Back soon – amerikai film 2007 by Nio
Főszereplők: Matthew Montgomery Widham Beacham
Maggie McCollester
Műfaja: romantikus dráma
Most megint egy olyan ismertető következik, amit soron kívül, hirtelen felindulásból hoztam össze. (Hol van már a szépen, logikusan kigondolt tervem arról, hogy milyen sorrendben fogom bemutatni a különböző filmeket. J ) Ráadásul jelen esetben eleinte még abban is bizonytalan voltam, hogy egyáltalán készítsek-e ismertetőt erről a műről, mivel első megtekintés után vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban. Egyes dolgok megfogtak benne és nagyon tetszettek, viszont voltak olyan jellegzetességei is, amik nem. Azonban, a történet csak nem hagyott nyugodni, ott munkált bennem, foglalkoztatott, érzelmileg megérintett, így végül nekiestem a magyar felirat elkészítésének.
Munka közben a film azon tulajdonságai, melyeket már első megnézésre jónak tartottam és hatottak rám egyre hangsúlyosabbá váltak számomra, és ezekhez viszonyítva a mű hibáit már csupán apró zavaró tényezőknek érzékeltem, melyek esztétikailag ugyan ronthatják az összhatást, de a történet lényege szempontjából nincs jelentőségük. És ekkor megszületett bennem a döntés, hogy megírom ezt az ismertetőt.
Ezen bevezető után térjünk rá magára az alkotásra, amely műfajilag a romantikus filmek közé sorolható. Mielőtt belekezdenék a részletesebb elemzésbe, szeretném előrebocsátani, hogy valószínűleg ez az mű nem mindenkinek fog tetszeni, én mégis úgy érzem, hogy érdemes az Artson való bemutatásra és minél több emberrel való megismertetésre.
Ennek egyik oka az, hogy akár melegfilmként, akár egyszerűen csak egy romantikus filmként tekintünk rá, elmondható róla, hogy nem egy szokványos szerelmi történet.
Ezen kívül pedig, ahogy Arita – miután megnézte - nagyon találóan megfogalmazta, ennek a filmnek lelke van.
Az alkotás legnagyobb erőssége, maga a sztori, mely megható, érdekes és egyáltalán nem átlagos, bár természetesen, ha elemeire bontjuk, akkor megtaláljuk benne a jól ismert kliséket.
Azonban, a „hagyományos” férfi-nő kapcsolatot bemutató romantikus filmekhez viszonyítva, üdítően újszerű benne a „yaoi” vonulat, míg a melegeknek készült romantikus filmekhez képest visszafogottabb, kicsit más szemléletű, ráadásul két heteroszexuális férfi kapcsolatáról szól, ami egy yaoi berkekben járatos nézőnek lehet, hogy nem olyan különleges, de egy melegfilm esetében igenis szokatlan. Ráadásul a történetben nagyon fontos szerepet tölt be a férfi-nő közötti szerelmi kapcsolat, ami szintén nem jellemző a homoszexuális célközönségnek szánt művekre.
Mélyebb, összetettebb mondanivalót ugyan nem nyújt ez az alkotás, de a szerelem erejét és szépségét nagyon is megkapóan és egyedi módon mutatja be.
A film főszereplője egy Logan nevű fiatal férfi, aki egy gázolásos baleset következtében elvesztette feleségét, akit mindennél jobban szeretett. A tragédiát követően teljesen magába zárkózik, eltávolodik korábbi barátaitól, és nem tud szabadulni a gyásztól, valamint az asszony utáni vágyakozástól. Úgy érzi, többé már nem lesz képes igazán szeretni és nem is akar.
Végül, hogy tovább tudjon lépni, úgy dönt, eladja a házat, ahol együtt éltek, és ahol minden a feleségére emlékezteti, és más helyre költözve próbálja újrakezdeni az életét.
Az ingatlan meghirdetésének napján találkozik Gillel, aki mint kiderül, egy ideje már, önmaga előtt is megmagyarázhatatlan okból, vonzódik a házhoz. Nem érti miért, de úgy érzi, mintha a ház rá várt volna és azonnal meg is akarja venni. Az adásvétel még aznap megtörténik, a két férfi között pedig hamar baráti viszony alakul ki, annak ellenére, hogy igen különböző személyiségek, jelentősen eltérő háttérrel, akik normális esetben nem valószínű, hogy barátkoznának egymással, vagy hogy útjaik egyáltalán kereszteződnének.
Logan ugyanis igazi jófiú kinézetű és természetű, jól szituált, mintaszerű múlttal és családi háttérrel rendelkező - bár szakmájában nem túl sikeres - színész, míg Gil igencsak zűrös életet élt korábban, drogdílerként. Származásukat tekintve is különböznek, Logan fehér, míg Gil mexikói-ukrán félvér.
Legelső találkozásukat követően azonban újra és újra egymásba botlanak, mintha csak a sors akarná így, és barátságuk egyre jobban elmélyül, majd egy idő múlva fokozatosan átalakul valami mássá, többé, ami összezavarja, megdöbbenti, sőt meg is ijeszti őket, révén mindketten heteroszexuálisok, akik sosem vonzódtak a saját nemükhöz. Logan ráadásul változatlanul mély szerelemmel szereti feleségét, és továbbra sem tudja túltenni magát elvesztésén.
Mindazonáltal Gil mellett újra felébrednek benne azok az érzések, melyeket már eltemetett magában és ismét megtalálni látszik a lelki nyugalmat és boldogságot.
Azonban hamarosan fény derül a Gil múltjában történt események és Logan feleségének halála közti különös kapcsolatra, mely meglepő felismerésekhez vezet a két férfi egymás iránti érzéseinek okait és valódi természetét illetően.
Hogy mindezt hogyan tudják feldolgozni, milyen befolyással lesz kapcsolatukra és érzelmeikre, illetve mit is éreznek pontosan egymás iránt, az kiderül a történet végére.
A másik dolog, amit kifejezetten jól sikerültnek tartok a sztori mellett, az a két főszereplő közti viszony alakulásának bemutatása.
Nem egy csapásra jutnak el a szerelemig, hanem fokozatosan, több fázison keresztül. Kapcsolatuk különböző állomásai logikusan vannak felépítve, kezdve a kölcsönös szimpátiától, a barátságon keresztül a mélyebb, intimebb viszony kialakulásáig, majd az ezt követő tanácstalan, ijedt zavarodottságig és végül a szerelem elfogadásáig. Nincsenek túllihegve és bő lére eresztve a dolgok, és mégis, vagy talán pont ennek köszönhetően valahogy minden a helyén van, Gil és Logan minden egyes egymással vagy a történet többi szereplőjével eltöltött jelenete, párbeszéde hozzáad valamit kapcsolatuk alakulásához, és előrébb viszi azt.
Közben egész idő alatt rendszeresen utalások történnek az események és a főszereplők cselekedeteinek, érzéseinek hátterére és okaira, ami még érdekesebbé teszi a kibontakozó viszonyt, és tovább erősíti a néző szimpátiáját és érzelmi azonosulását.
Igaz ugyan, hogy amikor a film egy bizonyos pontján mindenre nyílt magyarázatot kapunk, így már nem ér minket nagy meglepetés, hiszen addigra már magunktól is sejthetjük a dolgok hátterét, de ez egyáltalán nem probléma, mivel a történet lényege nem a meghökkentés, hanem a szerelem erejének a főszereplők kapcsolatán keresztül való bemutatása.
Ráadásul bonyolultabb dologról van itt szó, mint két férfi között kialakuló szerelem. A halálon túl is tartó vagy akár azon győzedelmeskedő szeretetről már oly sokszor oly sok formában láthattunk, halhattunk történeteket, azonban a Back soonban található megközelítés figyelemre méltóan érdekes és újszerű.
A fentebb elemzett pozitív tulajdonságok mellett, mindazonáltal vannak a filmnek gyenge pontjai is melyek közül a legszembetűnőbb a szappanoperákra emlékeztető kivitelezés.
A láthatóan kis költségvetés érthetően nem tette lehetővé operatőri bravúrok, sok statiszta és változatos vagy látványos helyszínek alkalmazását, de még ezt figyelembe véve is feltűnő időnként a „Szomszédok feeling”. Mind a képi világ és a hátterek, helyszínek mind egyes jelenetek beállítása, de időnként még némelyik színész egy-egy megnyilvánulása és bizonyos fordulatok is a tipikus teleregény hangulatot sugallják.
Amikor először láttam a filmet ez a jelenség néhol zavart máshol kifejezetten megmosolyogtató volt, de azért a történet üzenete és ereje így is átjött. Továbbá, ahogy a bevezetőben már említettem, minél többször néztem meg a művet, annál könnyebben tudtam elvonatkoztatni a film ezen „szépséghibájától” és magára a történetre koncentrálni (bár van egy jelenet, amivel a mai napig sem igazán tudtam megbarátkozni).
Azonban az tény, hogy a film sokkal jobb is lehetne, ha a valóban megkapó sztori mellé minőségibb kivitelezés társulna.
Most pedig térjünk rá a mű egyéb tulajdonságaira.
A történetvezetés egyszerű, könnyen követhető, kifejezetten egy szálra, a főszereplők kapcsolatára koncentrál. Ez a főszál jól kidolgozott, de ezen kívül a film nem igazán bont ki több részletet vagy ismertetet meg minket mélyebben a szereplők életével. Ebből kifolyólag a mű elég rövid, mindössze 1 óra 20 perc a játékidő.
A másik jellegzetesség, hogy a film viszonylag sok rövid jelenetet tartalmaz, ami megint csak a teleregény érzetet erősíti.
Bár a karakterek nem túl összetettek vagy kidolgozottak, inkább csak felszínesebben ismerjük meg őket, de személyiségük, kisugárzásuk jól eltalált és az olyan szereplők, mint Jamie - Gil gyerekkori, meleg barátja - vagy Spancer - Logan arrogáns és féltékeny sógora - üdítő színfoltot és a humor forrását jelentik a történetben.
Az pedig, hogy a két főszereplő mind kinézetre, mind személyiségre teljesen más világot képvisel telitalálat, és még érdekesebbé teszi őket és kapcsolatukat a néző számára.
A színészek játéka ugyan nem nevezhető kiemelkedőnek, de semmiképpen sem rossz, sőt a legtöbb szereplő határozottan jól hozza az általa alakított figurát. Külön említésre érdemesek a Logant és Gilt játszó színészek, akik őszintén és hihetően formálják meg a két férfi karakterét és érzéseit, ezen kívül pedig a film során megajándékoznak minket néhány valóban emlékezetes és megindító jelenettel, ahol a hatás egyértelműen az ott nyújtott alakításuknak köszönhető.
Kifejezetten üdítőnek találtam a Jamiet (Gil barátja) játszó színész játékát is, bár a szokásos „süt rólam, hogy meleg vagyok, időnként nőies megnyilvánulásokkal” jól ismert klisén nem mutat túl.
A Logan feleségét alakító színésznő egy-egy mosolyából vagy pillantásából pedig időnként olyan kedvesség és szeretet sugárzik, ami melegséggel tölti el az ember szívét.
Ugyan semmiképpen nem nevezhető hibának a filmben, és nem von le az alkotás értékéből, de egyes, a yaoi történetek nyálcsorgató bishijeihez szokott nézők esztétikai érzékét esetleg zavarhatja, hogy a főszereplők egyáltalán nem jóképűek vagy jó testűek. (Bár talán a Logant játszó színész szép csillagszemei és mosolya némi kárpótlást nyújt majd nekik J).
Ez számomra ugyan nem jelentett problémát a film élvezetében, sőt úgy gondolom nagyobb életszerűséget kölcsönöz az alkotásnak, hogy nem két Belvederei Apollóról szól a történet, hanem átlagos kinézetű férfiakról. Mindazonáltal aki dögös pasikat akar látni egy filmben, annak inkább valami más mű után kell néznie.
Egy mondatban összefoglalva úgy jellemezném a filmet, hogy egy jó és nem szokványos történettel és sok pozitív tulajdonsággal rendelkező alkotás, mely érdemes a figyelemre, és amely nagyobb költségvetésű filmként, moziszerűbb kivitelben és kicsit összetettebb történetvezetéssel akár szélesebb közönség előtt is sikerre számíthatna.
Jelenlegi formájában elsősorban azoknak ajánlom, akik a romantikus történetek terén valami különlegesebbre vágynak és nem zavarja őket a teleregény-szerű kivitelezés.
Nio
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése