Yaoiarts

Ragawa Marimo: New York, New York

Kiadás éve: 1995
Hossza: 4 kötet
Japán kiadó: Hakusenha
Egyéb kiadó: ----

Fanfordítás:
Angol: Desperate Love

A New York New York egy egészen különleges manga. Igazából talán nem is nevezhető yaoinak, de nem azért, mert a hardcoresági faktora nyugati terminológiával maximum egy lightos shounen-ai-al ér fel. Attól még beletartozhatna a tipikus BL mangák kategóriájába, de a NYNY esetében nem ez a helyzet.

Alkotója, Ragawa Marimo, elismert, Shogakukan díjjal kitüntetett mangaka, 12 éves kora óta rajzol mangát. Eddig megjelent művei a shoujo műfajba tartoznak, elsősorban drámai, de a humort sem nélkülöző, iskolai ill. hétköznapi történetek. Közülük a NYNY az egyetlen, ami a shounen-ai besorolást kapta, mivel a történet két homoszexuális férfi kapcsolatát állítja a középpontba. Ezt azonban nem úgy teszi, ahogy a legtöbb yaoi. Erre a műfajra, mint azt már említettem máshol is, nem jellemző a realizmusra való törekvés, sőt, a legtöbb esetben hátráltatná is a mondanivaló és az érzelmi világ kibontását, ha az alkotó a valós körülmények ábrázolásával foglalkozna. A NYNY célja viszont pont a homoszexuálisok problémáinak és nehézségeinek reális bemutatása egy szerelmi történetbe ágyazva.

A történet, talán épp a valószerűbb ábrázolás elősegítésére, az Egyesült Államokban, New Yorkban játszódik, amitől nekem egész végig olyan érzésem volt, mintha egy meleg témájú amerikai filmet néztem volna. Az egyik főszereplő, Kain Walker, massachusetttsi származású new yorki rendőr, abban a világban él, ami mindenki számára ismerős lehet az amerikai zsarutörténetekből. Kaint az különbözteti meg a Starsky és Hutch és a Halálos fegyver főhőseitől, hogy homoszexuális. Hogy megmeneküljön a megaláztatástól és az atrocitásoktól, titkolja ezt, sem a kollégái, sem a szülei nem tudnak róla. Közeli barátai nincsenek, senkit sem avathat be mélyebben a dolgaiba. Munka után meglátogatja Manhattan melegbárjait, itt ismerkedik meg egyéjszakás kapcsolataival. Hosszabb viszonyra nem vállalkozik senkivel, mert az már magában hordozná a lebukás veszélyét. Kain a rejtőzködő homoszexuálisok kompromisszumos életét éli: valódi énjét háttérbe szorítva, megpróbál beilleszkedni a társadalomba. Ez persze csak részben sikerülhet, lényének egy részét mindig rejtegetnie kell, és nem lehet igazán őszinte senkihez sem. Az ár, amit ezért a részleges elfogadásért fizet, hatalmas: örökös bujkálás és társtalanság. Ösztöneit kiélheti ugyan kóbor numerákban, de kevés esélye van arra, hogy igazi társat találjon, akit felvállalhat a világ előtt.

Ennek ellenére Kain kemény, vagány srác, legalábbis igyekszik ilyennek mutatni magát. Alkalmazkodik, ahogy tud, és a rendelkezésére álló módszerekkel próbálja oldani a kettős élet okozta feszültséget. Csak az után jön rá igazán, hogy mennyire szüksége van a szeretetre, megértésre és elfogadásra, miután egy este belép az életébe Mel Fredericks. Mel 22 éves, nehéz sorsú, árva fiú, aki pincérként dolgozik. Első látásra elbűvöli Kaint, nagyon hamar egymásra találnak és pár hónap múlva össze is költöznek. Ezután viszont Kainnak fel kell vállalnia másságát a kollégái, a szülei és gyerekkori barátai előtt. A manga mindezt nagyon élethűen mutatja be. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a mellékalakok is kidolgozottak, tipikus átlagemberek, akiknek viszonya a homoszexualitáshoz mind-mind különböző. Van, aki könnyebben elfogadja ezt, mint pl. Kain apja, aki tanár lévén szembesült már ezzel a problémával, de van, akinek nehezebb, mint például Kain édesanyjának, aki a vidéki háziasszonyok zártabb életét éli, és idegenkedve tekint mindenre, ami más.

Emellett nagyon sok más dolog is előkerül: a szexuális zaklatás és a prostitúció, amely múltbéli tragédiák emlékeként van jelen, a coming out problémái és kockázatai, valamit a HIV vírus veszélye, a nemi erőszak, bűnözés stb., tehát általában nehezebb, komolyabb felnőtt témák.

A grafika nagyon jól passzol ehhez a történethez és a mondanivalóhoz. Ragawa Marimo stílusa alapvetően bájos és aranyos, de az emberábrázolása jóval reálisabb, mint az, amit a yaoi mangákban megszokhattunk. Az alakok nem nyújtottak, testarányaik kiegyenlítettek, az idősebb szereplők tényleg idősebbnek néznek ki. Kain jóképű és izmos, mint ahogy azt egy rendőrtiszttől el is várhatjuk, de nem az a tipikus überbishi. Mel már jobban magán viseli az ukék jellegzetes vonásait: kedves arc, nagy szemek, szőke haj, bájos mosoly. Az ő karaktere azonban alapjában véve ilyen: olyan fiú, aki a sok megpróbáltatás és szenvedés ellenére is meg tudta őrizni lelkének tisztaságát és hitét az igaz szerelemben.

Mert azért azt hozzá kell tenni, hogy a NYNY amellett, hogy igyekszik valósághű lenni, tényleg egy nagyon szép és érzelmes történet. A szexualitás, bár többször is sor kerül rá, nincs részletesen ábrázolva. Annál több a romantikus és gyengéd csókjelenet és ölelés, amelyek jól ellensúlyozzák a komorabb hangulatú pillanatokat. Ez különösen szerencsés dolog az alkotó részéről, mert megakadályozza, hogy a manga túlzottan negatív és melodramatikus kicsengésű legyen.

Az itt leírtak alapján nem ajánlanám ezt a mangát azoknak, akik nem szeretik, ha lerángatják őket a felhők közül. Ha olyan hangulatban vagyunk, hogy elringató, a valóságból elrepítő, pihentető sztorit akarunk olvasni, ne válasszuk az NYNY-t. Túl fiataloknak sem javaslom, a komolyabb téma és a néhány erőszakos jelenet miatt. Azoknak, aki szeretnek az ilyen témákról olvasni, esetleg kicsit kíváncsiak arra, hogy mi állhat a yaoi történetek mögött, viszont érdekes kitekintést és változatosságot jelenthet.

Arita