor nézzük a sztorit!

Főszereplőink az Idiots nevű szépreményű rockbanda énekese Nick, és a gitáros, Billy, két közeli barát, átlagos külsejű de tehetséges srácok, akik kiskocsmákban játszanak, várva arra, hogy felfedezzék őket. Nick tinikoruk óta szerelmes a maga csendes módján Billybe, ő viszont nem tartja jó ötletnek, hogy bármi is legyen köztük, bár indokot azon kívül, hogy „ez nem működne” nem mond. Az idők során Nick egyre lejjebb csúszik, iszik, drogozik, lop, nem ér oda a koncertekre, balhékba keveredik. Billy, a jóbarát és egyben lakótárs mindig megbocsát, amikor Nick bűnbánó képpel, néha összeverve hazakeveredik, de mindennek van határa. A banda már épp kezdene feltörni, szerződést is kapnak,  Nick önpusztító viselkedése azonban veszélybe sodorja a karrierjüket. Billnek döntenie kell, hogy a zene vagy Nick – és lassan rá kell döbbennie, hogy hiába taszította el mindig magától a másikat, lehet, hogy neki a kettő ugyanazt jelenti…

A két fiú történetébe ágyazva  egy másik kapcsolatot is megismerhetünk, a legendás hírű, már felbomlott Rebels együttes két tagjának tragikusan végződő, se veled se nélküled jellegű románcát. Nick és Bill sorsa lezáratlan marad, bár a mangaka felcsillant egy kis reményt, hogy a sok húzós ügy után mégiscsak lehet közös jövőjük. Hat fejezetet ölel fel ez a történet, sőt szorosan hozzá kapcsolódik a Seduce Me-ból a Rockin’ My Head is, így összességében ez Est Em eddigi leghosszabb összefüggő alkotása. Szomorú, drámai de cseppet sem nyálas vagy giccses, életszerű, nagyon jól összerakott manga lett, nekem nagyon tetszett.

A kötet tartalma nem merül ki ennyiben. A hetedik fejezet egyben a címadó oneshot is, az Age Called Blue. Ez is összefüggésben áll a Seduce Me egyik oneshotjával, a Cafe et Cigarette-tel, az ebben szereplő galériatulajdonos múltját ismerhetjük meg belőle. Ismét csak egy művészekről szóló manga, nagyszerű jelenetekkel, egy nagy szerelmi csalódás története – ilyen is kell néha, és ha rossz végű yaoit akarunk olvasni akkor ennél jobbat nem is választhatnánk.J

Az utolsó oneshot  egy visszatekintés: úgy tűnik, Est Em szereti egy-egy nosztalgikus darabbal zárni a köteteit. A Nipuka Nipera - jelentése oroszul jó szerencsét – két orosz fiatalról szól, akiket az űrhajózás iránti szenvedélyük mellett talán annál kicsit több is összeköt. Mindketten rajongói Gagarinnak, vadászpilóták lesznek, majd az egyiküket beválogatják az űrhajósok közé. Első küldetéséről azonban soha többé nem tér vissza. Másikuk évekkel később gondol vissza rá – annyiban azonban a Nipuka Nipera különbözik a másik két kötetet lezáró hasonló történettől, hogy sugall némi esélyt az újrakezdésre.

Az Age Called Blue talán nem fog mindenkinek tetszeni azok közül, akik szerették az alkotó másik két művét. Azonban mindenképp érdemes kézbe venni és megpróbálkozni vele, mert az, ami azokat nagyszerűvé tette, ebben is megtalálható. A történetek mélysége, egyszerűsége, a kifinomult jellemábrázolás adja a valós értéküket, és teszi ezt a kötetet kiemelkedővé. Szexet, túl sokat vagy érzékletest ne várjatok, ennek ellenére  az érettebb, komolyabb gondolkodású olvasók számára nyújthat élményt.

Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a keserédes yaoi mangákat, vagy épp olyan hangulatban vannak, hogy valami  szomorkásra, nem cukormázasra vágynának.

Arita

Letöltés: ch.1., ch.2., ch.3., ch.4., ch.5., ch.6.,

ch.7., ch.8.,