Yaoiarts

Sadahiro Mika: Mukizu Ja Iraenee

Kiadás éve: 2006
Japán kiadó: Magazine Magazine
Angol kiadó: Dramaqueen
Hossza: 1 kötet

Sadahiro Mika elég gyakran választja mangái témájául a tiltott kapcsolatokat. Ez esetben nem elsősorban a homoszexuális viszonyok tilalmasságára gondolok, hanem olyan románcokra, amelyek másféle akadályokba ütköznek. Ez általában egy harmadik személy, akihez mindkét főszereplőt szoros érzelmi szálak fűzik, mint például szerelem, barátság, szeretet, ragaszkodás, esetleg tisztelet és hála is.

Ezek a szálak azonban soha nem annyira erősek hogy vetekedhessnek a két főszereplő egymás iránt érzett szenvedélyes szerelmével, amely arra kényszeríti őket, hogy elárulják azt a bizonyos harmadikat. Annak ellenére cselekszenek így, hogy tudják: amit tesznek, helytelen, megbántanak vele valakit, felborítják az életüket, tettükkel megalázzák, és méltatlan helyzetbe hozzák mind a másikat, mind önmagukat. Lehet, hogy árulásuk miatt úgy érzik, hogy legszívesebben szemköztköpnék a saját tükörképüket, de a szerelemnek és vágynak nem tudnak, és nem is akarnak ellenállni. Sadahiro értelmezésében ez olyan érzés, amit nem lehet letagadni, ami elől nem lehet elmenekülni, elbújni, nem lehet elfolytani, hazugságok alá rejteni: egyszer csak megszületik, jön, lát és győz. Sadahironak több mangájában is előkerül ez a motívum, például a Pathosban, vagy a Rub in Love-ban de számomra eddig vonzó tudott maradni, hiszen a karakterek, helyszínek, és a bemutatás módja mindig gondoskodik a változatosságról.

Erre a tematikára épül a Mukizu Ja Iraenee (angol címén I Can’t Help Getting Hurt) című manga is. Shouji és Honami két 16 éves középiskolás fiú, akik barátokból lettek szerelmespár. Mindkettejüknek ez az első kapcsolata, amelynek mohón élvezik gyümölcseit. Egy dolog azonban beárnyékolja ezt a nagy boldogságot: a féltékenység. Shouji tudja, hogy Honami szerelmes volt gyerekkori barátjába és osztálytársába, Terumiba. Két évvel korábban be is vallotta neki érzelmeit, de Terumi elutasította, mondván, hogy őt a nők érdeklik. Ez az eset megviselte Honamit, de most úgy tűnik megtalálta a boldogságot új szerelme karjaiban. Shouji azonban nyugtalan és féltékeny, hiszen Terumi jobban és régebben ismeri Honamit, mint ő, és bosszantja, hogy olyan dolgokat is tudhat a fiúról, amiket ő nem. Annak ellenére, hogy Terumi és Honami már alig-alig talákoznak, mert Terumi más iskolába került, és a viszonzatlan szerelem sem tett jót a barátságuknak, Shouji szorongással gondol arra, hogy Honami esetleg még mindig nem felejtette el első szerelmét.

Úgy dönt, hogy megpróbál megismerkedni Terumival, és rájönni, vajon gondol-e még Honamira. Elég hamar kiderül, hogy igen, ráadásul a jóképű és tüzes tekintetű benzinkutasfiú most már nem olyan elutasító a férfiakkal szemben, mint két évvel azelőtt. Shouji számára elég hamar világossá válik, hogy maga alatt vágta a fát, mikor igyekezett közelebb kerülni Terumihoz: a fiú varázsa rabul ejtette, és ezt még Honamival való szenvedélyes együttlétei sem tudják vele feledtetni. Terumit azonban úgy látszik, csak Honami érdekli, de a fiú nem akar beleavatkozni kettejük jól működőnek tűnő kapcsolatába. Akkor viszont miért találkozik mégis Shoujival? Tényleg csak Honamiról akar többet megtudni?

Igaz szerelmi háromszögtörténetet olvashatunk hát, Sadahiro Mika utánozhatatlan stílusában. A mangában rengeteg a felettébb erotikus szexjelenet, tehát mindenképpen a hardcore műfajba tartozik. Ami azonban nagyon érdekes, hogy Sadahiro, véleményem szerint, hiába tesz akárhány eksönt egy mangába, az olvasónak mégsem lesz az az érzése, hogy végigolvasott egy kötetnyi agyatlan kefélést. Annak ellenére, hogy a sztori bővelkedik a szebbnél-szebb erotikus jelentekben, nem szorul háttárbe sem a történet, sem az érzelmek. A mangakának az esetek döntő többségében (egy-két kivétel azért szerintem akad) a belső monológokkal és a párbeszédekkel sikerül elérnie, hogy átjöjjön a mondanivaló, és az a borzongató valóság, ahogy ő a szerelmet és a vágyat látja: leküzdhetelen elemi erőnek.

Ebben persze szerepe van a grafikának is: a Mukizu 2006-ban készült, a rajzstílusa kiforrott, tökéletesen letisztult, gyönyörű rajzokkal és nagyon érdekes, szép snittekkel, amelyek szintén az érzelmek ábrázolását szolgálják. A hátterek is figyelemreméltóak, például a kihalt tengerpart, elhagyatott aluljárók, a benzinkút, egy hegyi barlang mind különös hangulatot sugároznak.

Végezetül az ajánlás… Hát a szokásos, mint általában a Sadahiro-mangák esetében: a sensei rajongóinak, és a hardcore yaoit kedvelőknek mindenképpen ajánlanám, a romantikusabb-édeskésebb történeteket előnyben részesítőknek, és a túl zsenge korosztálynak viszont már nem annyira.

Arita