2013. szeptember 6., péntek



Madarame Hiro: Kawaii Akuma (Cute Demon)


Kiadás éve: 2008
Hossza: 1 kötet, még fut
Japán kiadó: Gentosha

Fanfordítás:
Angol: Blissful Sin


Miért vagyok szerelmes ebbe a mangába?

Ayase roppant pörgős munkája lehetővé teszi, hogy szarabb napokon is négy-öt órányi drama CD-t tegyen magáévá és úgy, ha hanganyag párosul a raw mangához, nem igazán maradnak kérdőjelek. Lassan megtanulom yaois szlenggel kommunikálni a japánt. Jó oldala? Legalább könnyen kérem, hogy engedjenek el, ne szorítsák a karom, tökélyre vihetem a yakuzától való megijedést, primán meg tudom jegyezni hogy wooow mekkora az ágy és hogy mekkora a... khm, hogy ízlik az édesség, vagy ore no mono janai! ...vagy ne hagyják abba mert kimochiiii.. XD De a lényegre. Kawaii Akuma vagy ahogy magyarítanám Tündéri Démon.
A cím több mint beszédes. A Blissful Sin kezdte meg a fordítását ennek a betegesen jó sulis történetnek, amire már jó ideje várok, és amiben egy túl babuci, extrán édes, cukkancs, tündibündi, igazi classic uke a kis bongyori hajával töri a szíveket... és amire mi, ártatlan olvasók nem számítunk az első kép után, hogy a gerinceket, az orrokat a karokat is, ha arról van szó, mert a mi kis főszereplőnk nem igazán ismer nemet, sőt. Édes kis bestia. Akiyoshi pedig, akit ez a kis dög kibökött magának, az első pillanatban még nem tudja, mit szabadít el azzal, hogy a saját roppant visszafogott stílusában visszautasítja a közeledését. Fuu-chan hatalmas csapkodó szempillái szinte az orra végét csiklandozzák, miközben látszólag feje búbjától a lábujja hegyéig zavarban eldadogja, hogy szeretne közelebb kerülni Akiyoshihoz. Együtt vágyik vele tölteni némi időt, ahogy a barátok csinálják. Együtt ebédelni, vásárolni… és persze lefeküdni vele, hiszen ebben nincsen semmi különös. Akiyoshi éppen, hogy nem nyeli le a nyelvét a lista utolsó tételére és köszöni, bár nagyon udvariasan, de visszautasítja a felkérést az efféle barátságra. De arra szegénykém nem számít, hogy ezzel kiengedi a szellemet a palackból. Az előtte álló fiú megszűnik az iskola legnépszerűbb tündérbogarának lenni, aki pedig a helyébe lép, egy igazi fenevad, aki fölényes mosolyával csak annyit mond a megszeppent Akiyoshinak: „– Értem. Akkor ebben az esetben, megerőszakollak.”

Kiegészítő információként csak annyit, hogy a drama CD pedig több mint fergeteges. Az effekteket figyelve mintha tényleg korongra bűvölték volna a lapokat, totális telitalálat. Fuu-chan hangja alatt finoman csilingelő gyermek-játékra emlékeztető alaphangtól még veszettebb kontúrt kap az, amikor a mi tündér bogárkánt hirtelen sátáni verzióra vált. Rábü rábü! 

Madarame Hiro nem sok mangát tudhat a háta mögött, de a stílusa annyira kiforrott, annyira mesébe illően puha és lágy, hogy az ember megdöbben, amikor szembesül a ténnyel, hogy össze meg vissza két kötet viseli a nevét. Igazán részletgazdagon és egyedien jeleníti meg a villanásait, mi meg csak ámulunk, hogy hogyan lehet egy-egy kép ennyire aprólékosan kidolgozott. A golyófejű chibiktől az ember lánya kaparja a falat a röhögőgörcs közepette, aztán hátraarc és irány az ég pusztán attól, hogy göndörödik egy-egy tincsecske, *Ayase most néha fohászt mormol a teameknek, hogy kezdjen valaki bele a másik darabba is, mert azért még jobban lángol* 

Mindent összevéve, ezt a mangát kihagyni szerintem nem is hiba, hanem egyenesen bűn. ^^ 

Ayase

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése