Yaoiarts

Takaguchi Satosumi: Shijin wa Ichinichi ni Shite Narazu/
Poet was Not Built in a Day

Kiadás éve: 1997, 2003
Hossza: 1 kötet
Japán kiadó: Scholar, Houbunsha
Egyéb kiadó:-----

Fanfordítás:
Angol: Half-Baked Scanlations

Láttatok már olyan yaoi mangát, amelyik nem a szerelemről szól? És kíváncsiak lennétek rá?

Mert Takaguchi Satosumi fent említett története ilyen – magam is meglepődtem, ahogy olvasás közben rájöttem erre. Ezek után jogos a kérdés, hogy akkor mi értelme van egyáltalán az adott alkotásnak, azaz mit ér a yaoi szerelem nélkül - hiszen ennyi erővel akár pornót is nézhetne az ember. Tény ugyan, hogy a Shijin wa Ichinichi ni Shite Narazu ebben a kategóriában is megállná a helyét, mégsem egy steril fulleksön cuccossal akarlak most megkínálni benneteket. Nem, itt jóval többről van szó, de ez az alkotó ismeretében talán természetes is. Takaguchi Satosumi ugyanis egy félelmetesen sokoldalú mangaka, aki mindenfélét rajzol a seinentől, a josein át, a yurin és a shoujón keresztül a yaoiig – magától értetődik, hogy néha kombinálja is ezeket egymással. Műveit öltöztetheti drámai, vagy vígjátéki köntösbe is – mind a sötét, komoly hangulat, mind a komédiázás egyaránt jól áll neki. Szinte minden mangáját jellemzi a mélyebb mondanivaló kibontására való törekvés, az érzelmi-lelki folyamatok bemutatása.

Ilyen értelemben a Shijin wa… története a shoujo-josei vonalhoz áll a legközelebb, mivel egy fiatalember önkeresésének egy időszakát mutatja be, főként vicces, néhol pedig drámai elemekkel. Aida Rendo reménybeli költő – ez utóbbi azonban még Japánban sem tartozik a túl piacképes szakmák közé, ezért főhősünk elhagyván vidéki szülőhelyét a nagyvárosban próbál szerencsét. Pénzkereset és tapasztalatgyűjtés céljából egy pornófilmeket készítő stúdiónál talál alkalmazást. Az lesz a feladata, hogy az utcán szedjen fel csinos fiatal lányokat, akik kellően bevállalósak a pornószínésznői munkához. Aida-kun (a főnökének csak Ai-chan, azaz „Szerelmem”) fantasztikus külsejének köszönhetően sikeres is lesz eme tevékenységben, bár való igaz, hogy nehezen lehet elképzelni ennél kevésbé költői munkát. A megélhetés mellett azonban Aida-kun számára az is fontos, hogy megtapasztalja az úgynevezett való világot. Erre pedig itt aztán bőségesen kínálkozik alkalom. Kereset-kiegészítésként főnöke javaslatára, ugyanis változatos és nem éppen törvényes pluszmunkák elvállalására is kényszerül – mint például különböző emberek elcsábítása megbízásra, anyagi haszonszerzés céljából. Megismerkedik jó néhány különös figurával, majd egy jakuzafőnök szexmániás lánya mellett köt ki, mint annak kitartott házipoétája és különbejáratú hostja. De a dolgok tovább bonyolódnak…

Aki a leírás alapján azt hinné, hogy Aida-kun egy gátlástalan törtető, igen nagyot téved. Számára ugyanis a költészet a legfontosabb dolog a világon, költőként szeretne sikeressé és ismertté válni. Mint valódi művészlélek mindig kicsit a saját világában él, és a dolgok mintha csak úgy történnének vele – néha az volt az érzésem, hogy csupán sodródik az árral. A főnöke kihasználja, bár ugyanakkor gondoskodik is róla, a férfiak és a nők csak a vonzó külsejét látják, lefektetik, ide-oda rángatják, pisztolyt szegeznek rá, és egyszer majdnem vízbe is fullad. Időközben rájön, hogy a szex pasikkal is jó dolog, de végig csak arra vágyik, hogy egyszer valaki a teste mellett talán a költészete iránt is érdeklődést tanúsít. Az események tükrében akár szánalmas alaknak is tűnhetne, de én valahogy sosem láttam igazán annak. Furcsaságai ellenére, Aida egy belevaló, humoros, vagány srác, és a történtek ellenére mindvégig sikerül megőriznie önmagát. Kérdés azonban, hogy ez meddig maradhat így egy erkölcsök nélküli, haszonelvű világban.

A grafika elég régimódi, hiszen nem egy mai darabról van szó, de ha sikerül túltenni magatokat Ai-chan kilencvenes évekbeli cuccain és azon a borzalmas napszemüvegen, látni fogjátok, hogy igazából gyönyörű. Takaguchi Satosumi elegáns, finom bishouneneket rajzol, akikbe azért épp annyi férfiasság is szorult, hogy ne legyenek reménytelenül lányosak. A szexjelenetek valami képtelenül szépek lettek, legalábbis az én ízlésemnek nagyon megfelelnek. Explicitek, de nem az a „mindent megmutatok” fajta nyíltság jellemzi őket: kellően erotikusak, de nem közönségesek.

A főszereplő karaktere mellett a mellékalakok is jól kidolgozottak, Nanazuka Aida főnöke, valamint Michiru, az elkényeztetett kis jakuzabiccs, és közben felbukkanó egyéb figurák érdekessé és változatossá teszik a történetet.

Ezt a mangát elsősorban akkor érdemes elolvasni, ha nem még egy, tizenkettő-egy-tucat naiv szerelmes történetre vágyunk, hanem valami mást szeretnénk. Ne egy nyomasztó mangára készüljünk, mert a Shijin wa… rengeteg humoros elemet is tartalmaz, de nem is az a felhőtlen szórakozást nyújtó típusú olvasmány – inkább elgondolkodtató, és néha kicsit fájdalmas. A különlegességekre pályázóknak ideális választás, a romantikázni kívánók azonban inkább kerüljék el! 

Arita