Asou Kai: Soko ni Suwaruna
(befejezett)
Hossza: 1 kötet
Japán kiadó: Libre Shupppan
Egyéb kiadó: -----
Fanfordítás:
Angol: Shinmakoku Scanlations
Magyar: Yaoiarts – Arita
Ismertető:
Albérletet keresni utálatos és sok szaladgálással járó feladat, ezért örül meg Namikawa Tomoyuki, amikor kollégája, Maki felajánlja neki korábbi bérleményét. A kétszobás lakás csinos, a lakótárs állítólag csendes és szinte észrevehetetlen – ki ne kapna az alkalmon? Főhősünk azonban hiába igyekszik, mégsem tud magának minden stresszt megspórolni. Mikor új lakótársa, Yutaka hazatér külföldi útjáról, döbbenten közli a meglepett Namikawával, hogy neki bizony senki egy szót sem szólt a változásról. A dolog már alapból is kínos, ráadásul hamarosan az is kiderül, hogy Maki és Yutaka között bőven több volt baráti jó viszonynál. Namikawa szerencséjére Yutaka meglepő nyugalommal fogadja a hírt, hogy egy szó nélkül dobták, és úgy tűnik, a két férfi kisebb-nagyobb súrlódásoktól eltekintve, képes lesz jól kijönni egymással. Namikawa azonban – hetero létére – egyre mélyebb érdeklődést mutat Yutaka iránt. Milyen ember az, aki csendes mosollyal fogadja, ha a párja megalázó módon elhagyja? Ha érzelmileg el tud szakadni a másiktól, miért ül nap-nap után az ablak előtti kanapén az utcát lesve? Miért hagyja el minden partnere ezt a kedves, vidám fiút? Ha minden alkalommal rosszul választ, miért nem tanul a kudarcokból? Namikawa ezekre a kérdésekre keresi a választ, de nem könnyű közel kerülnie barátságos, de a maga módján távolságtartó szobatársához.
Asou Kai mangáit Riell ajánlotta a figyelmembe, amiért azóta is hálás vagyok neki. A mangaka nem tartozik az extrém vagy különleges alkotók közé: egyszerű, hétköznapi történeteket rajzol, amelyekben első ránézésre – vagy ha csupán mesél az ember róluk valakinek - semmi különös nincs. Ha azonban elkezdjük olvasni őket, látni fogjuk, hogy e mögött a látszólagos egyszerűség mögött sokkal több rejtőzik: valamiféle érzelmi mélység, ami nem a cselekménynek vagy a karaktereknek, hanem az előadásmódnak köszönhető. A történetek lassúságuk ellenére sem vontatottak, sőt épp ellenkezőleg, megfogják és lekötik az olvasót. A szereplők átlagos emberek, akik teljesen hétköznapi eseményekkel és problémákkal küzdenek. Szétesett vagy diszfunkcionális párkapcsolatok, anyagi gondok, állandó időhiány, szakítás, viszonzatlan szerelem – alapvetően olyan dolgok, amik bármelyikünkkel megeshetnek. Mindezt természetesen a yaoiban szokásos módon megoldja majd a szerelem, de az ábrázolás őszintesége és egyedisége miatt mégsem zavaróak a már ismert klisék.
Albérletet keresni utálatos és sok szaladgálással járó feladat, ezért örül meg Namikawa Tomoyuki, amikor kollégája, Maki felajánlja neki korábbi bérleményét. A kétszobás lakás csinos, a lakótárs állítólag csendes és szinte észrevehetetlen – ki ne kapna az alkalmon? Főhősünk azonban hiába igyekszik, mégsem tud magának minden stresszt megspórolni. Mikor új lakótársa, Yutaka hazatér külföldi útjáról, döbbenten közli a meglepett Namikawával, hogy neki bizony senki egy szót sem szólt a változásról. A dolog már alapból is kínos, ráadásul hamarosan az is kiderül, hogy Maki és Yutaka között bőven több volt baráti jó viszonynál. Namikawa szerencséjére Yutaka meglepő nyugalommal fogadja a hírt, hogy egy szó nélkül dobták, és úgy tűnik, a két férfi kisebb-nagyobb súrlódásoktól eltekintve, képes lesz jól kijönni egymással. Namikawa azonban – hetero létére – egyre mélyebb érdeklődést mutat Yutaka iránt. Milyen ember az, aki csendes mosollyal fogadja, ha a párja megalázó módon elhagyja? Ha érzelmileg el tud szakadni a másiktól, miért ül nap-nap után az ablak előtti kanapén az utcát lesve? Miért hagyja el minden partnere ezt a kedves, vidám fiút? Ha minden alkalommal rosszul választ, miért nem tanul a kudarcokból? Namikawa ezekre a kérdésekre keresi a választ, de nem könnyű közel kerülnie barátságos, de a maga módján távolságtartó szobatársához.
Asou Kai mangáit Riell ajánlotta a figyelmembe, amiért azóta is hálás vagyok neki. A mangaka nem tartozik az extrém vagy különleges alkotók közé: egyszerű, hétköznapi történeteket rajzol, amelyekben első ránézésre – vagy ha csupán mesél az ember róluk valakinek - semmi különös nincs. Ha azonban elkezdjük olvasni őket, látni fogjuk, hogy e mögött a látszólagos egyszerűség mögött sokkal több rejtőzik: valamiféle érzelmi mélység, ami nem a cselekménynek vagy a karaktereknek, hanem az előadásmódnak köszönhető. A történetek lassúságuk ellenére sem vontatottak, sőt épp ellenkezőleg, megfogják és lekötik az olvasót. A szereplők átlagos emberek, akik teljesen hétköznapi eseményekkel és problémákkal küzdenek. Szétesett vagy diszfunkcionális párkapcsolatok, anyagi gondok, állandó időhiány, szakítás, viszonzatlan szerelem – alapvetően olyan dolgok, amik bármelyikünkkel megeshetnek. Mindezt természetesen a yaoiban szokásos módon megoldja majd a szerelem, de az ábrázolás őszintesége és egyedisége miatt mégsem zavaróak a már ismert klisék.
A rajzolás az általam ismert mangakák közül Mieko Koide stílusához áll a legközelebb, tiszta vonalak, profi érzelemábrázolás, jóképű, karcsú szereplők, visszafogott de szenvedélyes szexualitás. Az oldalképek a szemnek kellemesek és illenek a történetek hangulatához. Asou Kai munkásságát és a Soko ni Suwarunát tulajdonképpen bárkinek ajánlom. Hatására nem fog megváltozni a yaoiról alkotott képed, és síró-vagy röhögőgörcs sem fog rádjönni, de a kellemes szórakozást azért garantálom.
Arita
Teljes kötet: itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése