Yaoiarts

Koide Mieko: Koi wo Tsumeato

Hossza: 3 kötet
Japán kiadó: Tokuma Shoten
Egyéb kiadó: -----

Fanfordítás:
Angol: DokiDoki 

Kode Miekonak ez a mangája megint csak a drámai történetek közé tartozik, sőt véleményem szerint az eddigi mangái közül talán ez az egyik legszívszorítóbb.

A történet egyik főszereplője a 27 éves gasztronómus, Azusawa Kou. Ránézésre tipikus Koide Mieko hős, kedves, aranyos srác, kamaszosan vékony testalkat, szőke haj, hatalmas szemek, bájos, kissé huncut mosoly. Kou már évek óta együtt jár diákkori legjobb barátjával az építész Ao-val. Úgy tűnik, minden rendben van köztük, szeretik és megértik egymást. Kounak azonban van egy furcsa szokása, amin minden igyekezete ellenére sem tud változtatni. Ha kicsit többet iszik a kelleténél, ami nála nem sok, mert nem bírja az alkoholt, gyakran köt ki más férfiak ágyában. Maga sem érti, miért történik ez így, hiszen szereti Ao-t, ragaszkodik hozzá, és esze ágában sincs elhagyni őt. Ao tud Kou kalandjairól, és persze nem örül nekik, de elfogadja a helyzetet: tudomásul veszi a másik fogadkozásait és bűnbánatát, aztán megbocsát, anélkül, hogy a dolog mélyebb okait firtatná.

Egy este egy partyn Kout megszólítja egy titokzatos idegen, aki úgy viselkedik, mintha ismerné a fiút. Miután Kou eloszlatta a tévedését, visszakozik, de akkor már nincs megállás. Kou ivott, a pasi az esete, így egyenes út vezet egy szállodai szoba széles franciaágyáig. Amelyben Kou másnap egyedül ébred, mardosó bűntudattal, ami haragba megy át, mikor egy köteg pénzt talál az éjjeliszekrényen. Ráadásul mindez még nem elég: mikor bemegy a munkahelyére, szembetalálja magát éjszakai kalandjával. Kiderül, hogy a férfi Tada Mikuni, mesterszakács, és Kou kénytelen lesz egy darabig együtt dolgozni vele. Mikuni nem könnyíti meg Kou dolgát, ellenszenvesen és lenézően viselkedik vele szemben, a fiú pedig tombol szégyenében és haragjában. Így nehezen indul a közös munka, de aztán összeszoknak, és Mikuni is megenyhülni látszik, viszont a kettejük közötti viharos vonzalom mit sem csitul. Tovább gyűlnek a problémák, mikor Mikuni és Ao találkoznak: úgy tűnik, ők valóban ismerik egymást. De honnét? Mi köze van egymáshoz a három férfinak? És mi köze lehet az egészhez annak a kilenc évvel ezelőtt történt balesetnek, aminek következtében Kou egy időre elveszítette az emlékezetét?

„Úristen, már megint az amnézia, hát mi ez, valami brazil szappanopera?” Ugye sokan gondoltatok erre? Tény, hogy eme momentum mostanság túlságosan gyakran felhasználásra kerül, de a Koi wo Tsumeatot kár lenne leírni miatta. Az ötlet valóban nem túl eredeti, de amit a mangaka kihoz belőle, az egy gyönyörű történet, amelynek részletei lassan bontakoznak ki az olvasó előtt. A Junjou Karenhez hasonlóan itt is előkerül a bűntudat motívuma, valamint az elvakult szerelem és birtoklási vágy, amely akár egy alapjában véve becsületes embert is kiforgathat önmagából, és olyan tettekre ragadtathatja, amelyekről pedig jól tudja, hogy megbocsáthatatlanok. Az olvasó pedig a valóság ismeretében is tanácstalanul áll a történtek előtt, és átérezhet a döntés nehézségét egy olyan helyzetben, amikor ha az ember szíve hajlik is az egyik megoldás felé, közben megszakad a másikért.

A grafika, mint Koide Mieko esetében mindig, ezúttal is rengeteget hozzáad a történethez, a finom mozdulatok és rezzenések ábrázolása tökéletesen illusztrálja a mangaka mondanivalóját. A szexualitás nem tölt be központi szerepet, bár vannak a mangában szexjelenetek. De nem ezek, hanem a viszonylag komolyabb mondanivaló miatt ajánlanám inkább az érettebb olvasóknak, valamint azoknak, akik épp egy szomorkás, melodramatikus történetre vágynak. Akik vidám, szórakoztató mangát szeretnének olvasni, inkább ne a Koi wo Tsumeatot válasszák.

Arita