Yaoiarts

Sanami Matoh: Fake  (befejezett)

Kiadás éve: 1994
Hossza: 7 kötet
Japán kiadó: Biblos
Egyéb kiadó:
Angol: Tokyopop
Német: Carlsen Comics
Francia: Tonkam

Fanfordítás: 
Magyar: Yaoiarts - Corot

 Ismertető:

A Fake Sanami Matoh legismertebb és legtöbbet emlegetett munkája, emellett pedig egyik személyes kedvencem. A yaoirajongók körében mozgókép formája sem ismeretlen, hiszen a Sensei rendőrsztorija az animekészítőket is megihlette. Az 1996-ban megjelent OVA, a manga második kötetének első fejezetét dolgozta fel. Valószínűleg a két főszereplő, Dee és Ryo történetének népszerűségéhez az anime verzió is nagy mértékben hozzájárult, és talán ennek köszönhető, hogy a hét kötetet megélt manga több nyelven megjelent, az angol mellett németül és franciául is elérhető a rajongók számára. A Fake a könnyen fogyasztható darabok közé tartozik, ahol elsősorban a karaktereken és az érzelmeken van a hangsúly, melyekhez tökéletes körítést ad az akcióban és poénokban dúskáló történet. Műfaját tekintve a shounen-ai kategóriába sorolható, ezen belül hamisítatlan akció-vígjáték.

A Fake egy remekül megkomponált darab, a mangaka mesterien keverte benne a különböző műfajokat. Nem okoz csalódást azoknak sem, akik romantikára, mély érzelmekre vágynak, és azok is nyugodtan kézbe vehetik, akik csupán felhőtlen szórakozásra, vagy épp izgalmas akcióra áhítoznak. Számomra ez a sokszínűség és összetettség teszi igazán szerethetővé Matoh-sensei művét.

A manga történetét nehéz összefoglalni pár mondatban. Szerkezetét tekintve két nagyobb egységre bontható, mely egy fő és egy általános, átfogó cselekményszálat foglal magába. Az alaptörténetet, mely a két főszereplő kapcsolatának alakulását kíséri végig, keretbe foglalja a fejezetről-fejezetre változó történetek sorozata. A manga első kötete megadja a történet alaphangulatát, felvonultatja a legfontosabb szereplőket illetve Dee és Ryo kibontakozó románcának kezdete is egyben.

A cselekmény helyszíne New York, amolyan tipikus amerikai filmekből ismert rendőrőrs, nyüzsgő alkalmazottakkal, bilincsbe vert gyanús alakokkal, és egy mindig szigorú és morcos főnökkel. Itt dolgozik Dee Laytner és újdonsült partnere, a félig japán származású Randy Mclean, azaz Ryo. A manga minden fejezete egy-egy újabb megoldatlan ügyet jelent a két főszereplő számára. A munkájukkal járó borzalmak, az állandó veszély, a bűntények által megismert emberi sorsok, a szereplők múltjából felbukkanó árnyak, mind-mind befolyással vannak a két főszereplő karakterének változására, egymás megismerésére és kettejük kapcsolatának alakulására. Nemcsak a bűnözőkkel kell nap mint nap megküzdeniük, hanem saját érzéseikkel is csatát kell vívniuk. A megoldott bűnesetek szaporodásával párhuzamban kezdeti barátságuk lassacskán elmélyül, szorosabbá válik és hamarosan kézzel fogható lesz a két férfi közötti vonzalom.

A Fake egyes történetei önmagukban is megállják a helyüket, ha rövid és izgalmas krimiként tekintünk rájuk. Azonban, ha a történet egészét vizsgáljuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ezt a mangát nem az akcióban gazdag epizódok, hanem a színes karakterek teszik igazán érdekessé. A sorozat szereplői, eltekintve a klisésnek tűnő rendőrsztoritól, számomra igazi kézzel fogható hús-vér emberek, teljesen hétköznapi problémákkal, érzésekkel és gondolatokkal.

Nem szeretem az adott történet kapcsán külön kiemelni a karaktereket, de ez esetében úgy érzem, szükséges, hogy néhány szóval bemutassam a legfontosabb szereplőket, hiszen ők viszik a vállukon az egész Fake univerzumot.

A két főszereplő személyisége olyan, mint a tűz és a víz, a természetükből fakadó ellentétek konfliktushelyzetek sorozatát és vicces jelenetek garmadát hordozzák magukban. Az egyetlen, ami közös Ryo és Dee életében, a fájdalmas emlékű múltjuk, mely mindkét férfi lelkében maradandó nyomokat hagyott. Dee igazi tökös zsaru, nagy pofájával, nemtörődöm stílusával gyakran kergeti őrületbe a körülötte lévőket, és sportot űz abból, hogy a főnöke idegein táncol. A machós viselkedés azonban érzékeny lelket takar, a mindig magabiztosnak látszó Dee legbelül csupaszív, aki teljes vállszélességgel harcol a kiszemelt kedvesért. Néha esendő és gyerekes, de vidám, „bántóan” őszinte és nyílt természetével bárkit levesz a lábáról. Nem rejti véka alá biszexualitását és azt sem őrizgeti hét pecsétes titokként, milyen érzéseket táplál Ryo iránt.

Dee-vel ellentétben partnere félénk, halk szavú, nyugodt személyiség. Ryo mindenkivel barátságos, de emellett zárkózott természetű, aki nagy odafigyeléssel és lelkiismeretesen végzi a munkáját. Találkozása a karizmatikus Dee-vel, teljesen felborítja Ryo addig nyugalmasnak hitt életét. Nem tud mit kezdeni azokkal az intenzív érzésekkel, amivel a másik férfi bombázza, ahogy saját érzelmeivel sem képes megbirkózni. Nagy ellentmondás Ryo személyiségében, hogy amíg a munkájában határozott és kemény, addig az érzéseiben teljesen bizonytalan.

A két rendőr első közös munkája során ismeri meg Bikkyt, a nagyszájú punkot, akinek apját a drogokkal üzletelő Richard Feldman öleti meg. A makacs és önfejű fiú eleinte mindenkivel bizalmatlan, rendkívül vaskos és magasra emelt falait csak Ryo kedvessége képes áttörni. Az árván maradt fiút, aki természetében felettébb hasonlít Dee-re, Ryo veszi magához. Bikky innentől kezdve fontos részét képezi a két férfi kapcsolatának. Ő lesz Ryo új családja és Dee életének legnagyobb megkeserítője. A meggyőződése, miszerint mindenáron meg kell védenie Ryo-t partnere állandó zaklatásától, rengeteg komikus helyzetet teremt. 

Carol, a zsebtolvaj hasonló módon csöppen bele, és válik részesévé a két főszereplő életének, mint Bikky. Ő is árva, akárcsak Ryo védence. A pajkos tinédzserlány leginkább szurkálódó természetével és kihívó viselkedésével hívja fel magára a figyelmet. Bikky és Cal kapcsolata, az egyik olyan heteroszexuális szál, amit a mangaka belecsempészett a történetbe.

JJ és Berkley Rose a Fake anime verziójában is szerepet kaptak, valószínűleg nem véletlenül, hiszen mindkét karakter felejthetetlen színfoltja a történetnek. JJ, az a fajta hősszerelmes aki mindig akkor tenyerel bele egy-egy jelenetbe, amikor senki sem várja. Rajongva imádja Dee-t, állandó rémálmot okozva ezzel a nagypofájú zsarunak. Berkley Rose pedig az a fajta jól szabott öltönyben feszítő, szigorú nagyfőnök, aki a legsűrűbb golyózápor közepén is tökéletes nyugalommal uralja az adott helyzetet. Ő is gyengéd érzelmeket táplál Ryo iránt, ezzel sok kellemetlen percet okozva főhőseinknek.

Bikky és Carol szerepeltetése jócskán túlmutat a mellékszereplők fogalmán, nemcsak néha fel-felbukkanó karakterek a mangában, hanem fontos szereplői a történetnek olyannyira, hogy a kötetek végén néhány kivételtől eltekintve, külön kis fejezeteket olvashatunk róluk.

A mű grafikája elég szokatlan és egyedi, felépítése szerintem sokkal inkább hasonlít egy amerikai képregényre, mint egy mangára. Talán a krimi műfajából adódik, hogy elég sok a szöveg, így kevesebb hely maradt a rajzoknak. Viszont Sanami Matoh nagyon odafigyelt a részletekre, alaposan kidolgozott hátterek jellemzik az egész mangát, nem beszélve a történethez hozzá tartozó akciódús, sokszor véres jelenetekről, melyek helyenként döbbenetesen hitelesek és pörgősek. A mangaka stílusa nagyon jellegzetes, sok a közeli képkocka, ami a szereplők arcára fókuszál, a gyönyörűen megrajzolt, kifejező szemek és a pontosan ábrázolt mimika mindent elárul a szereplők érzéseiről. A történethez hűen, a karakterek férfias vonásokat kaptak, nem kigyúrt bodybuilderek, hanem pontosan úgy festenek, mint azok a kemény kötésű zsaruk, akik naphosszat veszélyes bűnözőket hajkurásznak.

A Fake azon művek közé tartozik, mely arcpirító szexjelenetek nélkül is képes bemutatni, azt a mély és szenvedélyes köteléket, ami a két főszereplő között kialakult. Ez részben azoknak a mesterien megrajzolt csókjeleneteknek köszönhető, amiket a mangaka olyan hatásos módon ábrázolt, hogy akár kezdő színjátszóknak is mutogathatnák gyakorlati példaként. Ha első ránézésre, a manga grafikája nem nyeri el az olvasó tetszését, az igéző tekintetek és a csókjelenetek biztos kárpótolnak majd mindenkit, aki kézbe veszi ezt a zseniális művet.

A Fake, hét kötetével egy tökéletesen befejezett történet. Soha nem reménykedtem folytatásban, talán maga Matoh sensei sem gondolt rá, hogy egy nap tovább álmodja Ryo és Dee történetét. 2004-ben azonban kiadták az öt fejezetből álló Fake II, mely a japán Hug magazinban jelent meg. Az új szezon új grafikát kapott, kifinomultabb, letisztultabb lett, de számomra valahol el is vesztett valamit abból a Fake-érzésből, ami az első sorozatot annyira szerethetővé tette. Ennek ellenére érdemes belenézni, ha valaki folytatásra vágyik.

Nehéz olyan mangát ajánlani, amit feltehetően a műfajban jártasak közül már sokan ismernek. Aki eddig csak az anime verziót látta, az már kapott ízelítőt a Fake hangulatából, vétek lenne, ha ezek után nem olvasná el a mangát, ami még több izgalommal, humorral és romantikával kecsegtet. Viszont, aki most ismerkedik magával a műfajjal annak bátran ajánlom Matoh sensei művét, hiszen nem kell azonnal sokkoló szexjelenetekkel szembesülni. A Fake története szórakoztató, humorban páratlan, végig nagyon izgalmas, tele érzelemmel, szimpatikus karakterekkel és felejthetetlen csókjelenetekkel. 

Corot

Letöltés:
I. kötet: ch.1a.,ch.1b., ch.2a.,  ch.2b., ch. 03., ch. 04.
II. kötet: ch. 1a., ch. 1b., ch 2a., ch 2b., ch 3.
III. kötet: ch. 1a., ch. 1b., ch. 1c., ch 02., ch 03.,
IV. kötet:  ch. 1a., ch. 1b., ch. 1c.,  ch. 02., ch. 03.
V. kötet: ch. 1a., ch. 1b., ch. 1c., ch. 2., ch. 3.
VI. kötet: ch. 1a., ch. 1b., ch. 1c., ch. 2a., ch. 2b.
VII. kötet: ch 1a., ch. 1b., ch 1c., ch 1d., ch 02.
Extra: Like, Like, Love