2013. szeptember 7., szombat



Yuno Ogami: L’Étoile Solitaire / Magányos csillag


Kiadás éve: 2008
Hossza: 1 kötet
Magyar kiadó: MAXXX
Angol kiadó: DMP June


Hát, ezt is megértük! Egy olyan yaoi mangáról írhatok ismertetőt, ami hivatalosan is megjelent kies kis hazánkban! Pár évvel ezelőtt még azt hittem, hogy öreg mamókaként, járókerettel megyek majd megvenni az első magyar yaoit, de azóta szerencsére felgyorsultak az események.
Többszörösen is mondhatjuk, hogy szerencsére, mert a Magányos csillag – szerény véleményem szerint – igazán megelégedésére szolgálhat a honi rajongótábornak. Engem legalábbis sikerült megnyernie, bár tény, hogy ezt nem a történetével vagy a grafikájával tette. Ezek közül ugyanis egyikre sem lehet ráfogni, hogy különösebb érdekességgel vagy izgalommal szolgálna az olvasó számára. Yuno Ogami mangája a DMP June kiadó kérésére kifejezetten az angol-amerikai piacra készült, de igazából nem sok különbséget látok közte, és a többi átlagos, habosbabos-romantikus vonalat képviselő yaoik között.

Abszolút uke főhősünk, Yuuki, egyetemista, és egy kis japán szállodalánc örököse. Nem igazán megy neki az igazgatósdi, messziről ordít, hogy apróhal ő a bizniszcápák között. Micah Ryu Remmington, a rezidens seme, azonban pont ilyen nagymenő. A félig japán származású amerikai férfi fiatal kora ellenére a leghírhedtebb és legsikeresebb üzletemberek egyike, aki szállodaláncokat vásárol fel, és persze pont azt szemelte ki magának, amelyiknek Yuuki az igazgatója. Ahhoz képest, hogy Micah beceneve „Jégsárkány” és a kíméletlenségéről híres, első pillantásra beleszeret a szűzlányként piruló és ügyetlenkedő Yuukiba. Lesz persze némi kavarás az üzleti ügyekkel, szerepet a kap egy féltékeny harmadik és egy gazdag és befolyásos családból származó menyasszony is, lesz félreértés és lelkifurdalás, de igazából elég a borítóra pillantani, hogy borítékolható legyen a happy end.

A grafika inkább nevezhető átlagosnak, mint szépnek. Ahogy a történet, úgy a rajzolás és a karakterábrázolás is a megszokott yaois kliséket vonultatja fel. Yuuki karcsú, nagyszemű, valós koránál jóval fiatalabbnak tűnő, érzékeny fiú. Micah persze magasabb, férfiasabb, de a semék között a lightosabbak közé sorolnám. Kedves és gyengéd, nem egy Asami vagy Kanou-san jellegű überbrutál valaki. A borítón a rózsaszín dominál, ami már megad egy bizonyos alaphangulatot, és ha belelapozunk a mangába, ott is ez köszön vissza. A háttérben virágok, csillogó buborékok, a bájos figurák, mind illenek az egyszerű, de aranyos és romantikus történethez. A szexjelentek is visszafogottak, bár kétségtelenül ott vannak, megvannak, de célszerszámokat, egyebeket nem ábrázolnak. A korhatárt 16 évnél húzták meg, és azt hiszem, ez így korrekt.

Nézzük most a magyar kiadást! A kivitel szép, külsőleg olyan, mit a DMP-s angol verzió, méretre némileg nagyobb mint az átlag manga. A kötet nem esik szét, a papír minősége is jónak mondható. A külső és belső színes borítók szépek lettek, és dicsérendő a nyomdai munka is. A font, amivel dolgoztak, nagyon jól olvasható, ami főleg az után hatott üdítően, hogy a Finder és a Rin! német kiadásán majd kifolyt a szemem. Azt hiszem mangában jobb olyan típusú fontot használni, ami nagybetűkből áll, mert könnyebben látható – bár ezt egy olyan ember mondja, akinek rossz a szeme. A szöveg is szépen van elhelyezve a bubikban, és sajtóhibát sem igazán vettem észre – ettől eltekintve lehet benne, de nem kirívó. Ami nagyon tetszett az a fordítás, amit az a Kálovics Dalma, azaz Darklight követett el, akit sokan ismerhettek a Japanimánia adásaiból. A szöveg magyaros, gördülékeny, jól érthető, világos – azt hiszem ebből a mangából többet nem is lehetett volna kihozni. Külön öröm volt számomra, hogy meghagyták a nevek angolos írásmódját, és a japán megszólításokat – emiatt pláne háromszoros hurrá a kiadónak! A kötet végén található magyarázatban ráadásul még el is igazítják az olvasót: ez véleményem szerint sokkal jobb megoldás, mint lehagyni a megszólításokat, amelyek hozzátartoznak egy Japánban játszódó történet hangulatához.

Összességében tehát elmondható, hogy bár a Magányos csillag nem egy korszakalkotó mű, de mint az első magyar nyelven kiadott yaoi, számunkra a rajongók számára mindenképp fontos. És, amint említettem, pozitív tapasztalatnak minősül.

Végül ugye, a szokásos ajánlás. Hát… Mivel a manga messze nem sorolható a hardcore művek közé, kezdők és a könnyedebb bl rajongói is nyugodtan forgathatják, semmiféle nagy érzelmi megrázkódtatás nem fogja érni őket. A magyar fanoknak már csak „támogassuk a magyar yaoikiadást” felkiáltással is ajánlom, meg aztán tényleg kellemes kis darab, ha nem várunk túl sokat tőle. Főleg egy fáradt punnyadtagyú péntek délután, mikor az ember még szédült az egész heti meló hatásaitól, és vágyik valami kellemes, szórakoztató, limonádé kis olvasmányra.

Arita

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése