2013. szeptember 7., szombat



Yamada Yugi: Chiisana Glass no Sora (Glass Sky)


Kiadás éve: 2000
Japán kiadó: Houbunsha
Hossza: 1 kötet
Angol kiadó: Juné


Yamada Yugi esetében nem igen kell tartanunk lapos, kiszámítható történetektől, vagy unalomig ismételt romantikus egymásra találásoktól. Ez nem azért van, mintha olyan extrém vagy idegen, eleddig felfedezetlen környezetben mozogna, hanem mert képes a leghétköznapibbnak tűnő viszonyokat is olyan valós és megragadó formában feltárni, amitől művei sokkal életszerűbbek lesznek, mint sok hasonló témájú manga. Ugyanis férfi karaktereihez mindvégig hűen, nem hajszolja őket azonnali költői vallomásba, nem erőszakol le szappanoperába illő párbeszédeket a torkukon, nem csavarja őket drámai pózokba és még sorolhatnám, csakhogy megfelelő indokot teremtsen a szerelmes beteljesülésre.
Sokszor maradnak kimondatlanul vagy letagadva mélyen gyökeredző érzések, elrejtve önmarcangoló fájdalmak és gondolatok, ezért a mangaka néhány műve igényel egyfajta érzelmi intelligenciát az olvasó részéről. Ezért is ajánlanám a Chiisana Glass no Sora-t első sorban azoknak, akik valami komolyabbra vágynak, és nem ódzkodnak ők maguk felfedezni a felszín alatt lappangó érzelmekben fájdalmasan gazdag világot. Aki pedig kész erre, biztosra veheti, hogy működni fog az a bizonyos mágia, ami egy igazán jó alkotás és az azt szívvel-lélekkel befogadó néző/olvasó között létrejöhet.

Ez a 2000-ben napvilágot látó kötet több rövidebb történetet ölel fel, melynek fő szála tárgyalja Suzuki Naoki ellentmondásos kapcsolatát gimnáziumbéli osztálytársával, Yada-val. Ahogy már Yamada munkásságát bemutató írásomban említettem, Naoki az egyik legjobban kidolgozott szereplője. Talán az egyetlen olyan karaktere, aki határozottan feminin jegyeket visel magán (nem véletlenül csúfolják alsós kora óta transzvesztitának), mégis igazi egyéniség. Ehhez nagy mértékben hozzájárul a részletesebb háttér- és környezetábrázolás, mely kapcsán, például bepillantást nyerhetünk egy olyan fiúnak a szobájába, aki mindig is utálta a koszos, csúnya dolgokat, de gyerekkora óta odavan a szép tárgyakért. És a fiúkért természetesen. A történet Naoki középiskolás éveinek első havában veszi kezdetét, mikor már biztos célpontjává vált új osztálya ’kemény mag’-jának, vagyis azoknak az értelmileg csökött hímeknek, akik nem tudják hol máshol levezetni feles, serdülőkori energiáikat. Ott kínozzák és szégyenítik meg, ahol csak tudják, s közben mindenki más értetlenkedve nézi, hogy mindezt ő maga miért hagyja szó nélkül. Erre természetesen megvan a maga oka, és jellembéli magyarázata is, amit egyre inkább kiismervén rájövünk, hogy szó sincs szenteskedő mártírságról vagy gyávaságról. Ha lehet azt mondani: a megszokás nagy úr.

Ám az egyik csoportos verés alkalmával az egyik fiú, név szerint Yada, aki minden egyes alkalommal szótlanul nézi végig a háttérből Naoki szenvedését, közbeavatkozik. És ezzel megállíthatlanul, láncszerű reakciók egymásutánjával valami kezdetét veszi közöttük… Valami sokkal kegyetlenebb, mint a minden napos csúfolódás vagy bántalmazás.

Egyetlen fejezet jeleníti meg történetüket, aminek igazából se megoldása, se lezárása, de még körvonalazódott, szavakba tehető jelentése is alig (nem véletlenül), mégis felér egy hidegzuhannyal. A kötet extrája egy évekkel későbbi jelenetet tár elénk, mikor egy osztálytalálkozó félén újra összejönnek a fiúk, hogy nosztalgiázzanak egy nagyot jó pár üveg sake mellett. Az örök vidám Naoki is elmegy, ahogy gyerekkori barátféléje, az erőszakos Shiroi Shouei is (aki főszereplője a 1999-es Laugh Under The Sun kötetnek), ám a meglepetést Yada hiánya okozza, amire nem sokkal később sokkoló magyarázat szolgál.

Mi sem bizonyítja jobban Naoki szerethetőségét, minthogy Yamada egy évvel később a Mizu Nurumu-ban ismét feltűnteti kedvencünket, hogy még több megpróbáltatástól nem mentes részletet elevenítsen fel annak múltjából régi szomszédja, Ayu felbukkanásával. A fejezetek különlegessége, hogy mindkét szemszögből megismerhetjük barátságuk viharos végének okait, majd a felidézéssel járó újraélés viszonytagságait, büszkeségüket fenyegető bizonytalan nyitásukat a másik felé. A komolyabb hangvételű, de semmiképp sem túldramatizált (angol fordításban) Glass Sky-hoz képest ez egy leheletnyivel könnyedebb darab, ami talán a szereplők felnőtt hozzáállásából, állandó helyzetkomikumából adódik, vagy éppen Naoki utánozhatatlan bájából.

Ayu visszaemlékezéséből rájövünk, hogy annakidején sokat lógtak együtt, hiszen egy darabig ott éltek egymástól egy lakásnyira, de Naoki középiskolába kerülése után valami érezhetően megváltozott közöttük. Barátja attól kezdve zárkózott volt és még távolságtartóbb, mint azelőtt. Egyik reggel, mikor meglátogatta egy szokatlan rosszullét után, összetalálkozott a bejárati ajtóban egy másik fiúval, akit addig soha nem látott. (Aki viszont elolvassa a Chiisana Glass no Sora-t, az rögtön fel fogja ismerni…). Naoki osztálybéli „barátja” távoztával viszont Ayu olyan látványban és kéretlen élményben részesül, mely után akarata ellenére is örök hallgatásra kényszerül a történtekről.

Egészen 5 évig, váratlan találkozásuk napjáig, mikor is a manga kezdetét veszi. A kérdés már csak az: Naoki képes megszabadulni múltja démonától, hogy végre együtt lehessen azzal, akit igazán szeret? 

Miharu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése