Yaoiarts

Shinozaki Hitoyo/Kousaka Tohru: Okane ga Nai/ No Money 


     

Kiadás éve: 2002
Hossza: 8 kötet, még fut
Japán kiadó: Outou Shoubu, Gentosha
Egyéb kiadó: -----

Fanfordítás:
Angol: Forever More, Dangerous Pleasure

Hogy mi az első szó, ami erről a mangáról eszembe jut? Túlzás. És a második? Groteszk. A harmadik? Abszurd. Csak ezek után jönnek az olyanok, hogy perverz, parodisztikus, agyament, beteges, abnormális, csúnya és hasonlók, amely jelzőket mind ráaggatták már, és amelyek, egy bizonyos nézőpontból szemlélve mind kétségtelenül igazak, de…

De lássuk, miről is szól az Okane, és mire számíthat a kedves olvasó, illetve néző, aki belekezd a mangába, vagy a belőle készült animébe.

Érdemes tudnunk, hogy a manga alapja Shinozaki Hitoyo regénye, amelyet Kousaka Tohru illusztrált, később pedig ő lett a rajzolója a mangának is. Nem olvastam magát a regényt – angolul ugyanis nem jelent meg – de véleményem szerint keresve sem találhattak volna olyan alkotót, akinek a rajzai jobban illenének a történethez.

Maga a sztori régi klisékre épít - sőt az egész manga ezeken alapszik. Ayase elsőéves egyetemista fiú egy napon egy alvilági aukció eladásra szánt „tárgyai” között találja magát, miután unokatestvére, aki egyébiránt az egyetlen megmaradt családtagja, tartozásai fejében, eladta őt a jakuzának. Megérkezik azonban a megmentő, az üzletember Kanou Sumoku, aki egy táska pénzért – roppant hatásos jelenet – megvásárolja, és hazaviszi. Hamarosan azonban kiderül, hogy madárcsontú főhősünk cseberből vederbe került. Kanou már régóta szenvedélyesen szerelmes a fiúba, az azonban valamiért – talán a kapott drogok hatására – nem emlékszik a férfira. Köszöni szépen a megmentést, de haza szeretne menni, és látni akarja csalárd unokafivérét. Az egyébként sem türelmes Kanou agya erre a hálátlanságra eldurran, megerőszakolja, majd kijelenti, hogy unokatestvére tartozásai immár az ő érdekeltségi körét képezik, ráadásul drága pénzen meg is vásárolta őt, így Ayase ezentúl az övé. Az adósságokat persze valahogy vissza kell fizetni, és Kanou nagylelkűen felajánl Ayasénak egy egyedülálló törlesztési lehetőséget. Minden egyes alkalom, amikor a fiú szolgálatára áll az ágyban 500 ezer jent ér, így lassanként ledolgozhatja azt a pár billiót.

Az eddig leírtak alapján ugyebár az ember nem számítana különösebb nagy durranásra. Az, hogy az Okane nem lett hétköznapi yaoi manga, a benne található extrém, már-már groteszkbe hajló elemeknek köszönhető. Ebben a mangában ugyanis mindent, de mindent szélsőségesen eltúloztak. Felhasználásra kerül minden klisé, mind a történet, mind a rajzolás szintjén, amelyet eddig yaois szem láthatott, de mindegyik olyan szinten felnagyítva, hogy az amellett, hogy folyamatos röhögőgörcsökbe hajszolja az olvasót, képes még elérzékenyíteni is. Az író és a rajzoló is megtalálták azt a nagyon érzékeny egyensúlyt, hogy bár egy pillanatra sem veszik magukat túl komolyan, és a történet is szórakoztató marad, mégis megtalálják a kulcsot az olvasó szívéhez. Így az ember egyszer csak azon veszi észre magát, hogy őszintén megszerette a szereplőket, és a nagy nevetések közepette is szorít a boldogságukért.

De miben is nyilvánulnak meg ezek a túlzások?

Először is, ott van a rajzolás, ami a döbbenetes kategóriába tartozik, de nem azért mert olyan szép. Nem is csúnya persze, de amit karakterdesign szinten itt elkövettek, az nem mindennapi. Ayase nem hogy a lányos ukék közé tartozik, de megjelenésében ő a Legukébb Uke, aki valaha is született Yaoilandben. Most azt hihetitek a kedves olvasók, akik nem olvastátok még az Okanet, hogy viccelek, pedig nem. Nézzetek bele a mangába! Ayase annyira vékonyka és aranyos, hogy nemhogy lánynak néz ki, hanem inkább valami fura földönkívüli kis lénynek, a hatalmas szemeivel. A vasággyal is csak max 40 kilós karcsúság hihetetlenül naiv és ártatlanka, kedves, barátságos, empatikus, egyszóval JÓ. Ideális tárgya különböző gonosz pedofil vágyálmoknak, és persze igazi földre szállt kis angyal. A mangaka az illusztrációival is ilyesmit szeretne sugallni, nagyon sokszor ábrázolja őt szárnyakkal, vagy gothloli ruhákban, lánynak, kis úriembernek, tündérkének, vagy angyalnak öltözve. Ugyanakkor Ayase nagyon zárkózott, valódi érzéseit és vágyait mélyen elrejti mások elől. Kanou-san lesz az, aki – némi brutális sokkterápiával - kimozdítja ebből a zárkózottságból. Fájdalmat és szenvedést okoz a fiúnak, ezzel együtt azonban megismerteti a gyönyörrel is. Védelmezi és mindennél fontosabbnak tartja, így Ayase elég gyorsan kötődni kezd hozzá – sokkal jobban, mint azt saját maga is gondolná.

Kanou-san természetesen kis ukéjének az abszolút ellentéte: igazi überseme, férfias, magas, hatalmas vállakkal, morc tekintettel, félelmetes kisugárzással, pengeéles ésszel, perverz fantáziával, és persze nem elhanyagolható az a gazdasági hatalom sem, amivel rendelkezik. Érdekeltségei vannak az alvilágban is, mert az ugye úgy az igazi. Kegyetlen, kíméletlen bankár, akitől mindenki retteg, és aki elől a rosszfiúk már akkor is menekülnek Tokió utcáin, ha csak összevonja a szemöldökét. Ja, és ami a legjobb: homofób, és felőle forduljon fel minden buzi és transzvesztita. Ő maga és Ayase persze kivételek.

Ha Ayase angyal, akkor Kanou az alvilág sötét császára, aki a lelke mélyén mégiscsak magányos, érző lélek, és akit az általa fogságba ejtett és sokszor bizony elég durván kezelt éteri lény hivatott megváltani ebből a sivár létből, és megismertetni vele az igaz szerelmet. Szép mese ugye? Szegény Ayasének azonban nincs könnyű dolga, hiszen Kanounál a történet alkotója túladagolta azokat a bizonyos „sötét” tulajdonságokat. Robbanékony, türelmetlen, egoista, érzelmileg és szociálisan sérült, betegesen féltékeny, birtoklási mániás és testestől - lelkestől ki szeretné sajátítani a fiút. Az a fajta ember ő, aki megvéd mindentől, csak éld túl, ahogy szeret. Megszokta, hogy mindig megszerzi, amit akar, de csak lassanként jön rá, hogy amit Ayasétől szeretne, azt nem lehet pénzzel vagy erőszakkal megszerezni.

Ezt a történettípust az Ezeregyéjszaka óta (és valószínűleg előtte is) már számtalanszor feldolgozták, így sok újdonsággal alapból nem szolgálhatna, ha nem annyi humorral lenne összerakva, és a túlzások nem dobnák fel mind a a sztorit mind a karaktereket. Nem csak az artwork, hanem a két figura jellemvonásai is elég szélsőséges típusokat eredményeznek, akiknek a kapcsolata sem lehet hétköznapi.

Kettejük viszonyának bemutatása a hasonló jellegű kapcsolatok kikarkírozása, groteszk és humoros elemekkel. A mangaka goth öltözetek és kiegészítők színes kínálatát vonultatja fel a manga borítóin és az artbookban is. A különböző ruhák és egyéb cuccok, szárnyak, koporsó alakú kishátizsákok, és valódi koporsók, bilincsek, szív alakú, feltört lakatok és kulcsok ábrázolása azonban nem csak öncélúan, l’art pour l’art történik, bár esztétikai és coolsági faktoruk sem elhanyagolható. Minden tárgynak szimbolikus jelentése is van: a két szereplő kölcsönös és mégis visszás kötődését illusztrálják.

Már kettőjük látványa is ledöbbenti az embert: ilyen méretkülönbség még egy shota mangában is sok lenne. A filigrán kis Ayase szinte elveszik a hatalmas Kanou mellett. A szexjelenetek így nagyon bizarra sikeredtek, hiszen a valóságban egy ilyen felállás nem sok jóval kecsegtetne, főleg úgy, hogy a jelentek nagy része a non-con kategóriába esik. A keményebb, drámaibb hatású jeleneteket azonban mindig is ellensúlyozza a humor, az a rengeteg abszurd jelenet és esemény, amelyet felsorolni sem lehet. Például, mikor Kanou a „kapcsolatuk” kezdetén gyógyszert keres Ayasének, és kidönti ezért az egész gardróbot, vagy egy ajándékba kapott kisállat-gondozási kézikönyvből próbál rájönni, hogy miként bánjon a jó okkal rémült fiúval, és akkor a furábbnál furább mellékszereplőket – köztük egy transzvesztitabár teljes személyzetét - még nem is említettem. A fontosabb mellékszereplők jól kidolgozottak. A Kuba-ikrek, Kanou két testőre és titkára, Someya, Kanou gyermekkori barátja, aki egyébként transzvesztita, és Gion, a fetisiszta filmes, akinek mániája, hogy pornófilmet forgathasson Kanou és Ayase főszereplésével, nagyon sok színt visznek a sztoriba.

A történetre is jellemzőek a túlzásba vitt elemek. Ősi shoujo hagyomány például, amelyet a yaoi is átvett, hogy egy mangában mindenki a főhősnőbe (illetve főhősbe) szerelmes, vagy ha nem is szerelmes, legalább le akarja teperni. Na itt ennek egy alaposan felturbózott változatát láthatjuk: Ayasét, aki él és mozog (és seme) meg szeretné dugni, aki nem, az csak lefilmezni, vagy gothloli cuccokba öltöztetni. Így folyamatosan megtámadják, elrabolják, stb. de nem baj, Kanou-san mindig pont időben érkezik, hogy megmentse, és móresre tanítsa a rosszfiúkat. Az uke beállítottságú mellékszereplők, természetesen Kanou-san ágyában vágynak érvényesülni, de a morc üzletembert csak kis védence érdekli.

Azok alapján, amit itt leírtam, való igaz, hogy az Okanére sok mindent rá lehet fogni, azt viszont nem, hogy unalmas vagy hétköznapi lenne. Tény, hogy nem való mindenkinek. Helyből ne vegyék a kezükbe olyanok, akik nem tudnak elvonatkoztatni attól, hogy Ayase úgy néz ki, mint egy gyerek. Az Okane nem shota manga, bár lehet, hogy elsőre annak látszik. E sorok írója sokat látott és sokat bír, de a shotát nem szereti, mégis az Okane az egyik kedvence. Talán pont azért nem zavart, mert annyira abszurd az egész. Sokakat lehet, hogy épp ez, vagy az artwork fog távol tartani: akik két férfias férfi románcára kíváncsiak, azoknak szintén nem jó választás. A szexjelenetek miatt a hardcore kategóriába sorolható, tehát túl fiataloknak sem igazán való. Mindazoknak azonban, akik szeretik a kissé extrém és bizarr mangákat, a kawaii kis ukéket, túlfeszített érzelmekre és eszement humorra vágynak, és nincs ellenükre némi hard szex, nagyon jó szórakozást kínálhat. Az Okane ráadásul az a manga, amelynek a legfinnyásabb rajongói is bátran megnézhetik a belőle készült animét, nem fognak csalódni. Ugyan sokan kritizálták az OVA-t a grafikája miatt, de én magam nem értettem, mi a gond vele: a manga is így néz ki. Sőt a történet is követi a manga cselekményét, nem hagy ki semmi lényegeset, így azok számára sem vált érthetetlen katyvasszá, akik nem ismerik a mangát. Ez utóbbi jelenleg csak az interneten hozzáférhető, és ez valószínűleg így is marad. Hiába nem shota a besorolása, az amerikai kiadók valószínűleg ódzkodni fognak egy ennyire fiatalnak tűnő ukét szerepeltető manga forgalmazásától, így be kell érnünk a scannelt változat forgatásával. 

Arita