2013. szeptember 13., péntek



Boy Culture – amerikai film 2006 by Arita

Rendezte: Q. Allan Broca
Szereplők: Derek Magyar, Darryl Stephens,
                   Patrick Buchau, Jonathon Trent

Műfaja: dráma


A Boy Culture a legkellemesebb meglepetés volt számomra, ami ebben a műfajban eddig ért – még több ilyet, ha kérhetném! Alapból nem voltak nagy elvárásaim vele kapcsolatban, de amikor végül nekiálltam, nem tudtam felkelni mellőle. Ugyanis egy bitang jó filmről van szó, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok – ideális kezdés lehet azoknak, akik kíváncsiak lennének a melegfilmekre, de eddig még nem szánták rá magukat, hogy megnézzenek egyet. Kicsi az esélye, hogy csalódást okoz – ha mégis, akkor lehet szidni engem!

A Matthew Rettenmund azonos című regényéből készült film narrátora és főszereplője, X prostituált. Nem az olcsó, utcán felszedhető fajta, hanem igazi luxusescort, meghatározott szűk ügyfélkörrel, amelybe csak ajánlással lehet bekerülni. X nem holmi szánalomra méltó nyomoronc: művelt, intelligens, diplomás srác, aki maga választotta ezt az utat. Nem ribancnak született, 12 éves kora – egyben első nagy szerelmi csalódása – óta nem feküdt le senkivel, aki nem fizetett érte. A film elején zárkózott, cinikus, nagy öniróniával és kritikai érzékkel rendelkező férfinak ismerjük meg – a történet tulajdonképpen az ő vallomása szexről, szerelemről, és a boldogság kereséséről.

X élete akkor változik meg, amikor új ügyfele akad egy 79 éves idős úr személyében. Gregory nem kíván szexet – legalábbis addig nem, amíg a vonzalom kettejük között kölcsönössé nem válik – csak beszélgetni szeretne. Ezek a beszélgetések legjobban egy pszichoterápiára emlékeztetnek – Gregory őszintén mesél az életéről, s ennek hatására a magát mindig hűvösnek és érzelemmentesnek mutató X is megnyílik. Egy idő után barátként és példaképként tekint az öregre, akinek története reményt ad számára: talán tényleg létezik a melegek között is igaz szerelmen alapuló tartós párkapcsolat.

Főhősünk, bár magányos farkasnak tűnik, nem él egyedül. Két lakótársa, Andrew és Joey afféle családpótlékot jelentenek a számára. Andrew-ba, a jóképű, okos és nagyon vonzó néger srácba már egy éve szerelmes titokban – pattognak köztük a szikrák, de X nem biztos sem a másikban, sem saját magában, ezért nem meri közelebb engedni Andrew-t. Egymással kapcsolatos gondjaikat félretéve ők ketten próbálják afféle pótszülőkként értelmes dolgok felé terelgetni „gyermeküket” harmadik lakótársukat, az életcélok nélkül tengődő, csak a pasizás iránt érdeklődő 18 éves Joeyt.

X és Gregory kettőse, valamint az együtt élő hármas rengeteg elfojtott feszültséget és egyben humorforrást generál. Van benne minden, ami kell, és ami a melegfilmekben elő szokott kerülni: szex, szerelem, coming out, dráma, tanulság és komikus helyzetek, ezért a sztoriról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy unalmas. Ez a sokszínűség egy rakat csapdát is rejt magában, de a rendező magabiztosan navigál köztük, így az eredmény egy feszes ütemű, egységes hangulatú, túlzásoktól mentes film lett. Ügyesen manipulál a klisékkel, alkalomadtán rá is játszik, és kifigurázza őket, sőt még arra is képes, hogy meglepje a nézőt. De nem csupán emiatt jött be nekem annyira. Van két okvetlenül említésre érdemes tulajdonsága: egyrészt úgy tud érzelmes lenni, hogy közben nem válik érzelgőssé, ami már önmagában is nagy szó. Másrészt, bár a szex fontos szerepet játszik a történetben, mégsem a testiség áll a középpontban, hanem az érzelmek. Túl explicit jelenetek nincsenek, de az egész játékidőt átszövi valamiféle (nem csupán szexuális eredetű) elementáris sóvárgás és feszült erotika, ami masszív lábremegést képes okozni az arra hajlamosakban. Állati nehéz lehetett ezt így összehozni, de megoldották. Szép munka volt.

A narrátor használata sok filmben furán veszi ki magát, de itt minden mondat a helyén van. Megismerhetjük a főszereplő gondolatait és indítékait, közelebb kerülhetünk hozzá, ugyanakkor mégsem árul el túl sokat magáról. Mindvégig megőrzi méltóságát és erejét, önvallomásai sosem fordultak át önsajnálatba. A humora isteni – már ha valaki szereti ezt a fajta keserű humort.

A film sikerének kulcsa egyértelműen Derek Magyar - akiről nem tudtam kideríteni, hogy mennyire magyar - zseniális alakítása X szerepében. Férfias, erős, kőkemény – nyugodtan eljátszhatná Jason Statham öccsét valami akciómúviban - mindemellett érzékeny, és intellektuális, képes hitelesen és szerethetően megformálni X ellentmondásos figuráját. Hatalmas dolog egy eredetileg hetero színésztől, hogy ilyen őszinteséggel tudott eljátszani egy meleg férfit, de saját bevallása szerint nagyon érdekelte X karaktere. Ami nem is csoda, hiszen ő valóban kivételes figura: száraz humorral kombinált érzelmi mélységeivel, rejtélyességével sok meglepetést tartogat. Derek Magyar egy interjúban azt nyilatkozta, hogy azért vállalta el a szerepet, mert nagyon közel érezte magához X személyiségét, és talán ezért is sikerült ilyen természetességgel megformálnia - akkor is a hátán vinné el a filmet, ha a többiek csapnivalók lennének. Szerencsére ez nincs így. Az piszkosul vonzó, de magát még kereső Andrew-t alakító Darryl Stephensről és a tipikus, könnyűvérű de imádnivaló Joeyt játszó Jonathon Trentről is csak a legjobbakat mondhatjuk el. A titokzatos, furcsa öregurat alakító rutinos Patrick Buchau pedig egészen különleges: mintha nem is evilági figura lenne, és ezt nem arra értem, hogy 79 évesen már fél lábbal a sírban van.

A film tanulsága Derek Magyar szerint az, hogy bár a szerelem az egyik legfélelmetesebb dolog a világon – imádom, hogy ez rajtam kívül másnak is eszébe jutott már – mégis merni kell szeretni. Ha nem ezt tesszük, azzal a legfontosabb érzéstől fosztjuk meg magunkat. Hmm, jó gondolat, de a Boy Culture tanulságok és egyebek levonása nélkül is első osztályú, igényes szórakozást kínáló alkotás. Persze, nem tökéletes. Olvastam pár kritikát, ahol azt hányták a rendező szemére, hogy nem fejti ki a mű alaposan a coming out, a meleg-lét és a feketék problémáit, és nem foglalkozik többet az anyagiakkal, de én ezt nem hiányoltam. Ez a film nem politikai programalkotásról vagy a meleg prostituáltak megélhetési nehézségeiről szól, hanem egy önmagában is érdekes és szívszorító történetet mesél el a legmélyebb emberi érzésekről – pont ezért lehet izgalmas mindenki számára.

Kötelességszerűen még megemlíthetem, hogy az operatőri munka kiváló, hogy van pár újszerű beállítás, és hogy a zenéje is tök jó, de érdemben nem sokat tudok hozzá tenni az ismertetőhöz azon kívül, hogy ez egy nagyon jó film, nézzétek meg!

Arita

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése