Yaoiarts

A mangafordításokról

Idestova öt éve foglalkozom hobbiszinten mangafordítással, és jelenleg több mint 25 kötetnyi yaoi manga magyarítása szárad a lelkemen. Vannak saját projektjeim, és van, ahol kisegítek, bétaként vagy fordítóként. Azt hiszem, ebben az elmúlt években nagyjából már minden olyan hibát elkövettem, amit el lehet, a betűtípus rossz megválasztásától kezdve, a rondára sikerült szerkesztésen át, a megszólítások összekavarásáig. Voltak, akik segítettek, tanácsot adtak, de sok mindenre saját magamtól kellett rájönnöm. Más fordítókkal gyakran beszélgetünk erről a témáról, hogy megosszuk a tapasztalatainkat. Azt gondoltam, jó lenne ezeket egy helyen összefoglalni, így Ark és Giana segítségével megszületett az a cikk. Talán segítségül szolgálhat azoknak, akik szintén fordítanak, vagy csupán tervezik, hogy belevágnak, és igényes, szép munkákat szeretnének kiadni a kezükből.

 

Miért készítsünk igényes fordításokat?

Tényleg, miért? Nem mindegy, hogy milyen, csak legyen? Sokan úgy gondolják – és ezt bátran ki is jelentik esetleg egy-egy elkészült animefelirat végére tűzve – hogy mivel ez a hobbijuk, tökmindegy, hogy milyen lesz a végeredmény. Itt van, megcsináltam, dolgoztam vele, örüljetek, hogy ilyen is van! Ez persze mindenkinek a szíve joga, a net szabad, mindenki azt rak fel rá, amit akar, de ennek az az eredménye, hogy sok ember nem olvas magyar rajongói fordításban mangát, vagy néz animét, mondván, hogy „azok úgyis szarok”. Pedig bőven vannak, akik szívesen olvasnának a saját anyanyelvükön – magyarul. Csakhogy sajnos sok mangafordítás nyelvére nem foghatjuk rá, hogy magyar lenne – inkább csupán az angol mondatok szó szerinti lefordítása által keletkezett „hunglish”.

Van, aki elolvassa, legyen bármilyen is – hiszen ha nem tud angolul, németül, japánul, nincs más választása, máshogy nem fér hozzá a kedvenceihez. Vajon ők nem érdemelnék meg a minőséget?

Másrészt ott van az önmagunkkal szembeni igényesség: az, hogy nem adunk ki a kezünkből pocsék munkát, akkor sem, ha a hobbinkról van szó.

A fanfordítással általában az az ember célja - legalábbis az enyém – hogy az általa szeretett mangákat másokkal is megismertesse és megszerettesse. Egy rossz fordítás azonban inkább negatív reklám, mint pozitív. Jártam már úgy, hogy leszedtem egy magyarra fordított mangát, és pár oldal után félretettem, mert a magyartalan mondatok miatt élvezhetetlen, sőt, ami még rosszabb, érthetetlen volt. Azt gondoltam, hogy nem is lehet annyira jó a történet, mikor viszont később angolul a kezembe került, megdöbbentem, hogy mennyire szép és érdekes, de a vacak fordítás miatt nem jöttek át az értékei. Így azt hiszem, viszonylag könnyen belátható, hogy egy rossz fordítással többet árthatunk, mint amennyit használunk.

Mi is kell a hobbifordításhoz? 

Szerelem. Egyrészt. A fordítás aprólékos, szöszölős tevékenység, több óra, míg elkészül egy fejezet. Igényel némi kreativitást, nyelvtudást, kézügyességet, számítógépes ismereteket és sok kitartást. Ahhoz, hogy valaki ezt hobbiból csinálja, minden ellenszolgáltatás nélkül, bizony nagyon kell szeretni az adott mangát. Csak akkor álljunk neki, ha tényleg nagyon-nagyon a szívünk csücske az, amit fordítani szeretnénk!

Aztán. A mangafordítás abban hasonlít a házassághoz, hogy ugyan kell hozzá a szerelem, de ahhoz, hogy a dolog sikeres is legyen, ez bizony édeskevés.

Először is: nyelvtudás. Nem a nyelvvizsga számít, hanem az, hogy legyen szókincsünk, és ismerjük a nyelvtant. A yaoi mangák szövege általában nem szokott túl bonyolult lenni, de ha állandóan szótárazni kell, nem tudjuk megkülönböztetni a múltidőt a jelentől és a feltételes módot a kijelentőtől, akkor nem sok jó fog kisülni a dologból.

Ha egy-egy szó, kifejezés, vagy mondat jelentésében nem vagyunk biztosak, akkor nehogy már hülyeséget írjunk oda, vagy zárójelben odabiggyesszük, hogy bocsi, de ezt nem tudtam lefordítani (mert ilyen is van), inkább nézzünk utána!

Segítséget kérni és igénybe venni nem szégyen!

Ha ismerünk olyasvalakit, aki jól tud az adott nyelven, kérjük a tanácsát, vagy használjunk szótárt! A hagyományos papíralapú szótárak ára ugyan elég borsos, de ha amúgy is tanuljuk a nyelvet, akkor megéri beszerezni, ajándékba kérni őket. Nagyon hasznosak lehetnek a szlengszótárak, és az idiómaszótárak is. Fontos, hogy ha már pénzt adunk valamiért, akkor minőséget kapjunk. Vigyázzunk, mert előfordul, hogy a járatlan vásárlóra rásózzák valami 50 évvel ezelőtt készült cuccnak az utánnyomását! Idehaza megbízhatóak az Akadémiai kiadó szótárai, valamint vásárolhatunk egynyelvű, Oxford, Cambridge és egyéb szótárakat is. Ha nem szánunk erre pénzt, vagy nem áll módunkban, akkor sincs semmi veszve, mivel neten is működnek kiváló online szótárak, amelyeknek a linkjeit a cikk után megtalálhatjátok!

Másodszor: tudjunk magyarul! Talán ez a legfontosabb, hiszen magyarra fogunk fordítani. Legyen szókincsünk (igen, ez magyarul is lényeges), és legyünk képesek értelmes, és nyelvtanilag helyes mondatokat alkotni, szépen, szabatosan fogalmazni.

A lényeg úgyis ezután jön, mert a fordítás lényege nem az, hogy az idegen nyelvű szavakat illetve mondatokat áttesszük magyarra, az csak nyersfordítás. Nem a szavakat kell lefordítani, hanem a jelentésüket!

Ne hanyagoljuk el a nyelvek közötti különbségeket! Az angol (gondolom, a legtöbben abból fordítanak), sokkal több személyes névmást (én, te, ő, mi, ti, ők és ezek ragozott változatai) használ, mint a magyar, ezeket nem mindenhol kell a fordításban kiírni. Ugyanígy a határozatlan névelőt („a” vagy „an” az angolban, ami a magyarban „egy”-nek felel meg) sem kell minden esetben feltüntetni magyarul, ha az angolban ott van, mert sokszor nem szükséges! A különböző szólásmondásokat ne fordítsuk le szó szerint, mert az elég vicces dolgokat szokott eredményezni, hanem keressük meg a magyar megfelelőjüket. Ez csak egy-két példa, de nagyon sok ilyen különbség van!

Figyeljünk oda arra is, hogy hol és mikor játszódik a történet, és ennek megfelelően beszéltessük a szereplőket. Itt jön elő az, hogy a fordításhoz alaposan ismernünk kell a sztorit és a karakterek jellemét, az egymáshoz való viszonyukat stb. Az angolban nincs magázás, de a magyarban a megszólítások alapján és a történet ismeretében használhatjuk, és sokszor kell is használnunk. A legegyszerűbb, ha előre elgondolkodunk ezen, és készítünk magunknak egy vázlatot, hogy ki kivel milyen kapcsolatban van, és hogy szólítják egymást. A japán nyelvű megszólításokat: -sama, -san, -kun, -chan, sensei stb. akkor hagyjuk benn a magyar változatban, ha történet japánok között, Japánban játszódik. Akkor jobb is, ha maradnak, sokkal hangulatosabb lesz a mangánk. Egy a viktoriánus Angliában, vagy a modern Amerikában játszódó történet esetében ugyanez viszont inkább nevetségesen hat.

A figurákat az életkoruknak és pozíciójuknak megfelelően szólaltassuk meg: másképp beszél egy gyárigazgató, mint egy középiskolás és megint másképp egy bűnöző. A szlengek használatát nem kell túlerőltetni, mert akkor mesterkéltnek fog tűnni az egész, de már apróságokkal is rengeteg mindent érzékeltethetünk.

Mivel a mangák zöme párbeszédekből áll, fontos, hogy gördülékeny, élőbeszédszerű mondatokat használjunk, töltelékszavakkal, egyebekkel. Ha valami angolul egy mondat, nem biztos, hogy magyarul is annyi lesz, és fordítva! A túl hosszú mondatokat szét lehet szedni, lehet rövidíteni, tagmondatokat felcserélni, hogy a szöveg érthető legyen. Igyekezzünk tömören, frappánsan fogalmazni! Ha ügyelünk erre, sokkal elevenebb és élvezetesebb lesz a fordításunk.

Jó módszer lehet az is, főleg ha nem vagyunk biztosak a nyelvtudásunkban, hogy először készítünk egy nyersfordítást, akár papírra vagy docba leírva, magunknak, és ezt nézetjük át valakivel. Ha nincs benne félrefordítás, akkor megkezdhetjük a finomítást, amelynek során egy gördülékeny, magyaros, szóismétlésektől mentes szöveget alkotunk. Ez aprólékos munka, és időigényes is, de nagyon megéri.

Vigyázzunk a szóismétlésekre! Egy mangának viszonylag kevés szövege van, ezért zavaró lehet, ha egymás után kétszer-háromszor fordul elő ugyanaz a szó vagy kifejezés. Ilyen esetekben, ha nem jut eszünkbe magunktól más, amivel helyettesíthetnénk, használjuk a szinonímaszótárt!

A másik neuralgikus pont a helyesírás. Nagyon ciki, ha egy fejezetnyi mangában öt-hat súlyos helyesírási hiba van. A volt-ot például egy t-vel írják és rövid o-val a lesz-t egy sz-szel, a muszáj-t pontos j-vel, a mondatokat nagybetűvel kezdjük, a végükre pedig írásjelet teszünk, és hasonlók. Ez nem vicc, előfordulnak ilyen hibák, és az olvasót néha komoly aggodalom fogja el, hogy vajon a lelkes fordító hogyan fog átmenni a magyar érettségin, arról nem is szólva, hogy mennyire rontja az ilyesmi a fordítások élvezeti értékét. De mint mindenre, erre is van megoldás: A magyar helyesírás szabályai című könyvecske orvosolhatja ilyen jellegű problémáinkat, ha fellapozzuk. Sőt az interneten is meglelhetjük, a linket a cikk alatt találjátok!

Harmadszor: nyersanyag. Kell megfelelő minőségű scan, és fordítás – hacsak nem tudunk japánul - amiből dolgozni fogunk. A scant készíthetjük magunk is, bescannelhetjük a megvásárolt mangáinkat, vagy használhatjuk külföldi csapatokéit. A csapatok általában engedélyhez kötik ezek használatát, ezért ildomos egy mailben felkeresni őket, mielőtt belefogunk a fordításba. Általában azt szokták kérni, hogy hagyjuk benn a kreditlapot a fejezetekben és linkejük az oldalukat, ami könnyen teljesíthető. Vannak, aki megtiltják a munkáik felhasználását. Erre semmi jogalapjuk nincs, hiszen nem birtokolják a licenszt, így ezt én figyelmen kívül szoktam hagyni. Ha tényleg olyan fontos számukra a yaoi terjesztése, akkor ne hátráltassák ilyesmivel. Ők sokkal olcsóbban és egyszerűbben szerzik be a mangákat, mint mi itt Magyarországon. Egy amerikainak semmi a 6-10 dollár, de egy magyar rajongónak anyagilag megterhelő az a két-három esetleg több ezer forint + postaköltség, és emígy megszerzett mangáját nem biztos, hogy szeretné a scannelés kedvéért darabokra szedni.

Szerencsénk van, ha találunk raw (azaz eredeti nyelvű) scant. Ezek azért jók, mert előzőleg nem piszkált bele senki, tehát nem kell a külföldi fordítók által esetleg az eredeti fölé helyezett effekteket is eltávolítanunk.

Csúnya minőségű, szürke, rosszul látható scanekből nem érdemes dolgozni, sok munkánk lesz vele, és nem biztos, hogy megéri a végeredmény. Ha csak ilyen áll a rendelkezésünkre, inkább mondjunk le a fordításról, vagy scanneljük be a mangát saját magunk.

Ugyanez áll a rossz minőségű, érthetetlen fordításokra is: vért fogunk izzadni, mire rájövünk, hogy mit akart a másik fordító, és ha ki is bogozzuk, lehet, hogy semmi köze nem lesz az eredetihez. Jó, ha több verziót is be tudunk szerezni abból, amit fordítani akarunk, például egy hivatalost és egy fanfordítást. Előfordul, hogy sok különbség lesz a kettő között, de így legalább válogathatunk, és ha az egyikben nem értünk valamit, lehet, hogy a másikból kiderül. Azt nem lehet egyértelmű érvényességgel eldönteni, melyik a jobb, a fanfordítás, vagy a hivatalos. Ebből is, abból is láttam nagyon szép munkákat és nagyon szörnyűeket is. Ha valamiből több verziónk van, akkor döntsük el, hogy melyik tetszik, vagy ötvözzük őket.

Negyedszer: eszközök. Képszerkesztő programokat – mint például a nyílt forráskódú Gimp-et, ingyen le lehet tölteni a netről, és tutorialt is lehet hozzá találni. A legjobb, ha ismerünk valakit, aki ért hozzá, és segít nekünk, mert bár ezek a programok bonyolultak és sokat tudnak, de mangaszerkesztés szinten elsajátítani őket nem ördöngösség. Ahhoz, hogy igazán hatásos eredményt érjünk el, persze sokat kell gyakorolni, de megéri, mert sokkal pofásabb lesz ezáltal a mangánk, egy csúnya szerkesztés viszont a legjobb fordítást is lehúzza.

Aztán ott vannak a fontok, azaz a betűtípusok. Figyelem, egy fontnak nem az a szerepe, hogy kifejezze a használója rendkívül alternatív ízlését és egyéniségét, hanem az, hogy el lehessen olvasni! Az interneten sok font elérhető, bár nem mindegyik magyarított, és erre vigyázzunk, mert hülyén néz ki, ha a hosszú ő-ket a képszerkesztő Arial-lal pótolja ki! Ha ennek ellenére ragaszkodunk az általunk választott betűtípushoz, akkor hiányzó ékezeteket helyettesíthetjük két vesszővel, vagy két ponttal: ű-t például csinálhatunk egy u-ból és két vesszőből. Még egyszerűbb, ha találunk valakit, aki el tudja készíteni a betűkészlet hiányzó darabjait.

Csak egy vélemény, de én jobbnak tartom, ha nagybetűkből álló betűkészletet használunk: jobban olvasható, és kiküszöbölhetjük általa a nagybetű-kisbetű problémát.

A méretek megadása is fontos. Használjuk ki a bubikban rendelkezésünkre álló teret, mivel légypiszoknyi betűket a kutya sem fog bogarászni, de arra is figyeljünk, hogy ne lógjanak ki, mert az sem szép. Legjobb az arany középút! A betűmérettel kifejezhetünk érzelmeket is: például a kiabálást nagyobb, vastagon szedett betűkkel, vagy más betűtípussal. A gondolatokat és belső monológokat is különböztessük meg más színű (mondjuk szürke) vagy dőlt betűvel, hogy az olvasó számára egyértelmű legyen, hogy mi az, amit hangosan kimondanak, és mi az, amit nem. Ez a yaoi esetében különösen fontos lehet, például egy ki nem mondott szerelmi vallomásnál.

Sokszor találkozom azzal a nagyon igénytelen megoldással, hogy a fordító, azokat a szavakat – nevek, nyöszörgések, kiáltások stb., amelyekről úgy gondolja, hogy magyarul is ugyanazok lesznek, mint az angolban, nem retusálja ki, hanem bennhagyja a magyar változatban. Ne higgyétek, hogy nem lehet észrevenni, mert látszik, akkor is, ha hasonló a betűtípus! Főleg, ha olyanok maradnak benn, mint például „awww” vagy „hey” amit pedig simán át lehetne írni „aúú”-ra vagy „hé”re, és akkor az legalább magyarul lenne.

Az effektek szerkesztésénél más betűtípust használjunk, mint a szövegben. Az elején döntsük el, hogy lefordítjuk-e őket vagy nem - ha nem, akkor legalább megcsillagozva adjuk meg a jelentést, mert effektek nélkül a manga olyan mintha hang nélkül néznénk a tévét. Véleményem szerint szebb és profibb, ha kiszedjük és lefordítjuk őket, de ha nem bírunk velük, akkor inkább maradjanak, minthogy csúf legyen tőlük a szerkesztés.

Ötödször: béta. Soha, semmit ne rakjunk fel úgy az internetre, hogy előzőleg nem nézettük át valakivel! Mindig legyen egy bétánk, aki átolvassa, és megfelelő kritikával illeti a fordításainkat. Fontos, hogy az illető ne a legjobb barátnőnk legyen, aki párás szemmel áradozik a teljesítményünkről, hanem egy olyan személy, aki egyrészt rendesen tud magyarul, másrészt tényleg rámutat a hibáinkra, hogy javíthassuk őket. Emberek vagyunk, mindenkivel előfordulhat, hogy elgépel valamit, kihagy egy bubit, vagy félrecsúszott szöveget felejt a munkájában. A saját hibáinkat ráadásul sokkal kevésbé vesszük észre, főleg, ha már sokszor olvastuk az adott szöveget, így könnyen maradhatnak benne bosszantó apróságok. Jobb ezeket a feltöltés előtt kiszűrni és javítani.

Hatodszor: kommentek. Nem biztos, hogy ilyeneket kapni fogunk. Ha nyüsszögünk érte, netán követeljük, sőt fenyegetőzünk, azzal csak nevetségessé válunk, és szánalmas benyomást keltünk! Én egy éven át úgy fordítottam a Love Mode-ot, hogy összesen, ha 3 kommentet kaptam, és azóta sem kapok sokkal többet, pedig a fejezeteket többszázan töltik le minden frissítéskor. Ezzel - és a kritikákkal, mert lehet, hogy lesznek olyanok is - számolnunk kell, ha belevágunk. Negatív kritika esetén, mielőtt nekimennénk az illetőnek, gondoljuk át, hogy nincs-e igaza! Aki vállalja az internet nyilvánosságát, az készüljön fel rá, hogy negatív véleményeket is kaphat! Aki ezt nem bírja, vagy nem tudja elfogadni, az keressen magának más elfoglaltságot! Nem csak az a komment, ha leírják, hogy minden nagyon szép és minden nagyon jó, a kukacoskodó, a kritizáló hozzászólásokból sokkal többet lehet tanulni. Nagyon jól esik, ha az embernek megdicsérik a munkáját, de csak ezért nem lehet fordítani, ehhez megszállottságra, őszinte rajongásra és elkötelezettségre van szükség a műfaj iránt!

Hasznos linkek


A magyar helyesírás szabályai:

http://mek.oszk.hu/01500/01547/01547.pdf Vigyázat pdf formátum, Acrobat Reader kell hozzá!


Online szótárak

Kétnyelvű szótárak

http://szotar.lap.hu/

Sztaki szótár: a nyelvek között váltani a címben a gördítősávot legördítve lehet:
http://szotar.sztaki.hu/index.hu.jhtml 


Egynyelvű szótárak

Urban Dictionary, nagyon sok modern szlenget meg lehet találni itt:
http://www.urbandictionary.com/

Sex-Lexis – szexuális kifejezések és szlengek szótára, yaoifordítóknak eszményi segítség:
http://www.sex-lexis.com/

The FreeDictionary, szintén aranybánya, sok szókapcsolatot megtalálhatunk itt: http://idioms.thefreedictionary.com/