2013. szeptember 6., péntek



Kannagi Satoru /Honami Yukine: Rin!


Kiadás éve: 2003
Hossza: 3 kötet
Japán kiadó: Tokuma Shoten
Egyéb kiadó:
Angol: DMP June
Német: Carlsen Comics


Az emberek többségének szüksége van arra, hogy szükség legyen rá. Nem csak azért, mert máson segíteni jó – ennél önzőbbek vagyunk. Kell az érzés, hogy valakinek fontosak vagyunk, hogy van valaki, akinek a segítségére lehetünk, hiszen e nélkül a létezésünk akár felesleges is lehetne. Főleg azokat szeretjük magunkhoz kötni, akiket szeretünk – a szeretet mellett ebben közrejátszik az is, hogy félünk. Félünk, hogy mi lesz, ha egyedül maradunk – de ha szeretteinknek szükségük van ránk, nyilván nem fognak elhagyni bennünket. De mi van akkor, ha gondoskodásunkkal nem csak használunk, hanem ártunk is a másiknak? Ha azzal, hogy mindig mellette vagyunk, gátoljuk őt a fejlődésben? Mi akkor a teendő? Elszakadni, akkor is, ha az mindkettőnknek fájdalmas?
Ezzel a dilemmával szembesül a Rin! (a kanji jelentése futni, menni) egyik főszereplője, Shou Shibata, az iskolai íjászklub legendás alelnöke. Shout nagyon szoros kapocs fűzi legjobb barátja, Yamato öccséhez, Katsurához. Ők hárman már gyerekkoruk óta jó barátok. Katsura, aki szintén az íjászklub egyik rendkívül tehetséges fiatal tagja, egy gyerekkori trauma következtében ideges tünetekkel küzd. Ha stresszhelyzetbe kerül – például versenyen kell részt vennie – teljesen beparázik, és csak Shou ölelése tudja megnyugtatni. Shou azonban úgy érzi, hogy le kell választania magáról a fiút, hogy az végre a saját lábára állhasson. Megrémíti az is, hogy amit iránta érez, az jóval több, mint barátság, vagy védelmező ösztön. Katsura is tudja, hogy nem maradhat örökké gyerek, és nem támaszkodhat mindig idősebb barátjára. Mégis fájdalmasan éri, mikor Shou kijelenti, hogy nincs több ölelés. Nagy döbbenetére íjásztársa és barátja Kouichi közli vele, hogy szeretne Shou helyébe lépni, és megcsókolja… Katsura rádöbben, hogy bizony ő is többet érez Shou iránt, mint barátságot, és bár az új felfedezés hatására, az életében minden a feje tetejére áll, úgy dönt, hogy megmutatja Shounak, hogy képes felnőttként viselkedni, döntéseket hozni, és méltóvá válni a szerelmére.

A Kannagi Satoru által írt és Honami Yukine által rajzolt történet középpontjában Katsura felnőtté válása áll – az ő szemszögéből látjuk a dolgokat, az ő belső monológjaival találkozhatunk a leggyakrabban. Nyomon követhetjük, hogy hogyan változik meg a manga folyamán, és hogy milyen nehézségekkel kell szembeszállnia - ezek igencsak ismerősek lehetnek azoknak, akik már túl vannak a kamaszkoron vagy épp most küzdenek vele.

Katsura, ahogy a történet szereplői mind – tradicionális japán íjászatot, azaz kyjudot űz. A harcművészet nagyon fontos számára, bátyja és Shou a példaképei, ami amellett, hogy lelkesíti, és még szorosabban összeköti szerelmével, nagy terhet is ró rá, mivel a klub új alelnökeként neki kell a nyomdokukba lépnie. Sok mindenhez az íjászatból merít erőt, ez van segítségére, ha meg kell fogalmaznia vagy le kell tisztáznia magában valamit. A mangában rengeteg gondolatot találunk az íjászat és a személyiség, az érzelmek kapcsolatáról, és emellett gyönyörű képeket is láthatunk az íjászokról. A hagyományos ruhák, és a pózok nagyon szépen vannak megrajzolva, ez azok számára, akiket érdekel ez a különleges harcművészeti ág, nagy élvezetet fog jelenteni. A mangaka, Honami Yukine maga is íjászkodott középiskolás korában, de amint írja az utószóban, sok kutatást is végzett, hogy a lehető leghűbben rajzolhassa le a sportolók mozdulatait.

A manga vonzerejét a kifejezetten jó, bár inkább lelkizős, mint akciódús történet mellett csak növelik a karakterek, akik egyszerű, hétköznapi emberek. Igaz, az íjászatot régóta gyakorló fiúkon nagymértékben érződik a harcművészet nevelő, férfiasító hatása, így jóval érettebbnek látszanak a koruknál. Katsura, bár első ránézésre gyerekesnek tűnik, igazán elszánt, ha kell, nagyon komoly és felelősségteljes tud lenni. Shou igazi seme, fejlett birtoklási vággyal, kicsit titokzatos, kicsit nehezen fejezi ki az érzelmeit - hiszen mindennek ellenére még csak egy tizennyolc éves fiú. Emellett a mellékszereplők, Kouichi és Yamato, Katsura és Yamato apja is fontosak, jól kidolgozott figuráik sokat hozzáadnak a történethez.

Az artworkre sem lehet panasz, már azok részéről, akik szeretik Honami Yukine stílusát. A mangaka a yaoiban elterjedt gyakorlattól ellentétesen nem rajzol túlzottan elnyújtott alakokat. Figyel az anatómiai pontosságra, sok vékony vonalat használ, viszonylag keveset satíroz. Tipikus, hogy az arcok általában kerekebbek, realisztikusabbak, mint a legtöbb yaoiban. Persze a főszereplők bishik a javából, de inkább az egyszerűbb, földönjáró stílust képviselik, nem holmi félisteni magaslatokat.

Ahogy az eddigiekből talán már kiderült, ez a manga elsősorban az érzelmekre és a karakterfejlődésre koncentrál. A szerelmes jelentek visszafogottak, ízlésesen megrajzoltak, így a mangát nyugodtan kézbe vehetik a fiatalabb olvasók is – a hivatalos korhatár 16 év. Olyanoknak ajánlanám a Rin!-t, akik szeretik a kicsit komolyabb, hétköznapi viszonyokat ábrázoló, iskolai történeteket.

Arita

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése