Yaoiarts

Takanaga Hinako: The Tyrant Falls in Love/Koisuru Boukun

Kiadás éve: 2005
Hossza: 6 kötet, még fut
Japán kiadó:
Egyéb kiadó:
Angol: Juné
Német: Tokyopop

Fanfordítás:
Magyar: Red Light Team

Takanaga Hinako hírhedt Tyrantjével amióta elindult, rendszeresen összefutottam valamilyen módon – emlegették fórumokon, láttam kiadóknál, fordítócsapatoknál, ajánlották személyesen – de valamiért soha nem olvastam el. Nem rajongok annyira a mangaka munkásságáért, nem az esetem a rajzstílusa és a cím sem vonzott, pedig tudtam, hogy egy nagyon népszerű mangáról van szó.

Licenszelték angolul – a Dramaqueen, majd annak csődje után a Juné - és német földön is odavannak érte meg vissza, bár a németek esetében ezt szinte Takanaga összes mangájáról el lehet mondani. A Prime Time stúdió idén jelentette be, hogy tervbe vették a történet mozgókép változatának elkészítését is, az OVA megjelenését június 25.-re ígérték. Én azonban makacsul ellenálltam egészen addig, amíg egyszer csak nem maradt más választásom. Az emberben ilyen esetekben kevés a lelkesedés, de az első tíz oldal után úgy belejöttem az olvasásba, mint egy jobbfajta kezdő uke a seméje alatti fickándozásba. Jó ez a manga, csak ennyit tudok mondani. Nem váltja meg a világot, de nem is ezt várjuk tőle, az olvasót viszont megajándékozza egy humoros, kellemesen szaftos, hot-hot-hot romantikus történettel.

Egyik főhősünk, Tatsumi Souichi egy zsarnoki hajlamú, nyers - hagyjuk az eufémizmusokat, bunkó - modorú, agresszíven homofób pasas, amiben - ha a világ férfilakosságát vesszük alapul – végül is nincs semmi kiemelkedően ritka. Az sem meglepő, hogy mégis akad egy ember, aki mindezen nem túl kedves tulajdonságai ellenére is szerelmes Souichibe. Ami különleges, az az, hogy a hősszerelmes egyike a Souchi intenzív utálatának tárgyát képező melegeknek – az ő szóhasználatával élve, „mocskos buziknak”. Morinaga Tetsuhiro Souchi diáktársa és amolyan barátféléje. Együtt dolgoznak az egyetemen, egy kutatáson, és a fiú immár öt éve szerelmes a sempaiába, természetesen viszonzatlanul és titokban. Ajánlatos is a titoktartás, mert ha a dolog kiderülne, Morinaga valószínűleg nem érné meg a másnapot. Viszonzatlan szerelme miatt már egész baráti köre rajta röhög és szánakozik. Végül az egyik haverja egy kupac jó tanács kíséretében megajándékozza egy sörösüvegbe töltött, állítólag nagyon hatásos afrozidiákummal – hátha majd ez használ alapon. Morinagát végül ez, valamint az amerikai törvényhozás segíti közelebb imádatának tárgyához. Souchi egy este kiakad azon, hogy Los Angelesben lehetővé tették a melegek házasságát – öccse, aki egy férfival él, épp azelőtt utazott el abba az elátkozott országba – és a sárga földig leissza magát barátja lakásán. Részegen az ember bármit megiszik, amit talál, így kóstol bele főhősünk abba a bizonyos, egyébként jól elrejtett üvegbe is. A titokzatos lötty hatásosnak bizonyul, és a két férfi egy kissé (nagyon) non-con, ám szenvedélyes éjszakát tölt együtt. Folyik ott minden, ami ilyenkor szokott, az olvasó orra vérével együtt, de a másnap reggel kijózanítóra sikeredik: Souichi üvöltve közli Morinagával, hogy soha többé nem akarja látni. S lőn, óhajtása valóra válik, mert a férfi eltűnik, mint szürke szamár a ködben, de Souichi megkönnyebbülés helyett majd eszét veszti az aggodalomtól. Mikor azonban Morinaga végre előkerül, egy új helyzettel találja szemben magát, amivel nem lesz könnyű megbirkóznia…

A cselekmény elsősorban kettejük szexuális és érzelmi viszonya körül bonyolódik. Akadnak benne néha egészen valószerű, a homoszexuálisokat érintő elemek – mint például Morinaga múltja és a családjával való viszonya – de persze többségben vannak a kevésbé reális, a drámaiságot és romantikus feszültséget fokozó részek. A Tyrant története szorosan kapcsolódik a mangaka egy korábbi művéhez, a Challengershez, melynek egyik főszereplője Souichi öccse, aki egyetemi tanulmányai alatt egy férfival kerül a bátyja szerint túl bizalmas kapcsolatba. Souichi már itt is keményvonalas homofób, azonban minden igyekezete ellenére sem sikerül elválasztania egymástól a szerelmeseket – a Tyrantben pedig megtapasztalhatja, hogy milyen az, amikor a hóhért akasztják.

A rajzolás tipikus Takanaga Hinako, vagyis engem nem ragadott meg annyira, de talán kevésbé kawai, mint a többi alkotása. A szereplők egyetemisták, és nem is tűnnek fiatalabbnak, jóképű, karcsú bishik. Souichi kerek szemüveges, hosszú hajú dizájnja nekem nagyon bejött. A hátterek is szépek, részletesek, sok az árnyékolás, igényesen kivitelezettek a képek. A szexjelenetek, amint azt írtam is, eléggé részletesek, és hatásosságukat csak fokozza a non-con jellegükből fakadó feszültség, így azoknak, akik szeretik az ilyesmit, fullextrás élvezetet kínálnak. A történet még mindig fut, bár lehet, hogy a 6+ kötet sok lesz ennek a témának, és végül a dolog elveszti a lendületét, de ez majd idővel kiderül. Addig is bátran ajánlom a humoros- erotikus mangák kedvelőinek, de csak 16 év felett. 

Arita