Yaoiarts

Yuki Kaori: Shounen Zanzou / Boys Next Door 

      

Kiadás éve: 1998
Hossza: 1 kötet
Japán kiadó: Hakusenha
Francia kiadó: Tonkam
Német kiadó: Carlsen Comics, Planet Manga
Olasz kiadó: Panini Comics

Fanfordítás:
Angol: Sakura Crisis
Magyar: Mangazin

Ha megkérdezik, mi volt az első yaoi manga, amit olvastam, rá szoktam vágni, hogy Naono Bohra Three Wolves Mountainja – holott ez bizonyos szempontból nem igaz. Valóban ez volt az első szó szerint vett yaoim, de az a történet, amely miatt felfigyeltem a műfajra, és amely miatt megtettem felé az első lépést, a Boys Next Door volt, Yuki Kaori-sensei alkotása. Akkor – ezelőtt 5-6 évvel, hogy pontos legyek - már évek óta lelkesen néztem az animéket, olvastam a mangákat és igyekeztem mindent megtudni róluk. Természetesen hallottam a boy’s love-ról, más néven yaoiról is. A fórumokon a téma szakértői (illetve, akik annak vélték magukat) vérre menő vitákat folytattak egymással az elnevezésekről, hogy akkor most BL, vagy nem BL, és van-e még olyan, hogy shounen-ai? Pár lány lelkesedett érte, a homofóbok pedig úgy általában anyáztak mindenkit, akinek ez bejött. Így nem is ragadott meg a dolog. Jó volt tudni, hogy ilyen is van, és elkönyvelni, hogy nicsak a perverz japánok mit ki nem találnak, de nem érdekelt különösebben. Két férfi együtt, mi lehet abban a romantikus?

Aztán egy este olvasgattam a Mangazinon az ismertetőket és rábukkantam Yuki Kaori egy általam akkor még nem ismert művére, amely felkeltette az érdeklődésemet. Ez volt a Boys Next Door.

Letöltöttem, elolvastam, sírtam egyet, és előítéletektől terhes agyam konstatálta, hogy hoppá, kit zavar, hogy milyen neműek a szereplők, ha az érzelmek hitelesek és a történet gyönyörű? Ettől fogva keresgéltem a yaoi mangákat és jött Naono Bohra, Nitta Youka, Yamane Ayano és még sok-sok yaoi alkotó – de a Boys Next Door azóta is különleges helyet foglal el nálam. Ha kezembe kerül, még mindig ugyanúgy megragad, mint először, és újra meg újra rá kell jönnöm, hogy nem csak az első volt számomra, hanem az egyik legjobb is.

Le kell szögeznünk, hogy a Boys Next Door nem yaoi manga és Yuki Kaori nem yaoit rajzol. Ő maga shoujo mangakának tartja önmagát, de műveinek zömében - általában mellékszálként - gyakran előfordulnak utalások a férfiak, fiúk közötti rendkívül erős kötődésre, szerelemre. Ez a shoujo keretei közé lazán befér. A Boys Next Door azért más egy kicsit, mert itt valóban két férfi kapcsolatának – egyébként mesteri - bemutatása áll a középpontban, amelyről ki is mondják, hogy szerelem, és a szexualitás esztétikus ábrázolására is sor kerül.

A kerettörténet izgalmas és jellemző a mangakára. Ha valaki ismeri Yuki Kaorit, az Angel Sanctuary (Angyalok menedéke) és a Hakushaku Cain (Earl Cain, God Child) alkotóját, akkor tudhatja, hogy nála semmin sem kell meglepődni. A gyilkosságok, vérfertőzés, kannibalizmus és mindennek a tetejébe a legszebb érzelmek egyszerre vannak jelen az alkotásaiban, valamint közel áll hozzá a miszticizmus és a groteszk is. Figurái sokszor szenvednek a múltjuk borzalmas eseményeitől, aminek gyakran a saját családjuk az okozója. Nála a szülők nem támogató, szerető családtagok, hanem sokszor gyermekeik gyilkosai, vagy épp fordítva, a testvéri szeretetről pedig inkább ne is beszéljünk. Műveiben nyüzsögnek az evilági és nem evilági szörnyek, a vámpírok, a vérfarkasok, a zombik, a gyilkosok, a pedofilok és a méregkeverők.

A Boys Next Door egyik főszereplője is ilyen emberi szörnyeteg. Adrian Clay a hétköznapi életben kedves, elhivatott tanár, aki maga is árvaházban nőtt fel, ezért különösen jól ért az elhagyott gyerekek nyelvén. Ismerősei és tanítványai imádják és bíznak benne. Éjszakánként azonban Los Angeles utcáit járja, és prostituált fiúkat gyilkol. Késsel végez velük, majd haláluk után beköti a szemüket, így a rendőrség és a sajtó a Blind Man – a Vak Ember- nevet ragasztja rá. Egyik áldozata mellett azonban rajtakapja egy fiú, Lawrence, aki nem önszántából választotta a strichelést. Adrian azt hiszi, mindennek vége, de a fiú megzsarolja: hallgatást ígér, ha a férfi kiszabadítja őt a bordélyból, ahol dolgozik. Kettejük között mély szerelem szövődik, a két sérült lelkű, sötét múltú ember hamar egymásra talál – de vajon boldogok lehetnek-e? Megmentheti-e egymást két sokat szenvedett, beteg ember, ha még a környezetük is összeesküdött ellenük? A választ már a manga elején megkapjuk, de ez nem zavaró, hiszen hiába egy sorozatgyilkosról van szó, nem az események állnak a középpontban, hanem a két főszereplő kapcsolata és érzelmei. Hogy került Lawrence az utcára? Miért érez Adrian elfojthatatlan kényszert a gyilkolásra? Miért köti be áldozatai szemét? Az olvasó mindezt megtudhatja a történetből, melynek során egyre jobban megismeri és megszereti a szereplőket, így sorsuk már nem lehet közömbös a számára.

A grafika nyilván nem mindenkinek fog tetszeni, mert Yuki Kaori nagyon egyéni stílusban rajzol. Ráadásul ez még egy viszonylag régi munkája, ezért a grafika nem hasonlítható mondjuk a God Child utolsó köteteihez, amelyek már valóban gyönyörűek. Nekem ennek ellenére nagyon tetszik, bár az alakok kevéssé valószerűek. A shoujo stílusra jellemzően rendkívül karcsúak – magyarán zörög minden csontjuk – és főleg Lawrence eléggé androgün. A hangulat nyomasztó, a hátterek kidolgozottak, és belőlük is sugárzik a két figurát körülvevő világ groteszk kegyetlensége.

Ha valakit érdekel a manga, akkor azt ajánlom, hogy nagy ívben kerülje el a Sakura Crisis-féle angol fanfordítást, mert az eléggé (értsd: borzasztóan) rossz minőségű. Inkább olvassátok a magyar verziót, amely a Forest Rain és a Könnyek tava közös projektje volt anno. Szép, igényes a fordítása és a szerkesztése is. Ha tudtok németül, franciául vagy esetleg olaszul, akkor ezeken a nyelveken hivatalosan is megvásárolhatjátok - erre egyébként mindenkit csak bíztatni tudok.

Azoknak, akik szeretik Yuki Kaorit, mindenképp érdemes megismerni ezt a darabot, hiszen ez talán az egyik legjobbja. Nem hosszú, de nagyon jól átgondolt és kidolgozott, ütős történet. Van benne pár véres gyilkosság, és egynéhány horrorisztikus, megrázó jelenet, ezért a túl érzékeny gyomrúaknak és a felhőtlenül szórakozni akaróknak nem jó választás. Ha viszont szívszakadásra, tragédiára vágyunk, ne hagyjuk ki. Meglesz érte a jutalmunk, mert a végén ott van a katarzis, a szerző rákacsint az olvasóra, és gyönyörű képekben mutatja meg, hogy a szerelem tényleg halhatatlan. 

Arita

Megjegyzés: A kötetben a Boys Next Dooron kívül található még két oneshot, a misztikus fajtából. A Devil Inside egy középiskolás fiúról szól, aki a tizenhatodik születésnapján vámpírrá változik, s ezután meg kell küzdenie ösztöneivel, hogy megvédje szerelmét. A When the Heart Beats főszereplője egy fiú, Ted, aki tíz éves korában ellopott egy gitárt. Az akció egy kislány életébe került, örök lelkifurdalást okozva Tednek. Pár év elteltével találkozik egy lánnyal, akiről kezdetben nem is sejti, kicsoda… Ha a BND tetszett, keressetek rá ezekre is, izgalmas, rejtélyes történetek, bár a yaoihoz nem sok közük van.