Yaoiarts

Tenzen Momoko: Oka No Ue No Rakuen / The Paradise on the Hill

Kiadás éve: 2002
Hossza: 1 kötet
Japán kiadó: Taiyou Tosho
Angol kiadó: DMP June

Rajongunk ugyan a hard yaoiért, de a sok akció után vágyunk egy kedves, romantikus, kicsit lelkizős történetre? Nem szeretjük a nagyon explicit mangákat, de a visszafogottabbakat szívesen olvasgatjuk? Érzékeny-érzelmes hangulatban vagyunk, és éppen van egy szabad délutánunk, amikor nincs kedvünk kimozdulni, hanem inkább elmerülnénk valami csendes varázslatban? Akkor fogjuk az Oka No ue No Rakuent, meg hozzá egy nagy bögre hársfateát mézzel, és kuporodjunk le vele egy kényelmes fotelba. Azért pont hársfateát, mert számomra ennek a mangának hársfa-íze és szeles, napos, hideg őszi délután hangulata van – hogy miért azt nem tudom, de valahányszor olvasom, ez jut eszembe, pedig nem is egy őszi délutánon játszódik.

Az egykötetes történet hosszabb időt ölel fel, kicsit több mint egy évet. Egy lányiskolában játszódik – főhőse pedig két tanár, akiket minden barátjuk irigyel, hogy egy ilyen helyen taníthatnak. Az ifjú Ono-sensei a megmondhatója azonban, hogy ez a munka nem fenékig tejfel. Őt magát kínos zavarba hozza egy tanítványa szerelmi vallomása, amelynek az angoltanár, Kijima személyében tanúja is akad. Ono ezután Kijimához fordul tanácsért, így indul kettejük furcsa barátsága. A két férfi között nem sok közös vonás van. Kijima hat évvel idősebb Ono-nál, szemüveges, mindig elegáns, visszafogott, törékeny testalkatán nagyszerűen mutat az öltöny, intellektuális aurát és megközelíthetetlenséget sugároz. Ono éppen hogy kikerült az egyetemről, és olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek: tornatanár, ennek megfelelő testalkattal. Vidám, mosolygós, és nagyon könnyű zavarba hozni – ez még a diákoknak is gyakran sikerül, akik rajonganak érte, és csak Ono-channak szólítják. Az olvasó számra elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy mindkét férfi többet érez a másik iránt, mint szimpla barátságot, mégis hosszú időbe telik, míg közelebb kerülnek egymáshoz. Mindketten bizonytalanok, kevés az önbizalmuk, ráadásul Ono úgy próbál Kijimához közeledni, hogy viszonzatlan szerelméről mesél neki. A másiknak persze nem esik le, hogy róla van szó, ami inkább írható az önbizalomhiány, mint az elmebeli képességek rovására. A történetben fontos szerepet játszik egy nő is, Tsuda-sensei, akit a diákok a rajongásig tisztelnek. Ő jó viszonyban van Kijimával, és kívülállóként abszolút tisztában van azzal, hogy mi zajlik a két férfi között – jobban is, mint azok ketten.

Nagyon bájos és hangulatos mangáról van tehát szó, finoman megrajzolt, bár nem túlzottan szép karakterekkel. A figurák, a yaoiban tipikusan nagyon karcsúak, érzékenységet sugároznak. Nem nőiesek, de azt sem lehet rájuk fogni, hogy különösen vonzó, bugyi-szaggató tekintetű bishik lennének. Ez a manga nem erről szól, itt az érzelmek állnak a középpontban, explicit jelenteket ne várjunk tőle. Nekem nagyon tetszettek a hátterek, amelyek sokat hozzáadnak a történethez. Az iskola – régimódi, nagy és szép épület - a város felett, a hegyekben található. Érezhető, hogy a mangaka nagy gondot fordított arra, hogy mind a közvetlen környezetet, (például az iskola melletti templomot, és az üvegházat, a fák lombjain átszűrődő fényt) mind az épületből való lélegzetállító kilátást részletesen megrajzolja, különleges atmoszférát teremtve ezzel.

A fő történethez hasonló jellegű az a melléksztori is, a Summer Rain, ami extraként helyet kapott még a kötetben. Akinek a főszál tetszett, az szeretni fogja ezt a kis plusz oneshotot is.

A mangát licenszelte a DMP June kiadó, tehát angolul is beszerezhetjük – akár ajándéknak is megfelelő lehet. A cikk elején említettek mellett, az ajánlóhoz még hozzátenném, hogy az Oka No Ue No Rakuen akár első yaoi mangaként, a témával csak most ismerkedőknek is kellemes élményt nyújthat.

Arita