2013. szeptember 7., szombat



Motoni Modoru: Kaibutsu Ouji/ Prince of Monster


Kiadás éve: 1998
Hossza: 1 kötet (oneshotok)
Japán kiadó: Biblos
Egyéb kiadó:
Német: Carlsen Comics

Fanfordítás:
Angol: Essence of Purity, Nakama, NoDeadline


Vannak mangák, amelyekről azért nehéz ismertetőt írni, mert egy mondatban el lehet mesélni, hogy miről szólnak, és utána tipródhatok azon, hogy mi a bánattal töltsem ki a maradék helyet. Aztán vannak olyanok, amelyekről meg azért nehéz írni, mert annyi minden van bennük, hogy azt oldalakon keresztül lehetne fejtegetni. Ilyenkor próbálom leállítani magam, hiszen senkitől nem várható el, hogy többoldalnyi elmélkedést bogarásszon végig, mert nekem épp agymenésem van. Akik olvassák az oldalt, azok számára szerintem nyilvánvaló, hogy ez mennyire szokott sikerülni. Semennyire. Így most már nem is próbálkozom. Csak írok jó?
Gondolom ezek után nem nehéz rájönni, hogy eme ismertető tárgya, a Prince of Monster, japánul Kaibutsu Ouji című oneshotkötet, a fent említettek közül a második csoportba tartozik. Elsősorban azok figyelmébe ajánlom, akik szeretik Motoni Modoru munkásságát, vagy úgy általában a hátborzongató, horrorisztikus dolgokat. A kötet yaoi mangaként fut, de az a jó benne (vagy valaki szemében talán a rossz) hogy a történetekben nem csak és kizárólag a szerelmen van a hangsúly. Sokkal inkább jellemző rájuk a pszichológiai tartalom, a miszticizmus és sok esetben az erőszak is.

Az első történet, a Sanbika, egy vámpíros-szerelmes sztori, de nem ám amolyan vérszegény Twilight módra – amit itt kapunk, az igazi tragikus középkori dark fantasy. Yuri, az uralkodó főembere árulást követ el az ura ellen – de egyik szemét feláldozva bocsánatot nyer, és felesküszik, hogy eztán élete és vére a királyé. Három év múlva – mit ad isten - a király udvarában egy titokzatos vérszívó szedi áldozatait. A helyi püspök, miután egy névtelen segítségkérő levelet kap, egy fiatal szerzetest küld a várba, hogy kivizsgálja az ügyet. A szerzetes hamarosan rájön, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, ugyanis senki sem vállalja, hogy levelet küldött volna, és az uralkodó is ragaszkodik hozzá, hogy nem létezik semmiféle vámpír. A dolog szépséghibája mindössze annyi, hogy valaki mégiscsak gyilkolja a népet, és úgy tűnik, Yurit is meg-meglátogatja éjszakánként. A történet azt a sokak által tényként kezelt elképzelést kívánja megdönteni, miszerint a szerelem egy végletekig önző érzés. Olyan nincs, hogy egy szerelmes ember – pláne ha vámpír – önként lemondjon arról, akit szeret, tudván, hogy a másiknak jobb lesz nélküle - vagy igen? És ha igen, giccses az, vagy nem? Ahogy Szent Edward teszi az előbb emlegetett Twilightban, úgy biztos az, de mihez kezd ezzel a témával Motoni Modoru?

A következő fejezet, a Killing Moon egy rendkívül extrém darab. Ha van manga, ami sokkolóan kezdődik, akkor ez biztosan az. Az éjszakai égbolton kövéren és fenyegetően pöffeszkedik a rücskös képű telihold. Fényében egy asszony vall szerelmet egy férfiruhába öltözött fiús arcú, fiatal lánynak. A vallomást féltékenység teszi még szenvedélyesebbé, a nő lángol, a lány hűvös marad. Aztán egyszer csak karcsú karjain szúrós szőrszálak nőnek, fogai megnyúlnak, természetfeletti erő költözik belé, és véres cafatokra szaggatja a nőt. Brrr… Sőt blöeee… Satoshi, a halott asszony fivére vidékre utazik, miután értesítik a halálesetről. Nem siet a helyszínre, mindig is taszította nővére nyomasztó, sötét hangulatú otthona, melyet az örökbefogadott lányával, a fiús Fumióval osztott meg. Kötelességét azonban nem halogathatja, de a furcsa vidéki házban megdöbbentő dolgokkal fog találkozni, amelyek meghaladják a józan ész határait. Node hogyan lesz ebből yaoi? Hát igazából sehogy, de azért még a legádázabb yaoifanoknak is érdemes végigolvasni ezt a szösszenetet, hiszen sok érdekes dolog felvetődhet. Kicsoda valójában Fumio? Kit szeret? Vagy talán fontosabb, hogy kit gyűlöl? Motoni Modoru ebben a történetben a vérfarkas-motívum felhasználásával alkotott valami megdöbbentően eredetit.

