Yaoiarts

Yoneda Kou: Doushitemo Furetakunai

Kiadás éve: 2008
Hossza: 1 kötet
Japán kiadó: Taiyoh Tosho
Egyéb kiadó:
Angol: DMP Juné

A manga furán startol. Shima éppen új munkahelyére igyekszik, amikor a liftbe egyszer csak bepattan mellé egy nem igazán szalonképes fiatalember, Togawa, és emeleteken keresztül boldogítja, többek között a körülötte terjengő nem túl kellemes szagfelhővel.

Ja kérem, egy átpiált, zuhanymentes éjszaka után milyen legyen az ember fia? Mindenesetre érdekes első találka a felettesünkkel, nem igaz? Persze az is hamar kiderül, hogy a főnök úr nem csak zülleni szeret, de picit szókimondó, csöppet pofátlan és már-már zavaróan közvetlen is, és a fene bele, mindezért egyszerűen képtelenség rá neheztelni. Pff. Ezek a semék! Shima egy sebzett lelkű fiatal férfi, Togawa meg nagyon pasi. Nekem az az igazi hétköznapi fickó figura, akinek elengedhetetlen velejárója a sok sör, a sok cigi, a hülye szöveg, de ennek ellenére ő mégis elég érzékeny ahhoz, hogy felkeltse a figyelmünket. És nem csak nekünk, Shima is észreveszi, sőt, ő is felfigyel az új fiúra. De a dolog bonyibb, mint első blikkre tűnik… és aztán kiderül, hogy sokkalta egyszerűbb is, mint ahogy azt hittük. Mindkét oldalon ott a szívfájás, más-más okból ugyan, de ott van, és ez nem teszi egyszerűvé egyik fél életét sem, hogy kezdődő románcukról ne is beszéljek.

Bár az egész történetet el lehetne mesélni keményen négy sorban, az érzést csak a lapoktól lehet megkapni. A manga magában nem állt elő egy teljesen új szituációval, hiszen nem egy helyen olvashattunk már hasonlót, de nem is az alaptól függ az egyediség, sokkal inkább a kivitelezésen múlik, így lesz egy remekül alkalmazott kliséből egyedi és utánozhatatlan. A körítés, a hangulat, ami az egészet körüllengi, a karakterek, a jellemük, valahogy annyira valódira sikerültek, hogy az már veszélyes. Az ember lánya azon kapja magát, hogy percek óta néz egyetlen kézmozdulatot, figyelmét rajta felejti egy rövid csókon, mert megragadó, amit a papíron lát. Engem személy szerint már az első fejezet után magába bolondított. A mangaka, Yoneda Kou elkapott valami veszett módon élő hangulatot. A sztori hömpölyög. Tényleg. Megy előre a saját finom tempójában, közben csévéli a történéseket, te meg arra eszmélsz, hogy vele tekeredtél. Hétköznapi és mégsem az.

A Doushitemo Furetakunai még fordítás alatt van. A Dangeorus Pleasure adagolja nekünk elég szép ritmusban és az ő tempójukat ismerve, nem kell nekik sok, hogy végezzenek vele. ( Főleg, hogy a raw kötet már megvan. Aarinéktól előbogarászható. )

Meg kell említenem, hogy átszínezte a délutánom a plusz élmény, amit a két részes drama CD végig "mozizása" adott. Ishikawa Hideo & Nojima Kenji tökéletesen visszaadta azt a kellemesen lassú, mégis valahogy rabul ejtő feelinget, ami a manga olvasása közben is elkapott, így a hanganyagok kedvelőinek külön felhívnám a figyelmét erre a korongra. A kettő együtt… Purr purr purr.

Szeretem ezt a mangát. 

Ayase