Yaoiarts

Takemiya Keiko: Kaze to Ki no Uta/The Song of the Wind and the Trees

Kiadás éve: 1976 (első)
Hossza: 4, 10, 17 kötet, kiadástól függ
Japán kiadók: Chuuou Kouron, Sinsha Shogakukan, Hakusensha, Kadokawa Shoten
Angol kiadó: ------

Fanfordítás:
Angol: Obsession

Bevallom, remegnek az ujjaim a billentyűzeten, miközben ezt írom, hiszen egy legendát próbálok bemutatni nektek. A Kaze to Ki no Uta, Takemiya Keiko műve ugyanis az első olyan manga, amelyben explicit módon ábrázoltak szexuális kapcsolatot két fiú között. Az alkotónő azok közé a mangakák közé tartozik, akiket születési évükről a „Csodálatos Huszonnégyesek”-nek neveznek. Ők voltak azok a művészek, akik a hetvenes években mind formailag, mind témájában megreformálták a lányoknak szóló shoujo mangát. Ekkor alakult ki a hangulat érzékeltetését középpontba állító rajzstílus, valamint a mangakák új, a valósághoz közelebb álló, a fiatalokat komolyan érintő - addig esetleg tabunak számító - témákkal kezdtek foglalkozni – ilyen volt többek között a homoszexualitás is.

A Kaze to Ki no Uta első kiadása 1976-ban jelent meg a Shogakukan kiadó Weekly Shoujo Comics című antológiájában, és már akkor nagy sikert aratott. A megjelenést hosszas viták előzték meg a kiadóval, mert az alkotó nem egyezett bele a jelenetek cenzúrázásába. Nagyon fontos ugyanakkor tisztáznunk, hogy ez a manga nem yaoi, hanem egy klasszikus shounen-ai alkotás, mély pszichológiai tartalommal. Azóta többször is kiadták Japánban, de sajnos angolul hivatalosan még nem megvásárolható.

Takemiya Keiko, saját elmondása szerint, több okból döntött úgy, hogy két fiút szerepeltet a történetében. Egyrészt szerette volna a szerelmet és a szexuális kapcsolatot a nemi szerepekhez fűződő sztereotípiákat meghaladva bemutatni. A célja az volt, hogy az olvasó ne a két nemhez fűződő hagyományos elvárások mentén ítélje meg a szereplők viselkedését, hanem csakis a tiszta érzelmekre koncentráljon. A szexualitás ábrázolását is nagyon fontosnak tartotta, hiszen véleménye szerint, e nélkül nem lehet reálisan bemutatni egy kapcsolatot. Azonban a női nem számára a hetvenes évek erkölcsi normái szerint tabunak számítottak a szexuális helyzetek – egy női szereplőt ilyen helyzetben ábrázolni sokkal több akadályba ütközött volna, mintha mindkét résztvevő férfi. Ugyanakkor a mangaka ábrázolni akarta a minden emberben lévő férfi és női lényt (animus és anima) is. Több pszichológus is egyetért abban, hogy mindenkiben ott él a férfi is és a nő is – ezt azonban nehéz úgy megmutatni, ha a figurák különböző neműek, hiszen akkor okvetlenül is dominál az egyikben az egyik a másikban a másik. Két hímnemű szereplő esetén viszont nincs ilyen probléma.

Valamint nem elhanyagolhatóak azok a hatások, amelyek a mangakát érték ezekben az időkben: ekkor indultak el Japán első homoszexuálisoknak szóló magazinjai, és ezekből is merített ihletet.

De miről is szól ezek után maga a manga? Mit várhat az olvasó?

A történet - milyen jellemző is ez a hetvenes évek kényes témákat taglaló mangáira – nem Japánban, hanem egy dél - franciaországi bentlakásos fiúiskolában, a Lacombrade Akadémián játszódik, a 19. század végén. Ide érkezik meg egy esős, viharos napon Serge Battour. A fiúnak már az apja, Battour vikomt is ebbe az iskolába járt, jóhírét viszont tönkretette azzal, hogy a szerelem szavát követve összeállt egy cigány prostituálttal – ennek a kapcsolatnak a gyümölcse Serge. Azonban származás ide vagy oda, ő a Battour vagyon és a vikomti cím örököse – bár szülei halála után így is sokat szenvedett rokonai megvetésétől. Serge – talán épp az elszenvedett kínok hatására, amelyek nem törték meg, csak megerősítették – egy nagyon együttérző, tisztaszívű, kedves fiú. Segítőkész, bátor és intelligens, és ezzel úgy tűnik, bőrszíne ellenére is hamar kivívja az iskolában a többiek rokonszenvét.

Az iskola legfurcsább figurája Serge szobatársa, Gilbert Cocteau. A gyönyörű, szőke fiú az iskola prostituáltja, mindenki tudja róla, hogy milyen szolgáltatásokat nyújt az idősebb diákoknak, és némely tanároknak. Gilbertről az a hír járja, hogy rideg, számító és kegyetlen, bizonyos előnyökért mindenkivel mindenre hajlandó. Serge-t is figyelmeztetik már az elején, hogy tartsa tőle távol magát. Serge persze, amilyen jószívű, nem fogadja meg ezt a tanácsot. Meglátja a másikban a magányosságot és számkivetettséget, amelyet ő is nagyon jól ismer. Hisz abban, hogy Gilbert nem olyan gonosz, mint amilyennek a többiek tartják, és elhatározza, hogy összebarátkozik vele, és megpróbálja őt megmenteni abból, amiben él. Serge azonban nem tudhatja, mik rejtőznek Gilbert múltjában, miért is olyan, amilyen, és nem számol a környezetük reakciójával sem…

A történet valódi főszereplője Gilbert. Igazi, klasszikus bishounen. Nagyon fiatal - 14 éves - szőke, hatalmas kék szemekkel, karcsú, androgün szépsége egyesíti magában a két nem minden vonzerejét. Külseje ellenére ártatlanságról az ő esetében nem beszélhetünk. Úgy dobja magát oda másoknak, mintha neki az egészhez semmi köze nem lenne, valami fensőbbséges megvetéssel élvezi, ami történik. Vagy nem is élvezi? Van, hogy úgy tűnik, ellenállna, menekül, aztán meg csábosan kelleti magát – vajon csak azért, hogy megalázzon másokat azzal, hogy azok beismerik a vonzalmukat iránta? Első – de második pillantásra sem lehet eldönteni, hogy meggyalázott vagy csábító, angyal vagy ördög, bűnös vagy áldozat. Az iskola lakói számára Gilbert megvetés tárgya, ugyanakkor ő a kísértés is – sokakban felkorbácsolja az elfojtott vágyakat. Ahogy előbbre haladunk a történetben úgy tárulnak fel előttünk a titkok – sötét titkok, mint házasságtörés, pedofília, vérfertőzés, nemi erőszak. Nagyon sok szereplőt ismerünk meg, viszonyaik tovább árnyalják és bonyolítják a cselekményt. A manga olyan kérdéseket tárgyal, mint homoszexualitás, vallás, rasszizmus, kirekesztés, drogok, prostitúció, önpusztító viselkedésmódok – tehát mindenképp elmondhatjuk, hogy igazán komoly, megrázó történetről van szó. Sokat gondolkodtam azon, hogy ez az egész mennyire valószerű – hiszen elsőre az ember úgy gondolja, hogy a mangában megtörténtek néha abszurdak. De ha belegondolunk azokba a hírekbe, amelyek másokat testileg-lelkileg terrorizáló, gyermekeiket szexuálisan zaklató embernek nem igazán nevezhető szörnyetegekről szólnak, akkor az ábrázolt borzalmak talán nem is tűnnek olyan valótlannak.

Ugyanakkor a sötétség mellett a manga megmutatja az emberi lélek szépségét is – főleg Serge által, de hogy elég-e ez a sötétség ellen, hogy meg lehet-e gyógyítani a soha el nem múló sebeket… Az már más kérdés.

A manga a hetvenes évek shoujo rajzstílusában készült. Az alakok karcsúak, nőiesek. A főszereplő fiúk nem tűnnek idősebbnek a koruknál. Az arcuk kerek, szemük nagy, hajuk fürtös, emiatt valóban gyereknek látszanak. Ez lehet, hogy sokkol néhányakat, hiszen a yaoiban – kivéve a shotát - nem ehhez szoktunk. A felnőtt szereplők nagyon karakteresek, itt is találkozunk nőies szépségű férfiakkal, gyönyörű hölgyekkel, de sunyi képű gazemberekkel és becsületes, nyílt arcú figurákkal is. A hátterek gyönyörűen ki vannak dolgozva. Az iskola, és a környéke, a szélben hajladozó fák – erre van utalás a címben is – számomra felejthetetlenül vannak ábrázolva. Természetesen egyéni ízlés kérdése, hogy valakinek tetszik-e a stílus, és valószínűleg lesznek, akik pont a rajzolás miatt döntenek úgy, hogy inkább nem olvassák el a mangát. Azok a bizonyos sokat vitatott és a cenzúrát sértő szexjelenetek nincsenek a végletekig menő explicitséggel ábrázolva, de azért az olvasónak nem lehetnek kétségei afelől, hogy mi is zajlik éppen a szereplők között. Abban a korban már ez is radikálisnak számított, valamint nem is a szexualitás öncélú ábrázolása volt az alkotó célja.

A Kaze ti Ki no Uta az összetett, sok szereplőt felvonultató, drámai műveket szerető embereknek nyújthatja a legjobb szórakozást, illetve azoknak, akik szeretik a lélektannal foglalkozó, karakterközpontú mangákat. Akik szeretik a klasszikus shoujot, szintén örömmel olvashatják.

Akik csak kóstolót szeretnének a műből, azok számára ott van kedvcsinálónak az 1987-ben készült 60 perces OVA, amely elérhető Aarinfantasy oldalán. Bár elég rövidre sikerült ahhoz, hogy összefogja ezt a hosszú és komplikált történetet, a hangulatát és az alapokat jól megragadja. Igaz, hogy az OVA a manga rajongóinak készült, tehát az alkotók feltételezték, hogy a néző már ismeri valamilyen szinten a történetet, de a feliratozó csapat, a Techno-Girls – áldassék a nevük egyébként – készített hozzá némi segédletet, ami az anime előtt olvasható. A zenéje csodálatos, és annyira fájdalmasan gyönyörű az egész, hogy szerintem kár kihagyni. Nekem az egyik legkedvesebb animém, soha nem tudok könnyek nélkül felállni mellőle, és ebben a műben szerepel az az animefigura, akit a legjobban utálok a yaoi – shounen-ai fandomban. Azt hiszem, hogy nem árulok el nagy titkokat azzal, ha elmondom, hogy a Kaze to Ki no Uta egy tragikus történet, tehát azon olvasóknak, akik az ilyeneket nem szeretik, vagy csupán felhőtlen szórakozásra vágynak, nem jó választás.

Arita