A Life of the Machine egy android és gazdája történetét meséli el, Asimov után szabadon. Takane Koreya professzor, az önelégült lángész, az a fajta ember, aki azt hiszi, hogy neki mindent szabad. Másokat lenézni, bunkónak lenni, és magát az embertársainál különbnek tartani. A kutatási eredményeiről és jóképűségéről híres férfi társaságát azonban így is sokan keresik, amiből Koreyának egy idő után elege lesz. Ezért megalkotja saját android verzióját, hogy helyettesítse őt a társasági életben és a szeretője ágyában. A robot meglepően jól sikerül – bár Koreya nem lepődik meg, hiszen neki minden alkotása kifogástalan, de ezúttal talán túllőtt a célon. A gép, aki azt a parancsot kapja, hogy legyen ő a tökéletes Takane Koreya ezt végre is hajtja, de mi lesz így ezután a professzorral? Semmi jó, annyit elárulhatok...

A következő oneshottól, amely egyben a címadó sztori is, sem várhatunk nagy yaoiparádét, cserébe viszont kapunk egy szép történetet két testvérről. A történet főszereplője, egy fiatal király, akinek albínó öccsét évekkel korábban elzárták a világ elől. A fiú egy darabig raboskodott aztán nyomtalanul eltűnt, bátyja azonban még mindig vágyik utána. Nem is hiába, mert a herceg visszatér- de persze nem olyan formában, ahogy elment. És a különbség lényege nem az lesz, hogy a srác időközben beöltözik visual kei cosplayernek…

Azt hiszem, már az eddigi felhozatalból is látszik, hogy ez a kötet nem egy gyenge darab – és a java még csak most jön. Utolsó helyre került, de nálam megnyerte a fődíjat a Bye, Bye Mizuhara című alkotás, ami se nem horrorisztikus, se nem misztikus, és nincs benne semmiféle pszichológiai hókuszpókusz sem - hanem egyszerűen csak jó. A színhely egy átlagos japán iroda, ahol egy fiatal férfi közli a főnökével, hogy mivel a felesége gyereket vár, szeretne fizetésemelést kérni. A főnök, Mizuhara, feledhetetlen egy figura. Annak ellenére jóképű, hogy irritálóan utálatos bajusza van, és messze virít a fejéről, hogy „vigyázz velem, egy kurvapecér vagyok!”. Egy Rhett Butler, csak épp modern öltönyt visel – és meleg, mint téli estén a cserépkályha, de gondolom, ezt már kitaláltátok. Talán az sem lesz újdonság, hogy a két férfi között egyszer több volt laza munkakapcsolatnál: egy laza szexkapcsolat. Hogy aztán ezt melyikük, hogy értelmezte, és miért alakultak úgy a dolgaik, ahogy – azt már nem mesélem el, tessék olvasni! Ha szeretitek az életszagú történeteket, nagyon tetszeni fog.

Ezt a mangakötetet csak azok vegyék kézbe, akiket nem zavar, a darkos hangulat, és az, ha egy yaoi mangában több vér folyik, mint egyéb más testnedv. Az utolsó fejezettől eltekintve – amelyben életem egyik legszebb erotikus jelentét volt szerencsém megszemlélni - ugyanis ez a helyzet. Azoknak viszont, akik szeretnek lebocsátkozni az emberi lélek sötétebb bugyraiba, nagyon érdekes olvasmány lehet, mivel a véres jelenetek mögött valódi, elgondolkodtató tartalom rejtőzik.

Arita

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése