Yaoiarts

Est Em: Red Blinds the Foolish (befejezett)

Kiadás éve: 2008
Hossza: 1 kötet
Japán kiadó: Ohzora Shuppan
Angol kiadó: Deux Press

Magyar fordítás: Yaoiarts - Arita

      

 

 

 

Ismertető:

Miután nem is olyan régen megpillantottam a BeBoy Goldban Est Em ominózus oneshotját, és sikeresen belebolondultam, kutatásba kezdtem, hogy milyen mangák érhetők el a senseitől. Aztán megtudtam, hogy miről szól a Red Blinds the Foolish és azonnal úgy döntöttem, hogy ez nekem kell, itt és most. Ha van olyan mangaka, aki képes egy torreádorról és egy hentesről yaoit írni-rajzolni, akkor azt nekem ismernem és olvasnom kell. A beszerzés időbe került, de egy pillanatig sem féltem attól, hogy csalódni fogok: éreztem, hogy az a mangaka, akinek ez a vadállat ötlet kipattant a fejéből, és úgy rajzol, ahogy korábban láttam, nem okozhat csalódást a Seduce Me After the Show után sem. Nem is tette.
Már magát a könyvet is jó volt kézbe fogni: bár levehető külső borítója nincs, szép, igényes, elegáns a kidolgozása. A színekben hasonlóan a Seduce Me-hez, ezúttal is a vörös, a fekete és a fehér dominálnak, és a spanyolos hatás is ugyanúgy érzékelhető. Abban is hasonlít a kötet az előbbihez, hogy rövidebb történeteket tartalmaz. Az első, a Red Blinds the Foolish három fejezetből áll, és kapcsolódik hozzá egy kis side story az egyik karakter múltjáról, Corpse on the Round Table címmel. Ha a többi történet nem sikerült volna jól (de ahogy majd meglátjátok, korántsem ez a helyzet) emiatt már akkor is megérné megvenni ezt a mangát. Megvan benne mindaz, amiért a Seduce Me-re azt mondhatjuk, hogy különös és mély, sőt, ha lehet, az eltelt két évben a mangaka stílusa csak még tovább fejlődött, finomodott.

A Red Blinds the Foolish Madridban játszódik, a szerelmi szál keretét pedig a bikaviadalok adják. Rafita Alonso, a Vörös Matador, fiatal, nagyon sikeres, a közönség által körülrajongott torreádor, egy kocsmában ismerkedik meg Mauróval, a hentessel, aki az arénához tartozó hentesüzlet alkalmazottja, ők dolgozzák fel az elesett bikákat. Mauro az a típus, amit a nagykönyv igazi férfinak nevez, és még borostásan, munkásruhában és gumicsizmában is piszkosul vonzó: magas, vállas, sötét hajú, csöndes, nyugodt, kicsit komornak tűnik. A manga mentes a szájbarágós részletektől, de ha az olvasó elelmélkedik a történteken, sok minden eszébe juthat.

Igazi szépségét, savát-borsát azonban az apró részletek adják. Első szeretkezésük után Mauro Rafita testén mutogatva magyarázza el, hogy hogyan darabolják fel a bikákat: ahogy a munkához szokott kemény férfikéz végigsimít a másik szoborszerű izmain, és közben mesél, hát… Bizarr, és nem mindennapi jelenet, de engem megborzongatott.

Gyönyörűek a bikaviadalos jelenetek is, az aréna, a hatalmas fekete állatok, a porond fölé tornyosuló lelátók, Rafita öltözéke, a pózai, a muleta lebbenése: csodálatosan visszaadják azt a hangulatot, amit a mangaka személyesen is átélhetett, amikor Spanyolországban járva anyagot gyűjtött a történethez. Több kis jelenettel és mellékfigurával azt is sikerült érzékeltetnie, hogy a viadaloknak, a torreádoroknak és maguknak a bikáknak is mekkora kultusza van a helyiek körében.

A második történet egy oneshot, a Baby, Stamp Your Foot. Egy íróról és szerelméről, egy cipőkészítőről szól, akinek különös fétise van: az izgatja fel, ha szeretkezés közben párja az általa készített cipőt viseli. Ez így nagyon extrémnek tűnik, de nem az. Nem a fétis és a szex állnak a történet középpontjában, hanem az a pár vörös, női magas sarkú topán, amelyet a cipész talál a párja szekrényében, mikor egy költözés alkalmával kipakolja azt. A cipőnek szimbolikus jelentése is lesz a sztoriban, de nem szeretném lelőni a poént.

A Tiempos Extra című oneshot megint csak különleges, de nem csak az ábrázolás és a narráció miatt, hanem azért is, mert egy abszolút férfias közegbe csempészi be a yaoit. Ismét Spanyolország a helyszín, ahol nem csak a bikaviadaloknak van kultusza, de a futballnak is. A két főhős - egy szurkoló és egy biztonsági őr - egy meccsen kitört verekedésnek köszönhetően kerülnek közelebbi ismeretségbe Rövid kis történetről van szó, amelyhez az olvasó olyan folytatást találhat ki amilyet akar. Nekem nagyon tetszett, mert Est Em úgy oldotta meg a dolgot, hogy a közeg nem sérült – azaz megvolt a meccsek feelingje, az igazi szurkolói lelkesedés megnyilvánulásai, a macsó figurák, stb. - mégis sikerült belecsempésznie azt a hamisítatlan yaois hangulatot, amit úgy szeretek.

A kötet záróakkordja, a Lumiere című oneshot a Seduce Me utolsó történetéhez hasonlóan egy csöndesebb, nosztalgikus jellegű történet. Egy fiatal férfi, aki maga is írónak készül, egy ágyhoz kötött idős író mellett kap munkát, mint gondozó, és az ő feladata lesz legépelni regényt, amelyet az öreg diktál neki. A regény egy koreográfusról szól, aki megismerkedik egy balett-táncossal – érezhető, hogy személyes élmények állnak a háttérben. A fiú megkedveli az idős férfit, és nagy beleéléssel hallgatja a történetet, hiszen ő maga is homoszexuális kapcsolatban él egy táncossal.

Akinek a Seduce Me tetszett, annak ez is biztosan fog, sokban hasonlítanak egymáshoz. A rajzstílus mellett talán a legjobban abban érhető ez tetten, hogy a legtöbb benne szereplő manga olyan hatást kelt, mintha csupán egy kiragadott részletet mesélne el egy-egy hosszabb történetből. Azok, akik szeretik az ilyen jellegű dolgokat, örömmel forgathatják, de ezt a művet is elsősorban az érettebb olvasók figyelmébe ajánlom. 

Arita

Letöltés: Első öt fejezet, Tiempos Extra