Yaoiarts

Est Em: Seduce Me After the Show (befejezett)

 

Kiadás éve: 2006
Hossza: 1 kötet (oneshotok)
Japán kiadó: Tokyomangasha
Angol kiadó: Deux Press

Fanfordítás:
Magyar: Yaoiarts - Arita

     

 

 

Ismertető:

Sokat gondolkodtam mostanában azon, hogy melyek azok a faktorok, amelyek miatt azt mondjuk egy történetre – és most tökmindegy, hogy mangáról, animéről, filmről vagy könyvről van-e szó – hogy csak felnőtteknek ajánlott. Persze a dolognak vannak bombabiztos összetevői: a nyíltan ábrázolt erőszak és/vagy szex, az ijesztő szörnyetegek, a horrorisztikus jelenetek, trágár szövegek általában kiérdemlik a 18-as karikát. De megesik, hogy az adott műben nem szerepel ezek egyike sem, mégis azt mondjuk rá, hogy íme, ez egy abszolút felnőtt történet. Nem azért, mert félelmetes, vagy túl explicit, hanem mert egyszerűen úgy van összerakva és elmesélve, hogy leginkább az érett korosztályt érdekelheti.

Ilyen Est Em Seduce Me After the Show című kötete, amely 2006-ban jelent meg először Japánban, és a Deux kiadónak hála, immár olvashatjuk az angol verziót is. Nagyon szép a kiadás, megéri beszerezni! Főleg, mivel ha elolvassuk, egy nem mindennapi élménnyel lehetünk gazdagabbak.

A Seduce Me After the Show egy öt sztorit tartalmazó kötet. Az első, a címadó manga, két fejezetből áll. Főszereplője Theo, egy rendkívül tehetséges és sikeres fiatal táncos, aki anyja halála miatt meghasonlik a művészettel. Hollywoodban, színészként keres vigaszt, megváltást, vagy csupán elfoglaltságot – valószínűleg maga sem tudja, hogy mit. Amit talál az Darren Fergus, a híres színész, aki a maga módján éppolyan magányos, és fásult, mint Theo. Kapcsolatuk úgy tűnik, csupán Theo pillanatnyi szeszélyének köszönheti létrejöttét, és Darren kíváncsiságának a folytatást, de mi van, ha mégis életképes lehet?

A Cafe et Cigarette című oneshot a párizsi művészvilágba visz el bennünket. René a fiatal festő alkotói válságban szenved, és közben egy kávézóban dolgozik. Véletlenül fut össze egy galéria tulajdonosával, aki úgy tűnik, megváltoztathatja az életét. A történethez az előzmények Est Em egy másik mangakötetében, az Age Called Blue címadó mangájában olvashatóak.

A harmadik, a Rockin’ My Head szintén az Age Called Blue egyik történetszálához kapcsolódik. Bill a fiatal gitáros az Idiots nevű rockegyüttes egyik tagja, élete legrosszabb napját éli át: meghal a kedvenc sztárja, bandatársa, Nick, pedig lelép a közös kecójukból, magával vive Bill gitárját és egy halom pénzt. Ez a történet elég rövidke, és bár nagyon feelinges – olyasmi érzetem volt tőle, mintha egy nyugati, zenészekről írt, kissé realista ízű slasht olvasnék - elsőre nekem nem túl sokat árult el, de mikor elolvastam az Age Called Blue-t minden a helyére került benne.

A negyedik kis sztoriról a Neróról, és a hozzá tartozó Monchrome-ról bármit írnék, spoiler lenne – nem akarom elrontani a szórakozásotokat, és a felfedezés örömét. Egy-két napon belül a manga olvasható lesz a Shionon, kíváncsi leszek, kinek mikor esik le a poén…

Az utolsó történetben, a Twilight Cicadas–ban egy idős férfi, aki negyvenkét éve elköltözött Kiotóból, visszatér a szülővárosába. Keres valakit: egy másik férfit, aki annak idején a folyón úszó csónakokban lépett fel fuvolájával. A kis történetben megelevenednek ez emlékek, és az olvasó átélheti a hagyományairól híres Kiotó hangulatát. Szinte hallani a fuvolák hangát, érezni a víz illatát.

Ezt tartom Est Em egyik legnagyobb érdemének ebben a kötetben. Minden oneshot máshol, más kultúrkörben játszódik, de mégis mindegyik egyformán hiteles és eleven. Az orosz balett, Hollywood, a Montmartre, a rockerek, Kiotó – minden helyszín és atmoszféra tökéletes. A szereplők, ahogy az Est Emre jellemző valódi férfiak, és mindannyian művészek is – mással foglakoznak valamennyien, de érzékeny lelkületű emberek, akik alkotnak valamit. Ennek ellenére nincsenek idealizáltan ábrázolva, megvannak a maguk hibái és gyengeségei, ami még inkább szerethetővé teszi őket.

Est Em rajzstílusáról már sokat írtam a mangakáról szóló ismertetőben, ami ott áll, az erre a kötetre is vonatkozik. A legjobban itt nekem az első történet képei tetszettek, volt, hogy csak ültem és bámultam egy-egy rajzot. Theo erőtől duzzadó, mégis könnyed mozdulatainak ábrázolása tánc közben, félig férfi, félig női jelmeze, a szoknya fekete fodrai a vakító fehér háttér előtt – mangában ritkán tapasztalható esztétikai élmény volt számomra. Ha úgy döntetek, hogy elolvassátok a mangát, azt ajánlom, hogy szép nyugodtan, lassan lapozgatva tegyétek. Érdekes egy cucc ez, lassan hat, én nem is tudom, hányszor olvastam újra, úgy hogy észre sem vettem, csak elmerültem benne. Kevés a szövege, a képek is szellősek, nagyok, de érdemes odafigyelni a részletekre. 

Arita 

U. I. Imádom a borítóját. Amióta elolvastam a mangát, egy csomó piros -fehér - fekete holmit beszereztem: bögrét, nem is egyet, szoknyát, egyebeket. :) 


Letöltés: ch.1.,ch.2., ch.3., ch.4., ch.5.,ch.6., ch.7.,

Teljes kötet: itt