Yaoiarts

Kodaka Kazuma: Border 


  

Kiadás éve: 2008
Hossza: 1 kötet (folyamatban)
Japán kiadó: Medi-a-tion

Fanfordítás:
Angol: Dangerous Pleasure

A történet második fejezetét olvasva már megállapítható volt, hogy nem egy szösszenettel állunk szemben. A Border első kötete nem más, mint tökéletes alapozás. A jelen történéseinél sokkal hangsúlyosabbak a múlt pillanatai, és ha az ember meg akarja pucolni a tényeket, látja, hogy a mangaka előkészül valami komolyabbra.

Mint Kodaka-sensei azt később maga is megmondta, a Border egy érettebb korosztálynak szeretne tartalmas szórakozást adni, azoknak, akik mindamellett, hogy yaoival kívánják oltani a szomjukat, vágynak egy komoly és jól felépített történetre is, és ebből egy Kodaka fan levonja a következtetést - a Sensei hosszú távra tervez. Tehát aki olyan típusú oneshotra vágyik, ahol rögtön az első fejezetben kibújik az a bizonyos szög, abból a zsákból és legkésőbb a második felvonás végeredményt hoz… annak nem ez a manga a megfelelő választás. Ellenben aki szereti a jól szerkesztett, lassú víz partot mos és - mindennek megvan az oka, az idejéről nem is beszélve - típusú sztorikat, az menjen a Dangerous Pleasure felé, és náluk megleli az angol verzióját ennek a Kodaka remeknek. Már amennyi már napvilágot látott belőle.

Első látásra egy teljesen hagyományos akció-team, aminek a mindennapjaiba csöppenünk, de pislogunk egyet és második blikkre rájövünk, hogy fura összetételű nyomozócsapatunkat, ahol a programozó mellett megfér a fodrász fiú is, sokkal több tartja össze, mint egyszerű munkakapcsolat. A tündérbogyó Kippei, a szuperszexi Tamaki, a már negyed képről is seme Sougo és a mi cool főszereplőnk, Yamato egy igazi családot alkotva csapnak a rosszfiúk közé és csöppet sem klisésen. Olyannyira nem, hogy többen fejezetről-fejezetre próbáltuk megtippelni a potenciális leosztást (esetleg leosztásokat), de Kodaka-sensei mesterien kavarta össze a fejünket, így, pedig e téren ritkán vagyok tanácstalan, nagyon lazúros elképzelésem van csak arról, mit hoz majd a jövő. A múlt annál inkább nyitott könyv minden olvasó számára, csak vegyünk mély levegőt mielőtt visszanézünk. A fiatal Yamato tragédiája felnőttként, jelenében igaz már csak szomorkás mosolyra késztető árnyék, de örökre megmarad és hogy hogyan birkózik meg vele, megbirkózik-e egyáltalán, lesz-e, aki betölti az űrt, amit az igaz szerelem maga után hagyott, hát ez a jövő zenéje.

Tehát aki szereti, ha valami picit összetettebb és nem bánja, ha lassan csepegtetve jutnak el hozzá a történések, akkor az merüljön alá a Border-világában. Megéri.

A grafika személyes kedvencem, bár fanatikus Kodaka rajongóként előfordulhat, hogy picit elfogultabb vagyok a kelleténél. Mindemellett azért nem szabad elfelejteni, hogy a Sensei egyike a legnagyobbaknak és ehhez mérten a kezei közül csak minőséget enged ki, mind képanyag téren, mind történet szempontjából. A név azt hiszem kötelez és a Border egy igazi Kodaka-darab. 

Ayase