2013. szeptember 13., péntek




Bangkok Love Story – thaiföldi film 2007 by Arita


Rendezte: Poj Arnon
Főszereplők: Rattanaballang Tohssawat,
                      Chaivat Thongsaeng
Műfaja: romantikus dráma


Thaiföldről sokaknak a szexturizmus jut eszébe először, másodszor pedig a ladyboyok, azaz azok a zömükben transznemű fiúk, akik férfi testbe született nőnek tartják magukat, nőként öltözködnek, élnek. Ha anyagi lehetőségeik engedik, hormonkezelésekkel még nőiesebbé teszik magukat, egyesek pedig nemváltoztató műtéteken is átesnek. Mivel nőnek érzik magukat, partnerül hetero férfiakat választanak. A thai társadalom eléggé elfogadó velük szemben, és nagyon sok film készül róluk, ellenben a szó szerint vett homoszexualitás már jóval kényesebb témának minősül.

Ezért is válhatott korszakalkotóvá Poj Arnon saját történetéből készített Bangkok Love Story című filmje, az első olyan meleg témájú thai alkotás, amelyben férfias férfiak játsszák a főszerepet. A helyi kritikusok „Thai Brokeback”-ként is emlegették, s ez, valamint a nézőcsalogatóra sikerült trailer volt az oka, hogy megnéztem – hogy aztán jó nagyot koppanjak. Poj Arnon rendezőként nem ér fel Ang Leevel, s az általa írt sztori sem hasonlítható össze Annie Prolux novellájával, így csalódni fogunk, ha túl sokat várunk el tőle.

A történetben vannak klisés szálak, de az első kb. negyvenöt perc mégis jónak mondható. Főhősünk, Maek (Felhő) bérgyilkos, a maffiának dolgozik. Nem kegyetlen ember, a szükség kényszeríti erre a munkára: csak így tudja eltartani HIV-pozitív öccsét és anyját, akik mindketten az asszony második férjétől kapták el a fertőzést. (Íme, a majd minden meleg filmben kötelező AIDS-es szál.) Maek azonban szorult helyzete ellenére is finnyás, csak a „rosszakat” hajlandó lelőni – a „jókat” akkor sem bántja, ha fizetnek érte. Egy alkalommal, egy rendőrtiszttel, Ihttel (Kő) kellene végeznie, de mikor megtudja, hogy a férfi egyetlen bűne az, hogy tud a főnöke mocskos ügyeiről, szembeszáll megbízóival. A két férfi együtt menekül, s a bérgyilkos titkos tetőtéri tanyáján rejtőznek el, amely tulajdonképpen egy összetákolt kunyhóféleség egy üres épület tetején, az Égi Vonatnak nevezett bangkoki magasvasút mellett. Maek a menekülés során megsebesül, Iht azonban kioperálja a golyót a vállából, ápolja, kötözi, mosdatja. A kényszerű összezártság során vonzalom ébred bennük egymás iránt, ami egy nagyon szép jelentben be is teljesül.

Eddig minden oké is lenne, viszont miután Maek magához tér az eksztázis utáni kábulatból, elzavarja Ihtet, és megkezdődik a szenvedés – nem csupán a szereplőké, hanem a nézőé is. Az első negyvenöt perc nekem nagyon tetszett: izgalmas, érdekes, pörgős, akciójelenetekkel tarkított, és a feszültség szinte vibrál a két szereplő között. Sokat ugyan nem tudunk meg a karakterekről – hiába jók a színészek, a szereplők sajnos elég kétdimenziósak – annyi viszont elmondható róluk, hogy legalább jól néznek ki. Maek „sorsüldözte tragikus hős” és „magányos farkas”, Iht pedig a rejtőzködő meleg, kisfiús mosolyú, de nagyon férfias és jóképű. Nem túl bonyolult, de alapjában véve szimpatikus figurák, sokkal többet nem lehetett volna belőlük kihozni, de ez még nem is lenne baj.

Az viszont annál inkább probléma, hogy a film második fele átcsap eltúlzott és hatásvadász melodrámába, amit ráadásul úgy elnyújtanak, mint a rétestésztát. Ha nagyon akarom, megértem, hogy Maek miért elutasító Ihttel szemben – erőszakos mostohaapja miatt nincsenek jó emlékei a melegekről – kérdés viszont, hogy akkor miért nem tiltakozott. Mert bizony húzódozásnak nyoma sincs, sőt. A kínlódás azonban, amit a következőkben művelnek, még úgy is sok, ha közben az operatőri munka valami fantasztikus, a képek, amiket látunk gyönyörűek, a zene pedig andalító.

Maek családjának, beteg anyjának és öccsének sorsa szomorú lenne, ha nem lenne annyira hatásvadász módon ábrázolva. Ugyanez mondható el Maek és Iht találkozásáról a bérgyilkos háza előtt – az a csókjelenet nagyon a Brokeback Mountainban látottra hajaz, amikor a két főhős négy év után újra találkozik – de sajnos kicsit túlspirázták, ezért hiába szép és szenvedélyes, messze nem üt akkorát. Külön fokozza a WTF-faktort, hogy itt nem egy, hanem három szempár figyeli a két férfi (majdnem) egymásra találását, ami kicsit mulatságos volt a számomra. Még jó, hogy a fél utca ki nem vonult nézni őket, Iht féltékeny felesége hálóköntösben, pisztollyal pedig csak hab a tortán.

A rendező láthatólag nagy drámát akart, a dolog mégis inkább giccsbe hajlik – mint amikor valaki nagyon finom húslevest szeretne készíteni a vendégeinek, és a végén veszi csak észre, hogy brutálisan elsózta. Az alapanyagok jók, és látszik, hogy pénz is volt a filmre, de kevesebb több lett volna. A néző, aki a film első felének köszönhetően már megkedvelte a szereplőket, azonban reménykedik, hogy a végére ebből a sok szenvedésből – rendőrség, sebesülés, letartóztatás, börtön és egyebek ellenére - mégiscsak valami jó fog kisülni. Meg egy nagy túróst! Az erőltetetten tragikus végkifejlet tipikusan az a fajta, amin látszik, hogy a készítők meg akarták mutatni, hogy milyen az igazi tragikum – ennek a filmnek akkor is rossz vége lesz, ha fene-fenét eszik is felkiáltással - de a végeredmény inkább csak bosszantóra sikeredett.

Jogos a kérdés, hogy ha ennyire nem jó, akkor miért érdemes megnézni ezt a filmet. Az első negyvenöt perc mellett részben a szép kivitelezés miatt, ami ugyan a hibáit nem feledteti, de eye candynek megteszi, igazi felüdülést jelent az alacsony költségvetésű melegfilmek után. Ami az esztétikumot illet, nem érheti szó a ház elejét. A szürkés-sárga színvilág nagyszerűen visszaadja a trópusi városok fülledt, már önmagában is erotikus, ám kissé nyomasztó hangulatát. A képeknek köszönhetően Bangkok szinte kézzelfogható közelségbe kerül – de amit látunk az nem a turistáknak fenntartott látszat, hanem a város másik, valós arca. A szereplők férfiasak, jó testűek, izmosak és sokat szaladgálnak egy szál alsónadrágban és trikóban – aki szereti az ilyesmit, nem lesz oka panaszra. A szex-és csókjelenetek pedig erotikusak és szenvedélyesek, bár nem mutatnak túl sokat, mégis elég merészek.

Nekem nagyon tetszett még az a finoman érzékeltetett párhuzam, ami a Bangkok Love Story szegényes tetőlakása és a Brokeback-hegy között húzódik meg. Az a nyomorúságos kis menedék a ház tetején, ugyanúgy a földi Paradicsomot jelenti Maek és Iht számára, ahogy a Brokeback-hegy Ennisnek és Jacknek. Azt a helyet, ahol kívül lehetnek a társadalmon, és saját nyomorúságos, őszintétlen életükön, és ahol olyan dolgok is megtörténhetnek köztük, amelyek máshol lehetetlenek lennének. Sajnos a Bangkok Love Story szereplői számára csak nagyon rövid ideig tart az a paradicsomi állapot, mert Maek ellenállása, és a külső körülmények – és a rendező-forgatókönyvíró akarata - óhatatlanul elválasztják őket.

A Bangkok Love Story akár jó film lehetett volna, ha nem rontják el. Csak azoknak ajánlom, akiket nem zavar a hatásvadászat és a melodráma, és szeretik a szenvedős, tragédiával végződő történeteket, no meg a szép férfiakat. Nem mondom, hogy könnyen szerethető alkotás, de ha tanulmányozni szeretnénk, hogy hol a határ a valódi és a műdráma között, akkor hasznos lehet megnézni a Brokeback Mountain előtt vagy után – garantáltan érezni lehet a különbséget.

Arita

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése