Yaoiarts

Kunieda Saika: Show Me Heaven

Kiadás éve: 2007
Hossza: oneshot (kötet: Bannin)
Japán kiadó: Libre Shuppan
Egyéb kiadó: -----

Fanfordítás:
Angol: Countless Time
Magyar: Yaoiflowers

Masszívan függő yaoifanok számára elengedhetetlen, hogy magukhoz vegyék a napi adagot, különben az elvonás nem túl kellemes tüneteitől szenvedhetnek. Ám az idő drága kincs, és rohanó világunkban mindenkinek igencsak kevés van belőle. Ha gyorsan kell valami, amivel picit a föld fölé emelkedhetünk, ha azonnali élvezetre, és nem hosszan kidolgozott, összetett történetre vágyunk, egy oneshot tökéletes választás. Nem nagyon csalódhatunk, az esetek 90 %-ában azt kapjuk, amit várunk; a sablonokból összepakolttól, a kisebb-nagyobb meglepetéseket tartogató alkotásokig terjedő palettán kedvünkre válogathatunk fétis, hangulat és tűrőképesség szerint. Megtalálható itt minden: szenvedélyes szex, romantikus rebbenés, habos-babos-édes álom, könnycsatornákat átmosó opusz, oldalakon át kifejtett csendélet, egyetlen hangulatfonál, vagy a fagyos, téli hajnalon napfényt előcsalogató szösszenet.

Ez utóbbi kategóriába tartozik – számomra legalábbis - Kunieda Saika Show Me Heaven-je, mely ismerős lehet a Yaoiflowers olvasótáborának, de a vele való barátkozástól talán sokakat elriasztott a szokatlan ábrázolásmód. Remélem, közülük néhányakat sikerül majd meggyőznöm, hogy mégis érdemes adni egy esélyt a műnek!

Amit a szépnek kétségtelenül nem nevezhető, kissé szögletes, cseppet elnagyolt grafikáért cserébe kapunk, az egy szívderítő történet arról, hogy az emberek álmai, vágyai –azok, amelyekkel tisztában vannak, és azok is, amelyek elrejtve lapulnak a szívek mélyén - valóra válhatnak; még ha nem is egészen úgy, ahogy várták. Két felnőtt, a gyerekek varázslatos birodalmában, a vidámparkban éli át ezt a csodát.

Olvasás közben nekem olyan érzésem támadt, mintha egy színes papírba csomagolt, keserű likőrrel töltött, de édes-krémes csokoládéval bevont édességet ennék.

Oneshotunk főhőse, egy elvált férfi (akinek nevére nem derül fény), hiába vár kamasz lányára, az nem megy el a megbeszélt találkozóra. A hoppon maradt vasárnapi apukára csak rá kell nézni, külseje, arckifejezése árulkodó. Szó sincs N°1 bishiről, überseméről, ő egy harmincas évei elején járó pasas (aki –yaoi- mangától szokatlan módon ki is néz annyinak) öltönyben; elegáns, hűvös, komoly, felelősségteljes- ugyanakkor magányos és bizonytalan.

Nem úgy a „kóbor macska” Shinya, a huszonéves, extrém kinézetű, nagyszájú, vicces, gyors észjárású host - bár az, hogy magányos, róla éppúgy elmondható, csakhogy ő nem zárkózott, épp ellenkezőleg, túlságosan harsány viselkedésével igyekszik leplezni ezt. Ábrázolásmódja, a történet egészétől eltérően magán hordozza a tipikus yaoi jegyeket: hosszú, világos haj, rakoncátlan tincsek, nagy szemek, szinte gyermekien őszinte tekintet, pajkos mosoly, karcsú alkat, mely - nem éppen férfias ruhákba bújtatva- kissé nőies hatást kelt. Mégsem tipikus uke, céltudatosan nyomul és fáradozásainak jutalma nem marad el!

Kettejük – nem a puszta véletlennek köszönhető - találkozása egy csapásra kiszakítja őket mindennapjaik monotonitásából, reménysugár nélküli életükbe fényt hoz a megértettség és vágy mámorító érzése - látszólag csak egy éjszakára, de azért a mangaka végezetül elhúzza előttünk a mézesmadzagot, a többit pedig ránk bízza, gondoljuk tovább, ha kedvünk tartja!

A grafikáról már szóltam. Annyit tennék még hozzá, hogy a minimalizmus a karakterdesign mellett a hátterekre is érvényes, azok tulajdonképpen, egyáltalán nincsenek, a közeli képeken legalábbis. ;) Ott a szereplők érzései, egymáshoz viszonyulásuk a fontos. A sensei gondoskodott róla, hogy erről semmi se vonhassa el a figyelmünket, ám ez cseppet sem zavaró. Főként, mert a távoli ábrázolások, természetesen nem nélkülözik a környezet bemutatását. Teszik mindezt stilizált formában, pontosan tudjuk, mit látunk, de órákra elmerengető, minden olvasásnál újat tartogató háttereket ne várjunk. Érdekesség viszont, hogy sehol sincs „arctalan tömeg” a helyenként feltűnőknek szeme mindig, de legtöbbször szája és orra is van.

Bátran ajánlom ezt az elbűvölő oneshotot mindenkinek, kezdőktől a haladókig. A szerelmes jelenet nem az a „mindent megmutatok” fajta - bár sokan talán kicsit mást vártak volna egy profi hosttól, de a hangsúly itt az érzelmeken van.

Kellemes kikapcsolódást ígér a kedves történeteket kedvelő fiatalabb és idősebb korosztálynak. Utóbbiak számára a felszín alatt végig meghúzódó, csupán pillanatokra előbukkanó komoly problémák - mint az elvált szülők nehézségei és a munkába fásultság nyomasztó érzése - adhatják meg a manga mélységét, mely azért kétségkívül egy szívderítő kis optimizmuskatalizátor! 

Vénia