Yaoiarts

Fleeing by Night (Yen ben) – kínai film (2000) ismertető by Corot

Rendezte: Li-Kong Hsu, Chi Yin
Szereplők: Rene Liu, Lei Huang,
                  Chao-Te Yin, Leon Dai
Műfaja: dráma

Úgy tűnik a kínai opera hálás és nagyon érdekes témája a kínai filmiparnak. A most bemutatott műben ugyan csak háttérként szolgál, és felületesen érinti a műfajt, de az olyan produkciókban, mint a Farewell My Concubine (Isten veled ágyasom) vagy a híres pekingi operasztár Mei Lanfang életéről szóló Forever Enthralled című filmben fontos részét képezi a történetnek.

A Fleeing by Night egy népszerű, ún. Kunqu opera címe, melynek főhőse Lin Chung, aki a Song dinasztia uralkodása alatt a birodalmi hadsereg - mai kifejezéssel élve - kiképző tisztje volt egészen addig, míg korrupt udvari tisztviselők meg nem vádolták. Ezek után menekülni kényszerült, majd csatlakozott egy rablóbandához, és afféle kínai Robin Hoodként harcolt az igazságtalanság ellen.

A Kunqu opera egyébként a kelet-kínai Jiangsu tartomány Kunshan körzetében született (innen kapta a nevét is) és Kína egyik legősibb operafajtája. Úgy tartják, hogy minden kínai opera, mint például a ma is méltán híres pekingi opera „anyja”.

A Fleeing by Night cselekménye nyugodt már-már unalmasnak tűnő, a történet lassan bontakozik ki és meglehetősen széles időintervallumban mozog. A jelenből indul, aztán visszaugrik a 30-as évek Kínájába és kb. 15 éven keresztül követi a szereplők sorsát, hogy aztán keretbe zárva az egészet újból visszatérjen a jelenbe. A cselekmény a három központi figura Ing’er, Shao-dung és Lin Chung kapcsolatára épül, a szereplők narráció segítségével mesélik el a történetet és vallanak érzéseikről. A néző leginkább ezekből a vallomásokból ismeri meg a három főszereplő életét.

Shao-dung nyolc éves kora óta Amerikában él, szülei eredetileg bankárnak szánták, de ő a zenében találta meg önmagát és végül csellista lett. A hosszúra nyúlt külföldi tartózkodás után, azért tér vissza Kínába, hogy feleségül vegye jegyesét Ing’ert, akivel eddig csak levélben tartotta a kapcsolatot. Miközben Ing’er lázasan várja a nagy találkozást vőlegényével, művészetekért rajongó és színháztulajdonos apja egy operatársulatot szállásol el a házukban. A társulat tagjai épp a Fleeing by Night című premierelőadásra készülnek, melynek főszereplője Lin Chung. A fiatal férfi igazi sztár, tehetsége nemcsak Ing’ert ejti ámulatba, de a közönség is hangos ovációval fogadja minden egyes fellépését.

A Lin Chungéhoz hasonló jelentéktelenül kicsi művészeti csoportok megélhetését azonban nem csak a jól megtömött nézőtér biztosítja. Elengedhetetlen számukra egy-egy zsírosabb pénztárcájú és adományozó kedvű mecénás is. Huang Zilei, kinek a családja az ópiumkereskedésből gazdagodott meg, lelkes rajongója a hagyományos kínai operának és társulat szerencséjére Lin Chungnak is, amit az igazgató igyekszik szemérmetlenül kihasználni. A tehetséges színész élete szorosan összefonódik a színpaddal, mivel szülei elhagyták, a társulat igazgatója nevelte fel. Épp ezért szótlan alázattal és rendíthetetlen hűséggel szolgálja kenyéradóját, aki fennmaradásuk érdekében minden lelkiismeret nélkül dobja oda a gazdag Huang Zileinek. A fiú mindezt oly természetességgel tűri, mint egy sorsába beletörődött, mészárszékre hurcolt szerencsétlen állat. A nyugati kultúrán nevelkedett Shao-dung érkezése azonban felkavarja ezt a medrében poshadó állóvizet.

Ing’er és vőlegénye között annak ellenére, hogy azelőtt sosem találkoztak, hamar kialakul egyfajta kölcsönös szimpátia, gyengéd romantika. Randizgatásuk egyik estéjén a lány magával vonszolja Shao-dungot a társulat előadására, ahol a zene bűvöletében élő csellistát teljesen lenyűgözi Lin Chung előadása. Ezek után a meghitt duó kevésbé meghitt trióvá alakul és a randevúkon a fiatal színész állandó társa lesz a jegyeseknek. Miközben Ing’er rózsaszín álomvilágba ringatja magát, a két férfi kapcsolata lassan más dimenzióba emelkedik. Mire a lány feleszmél, hamar világossá válik számára, hogy ebben a trióban ő a felesleges harmadik.

A láthatatlan láncokat nyögő és ultraérzékeny Lin Chungban, valamint a kötelességeinek élő, realista Shao-dungban látszólag semmi közös nincsen. Két külön világ, de rövid idő után – talán a zene iránti rajongás teszi - mégis gyengéd érzelmeket kezdenek táplálni egymás iránt. Kezdeti barátságuk szinte észrevétlenül alakul át mély és tiszta szerelemmé. Boldogságuk útjában azonban rengeteg leküzdhetetlennek tűnő akadály tornyosul, és úgy tűnik, a mindent legyőző szerelem mégsem olyan leküzdhetetlen, mint a mesékben.

Az ázsiai filmek többsége máshogy közelíti meg, és más eszközökkel fejezi ki az emberi kapcsolatok szövevényes világát, mint nyugati társaik. A Fleeing by Night is hasonlóan egyedi ilyen téren. Nincsenek benne drámai párbeszédek, tragédiába fulladó nagyjelenetek, lila ködfátyolba burkolt szerelmes légyottok. Csupán végigkíséri három ember életét, kiknek sorsa valami hatalmasabb erőnek köszönhetően összegubancolódott. Mindezt nagyon visszafogottan, de őszintén teszi. A történet csendesen drámai, a szereplők emberiek, az aláfestő zene tökéletesen asszisztál minden egyes jelenethez, valami bibi mégis érezhető az egész filmben. Általában egyedül vagyok ezen véleményemmel, de szerintem nagyon sok ázsiai film rákfenéje a rosszul megválasztott színészi gárda. Sokat rombol az összhangon, ha egy kisebb-nagyobb hibákkal operáló, de jó történetet kevésbé jó tolmácsolásban látunk. A Fleeing by Night leggyengébb pontja pedig épp a két férfi főszereplő, főként a Shao-dungot játszó Lei Huang, akinek gyermekein bamba megnyilvánulásai gyakori szemöldökráncolásra kényszerítik a nézőt. Talán a szereplőkben dúló, visszafojtott érzelmek nem követelnek annyira látványos jeleket az arcon, de a kevés gesztussal játszó színészek látványa rendkívül kiábrándító és erős hiányérzetet kelt. Ezt a mimikátlan alakítást kompenzálja az Ing’ert játszó színésznő, aki a két férfivel ellentétben az egyik leghitelesebb karakter az egész filmben.

A Fleeing by Night meglehetősen hosszú, de egyáltalán nem unalmas film. Az ázsiai mozik szerelmesei mellett, elsősorban azoknak ajánlom, akik a lassú, eseménytelennek tűnő történeteket szeretik, illetve az olyan romantikus kapcsolatokat taglaló sztorikat, amikben nem feltétlenül a szenvedélyes szexualitásban merül ki egy párkapcsolat ábrázolása.

Corot