Yaoiarts

Basso: Kuma to Interi/Orso e intellettuale

Kiadás éve: 2005
Hossza: 1 kötet, oneshotok
Japán kiadó: Akane Shinsha
Egyéb kiadó: ------

Fanfordítás:
Angol: NyarScans

Nézzétek meg ezt a kötetborítót! Nem semmi ugye? Ez volt az első találkozásom Basso művészetével, és mivel ellenállhatatlanul vonz minden, ami fura és szokatlan, naná, hogy látnom kellett a művet, és meg kellett ismernem az alkotó munkásságát. Nem mondom, hogy első látásra elvarázsolt a grafika, sőt, kifejezetten nem tetszett a fenti képen díszelgő két paprikajancsi-forma hímpéldány, de evett a kíváncsiság, hogy mi rejtőzhet e mögött. Végül aztán kiderült, hogy megérte kíváncsinak lenni, mert igencsak kellemes meglepetésben volt részem.

Bassot eredetileg Ono Natsume-nek hívják: ezen a néven publikálja elismert és sikeres nem yaoi történeteit. A legtöbb alkotása a seinen kategóriába tartozik, mint például a House of the Five Leaves vagy a Not Simple, amelyet angolul is kiadtak, de Ristorante Paradiso című mangáját és a belőle készült animét is többen ismerhetitek. Basso néven jegyzi yaoi témájú alkotásait, amelyekből eddig három kötetnyi jelent meg, az Akane Shinsha kiadó Opera című magazinjában. Az Opera egy alternatív yaoi antológia, amelyben olyan, a mainstream yaoitól eltérő stílusú mangakák kaptak helyet, mint Nakamura Asumiko, Kusama Sakae vagy Ishino Aya. Basso abszolút belepasszol ebbe a társaságba, rajzai nagyon különösek, nem igazán hasonlíthatók ahhoz az esztétikumra törekvő ábrázolásmódhoz, amelyhez a yaois szem hozzászokott. Durva, vastag vonalakat használ, a karakterek egyszerűek, a legkevésbé sem szépek, a hátterek dizájnja mondhatjuk, hogy minimalista. Helyenként olyan érzésem volt, mintha a Kincskereső kisködmön nagyanyám korabeli kiadásának az illusztrációit látnám. Pont emiatt gondoltam azt, hogy most valami húde-hajde extra cuccot fogok olvasni, ami elvont lesz és művészieskedő, esetleg kicsit perverz és borult. És csodák-csodája, nem így lett. A grafika tényleg alter, kemény és csúnya, az előadásmód valóban egyedi, de a történetekben van valami tündéri, valami igazi yaoisan bájos, amitől olyan ellágyultan vigyorogtam a monitor előtt, mint valami idült elmebeteg.

A Kuma to Interi című kötetben szám szerint hét oneshot található. Különálló történetek, de több szempontból is kapcsolódnak egymáshoz: mind Olaszországban játszódnak, a szereplőik pedig politikusok, vagy olyan emberek, akik valamilyen módon kapcsolatba kerülnek politikusokkal. Korrupció, paparazzik, pártpolitika, melegjogok, a meleg politikusok boldogulása, identitásuk vállalásának kockázatai, itt-ott még a maffia is, mind-mind felbukkannak a sztorikban. Nem kell azonban megijedni, nem a Polip, vagy egy olasz parlamenti közvetítés yaoi változatával fogunk találkozni. A fent említett dolgok, bár nem öncélúak, de csupán a történetek peremén vannak jelen, hátteret biztosítva a szerelmi szálak kibontásának. Ezek hamisítatlan yaoi szálak, és hozzák azt, amit annyira szeretek a műfajban: dráma, feszültség, humor, egy kis romantika – mindez egyszerűen, sallangmentesen ábrázolva.

Az első oneshot a Con te egy pincérről, Neriről és egy fiatal politikusról Alról szól. Neri egy nem túl okos meleg fiú, aki imádja a kifinomult úriemberekkel folytatott szexuális kalandokat. Főleg a politikusok az esetei, bár a politika maga nem érdekli, azt sem tudja, melyik párt van kormányon, és hogy hívják a miniszterelnököt. Al felvállalja meleg voltát a nyilvánosság előtt, és komolyan veszi képviselői feladatait, de csak egy kishal a cápák között. Al és Neri viszonya a haverságra és az alkalmi szexre korlátozódik, és elsőre úgy tűnik, hogy egyik sem akar többet a másiktól. Neri túl csapodár, komolytalan és felületes Alnak, Al pedig nem elég úriember Nerinek. Vagy mégis lehet ebből valami?

A következő történet a Kuma to Interi, olaszul Orso e intellettuale – azaz szabad magyar fordításban a medve és az értelmiségi – a kötet címadója is egyben. Ez már kicsit mesésebb, mint az előző, de pont ez a realitással keveredett valószerűtlenség a vonzó benne – hiszen a yaoinak egyik jellemző vonása, hogy igaz szerelmek születését mutatja be, lehetetlen körülmények között. A főszerepben itt Faust Kallardót láthatjuk az ex-miniszterelnököt, aki már felbukkant az első fejezetben is. Kallardo sikeres politikus, feleséggel és egy felnőtt lánnyal. Nagyon szereti a fiatal fiúkat, de hivatalosan konzervatív, a melegek jogai ellen van, és titkolja homoszexualitását – bár ez csak azért sikerül neki, mert a testvére nagyfejes a médiában. Épp szabadságát tölti egy egzotikus nyaralóhelyen, amikor találkozik egy magas, komor, medveszerű természetfotóssal, aki magával invitálja egy kirándulásra a vadonba, ahol mindketten olyan dolgokra találnak rá, amiről nem is álmodtak volna. Álmok és önbizalom, gyanakvás és szerelem, gyengédség és erőszak – minden van ebben a kis rövid történetben, ami izgalmas lehet egy yaoifan számára.

A következő történet a Manifesto, Kallardo egyik titkáráról, egy magányos, elég lúzer srácról, és egy fura figuráról szól, aki szórakozásból éjszakánként az utcákat járja, és filctollal dekorálja ki a választási plakátokat. De miért csinálja ezt? Nincs esetleg valami más célja? A sztori humoros, a karakterek pedig aranyosak, és nem hiányozik belőle az erotika sem - bár ahhoz , hogy Basso eksönjeit erotikusnak nevezzük kell némi… hmmm… elvetemültség? Vagy fantázia? Nekem tetszenek, úgy ahogy vannak, de valószínűleg ezt a nézőpontot kevesen fogják osztani, miután belenéztek a mangákba. J Szexjelenetek előfordulnak ugyan minden fejezetben, reálisak, de nem túl explicitek és nem is kiemelt fontosságúak – Est Emhez hasonlóan Bassonak sem az a célja, hogy felhergelje a közönséget.

A többi négy történet elég rövidke, silce of life jellegű, pár oldalas kis oneshot csupán, amelyek apró kis mozzanatokat mutatnak meg a szereplőik életéből, melyek lehetnek szomorúak, vagy vidámak, édesek vagy keserűek, és feltűnnek bennük az előbbi három fejezet szereplői is.

A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy egy nem hétköznapi kötetről van szó, amely abszolút réteg manga. Olyan olvasóknak ajánlanám, akik szeretik a yaoit, de már sok mindent láttak a műfajban, s ezért alkalomadtán vágynak valami újdonságra, ami kicsit mást nyújt cselekmény és grafika szintjén, mint amit eddig megszoktak. Az alternatív, különös stílusú mangák iránt érdeklődők is bátran olvashatják, ha szeretik a visszafogott, nem túl rózsaszín romantikát. Amint írtam, lehet, hogy Basso rajzstílusa nem mindennapi, de a történetek hamisítatlan yaoi sztorik, a műfaj komolyabb, reálisabb, elgondolkodtatóbb válfajából. A grafika nyilván sokakat távol fog tartani a szerző műveitől, de azoknak, akik nyitottak az új és különös dolgokra, valamint nem feltétel náluk a gyönyörű rajzolás és a magas bishifaktor, ritka csemegét jelenthetnek.

Arita