2013. szeptember 6., péntek



Ozaki Minami: Zetsuai/Bronze


Kiadás éve: 1989
Hossza: 5+15 kötet
Japán kiadó: Shuueisha
Egyéb kiadók:
Német: Carlsen
Francia: Tonkam
Olasz: Panini Comics
Spanyol: Glénat Espana

Fanfordítás:
Magyar: Yaoiorden


Szükséges némi egészséges perverzió ahhoz, hogy az ember lánya, olyan bizarr szerelmi történetekhez vonzódjon, mint a Mirage of Blaze, vagy épp az Ai no Kusabi. Természetesen ezek a művek jócskán túlmutatnak egy egyszerű romantikus drámán, hiszen jól felépített, komplex világgal rendelkeznek, történetük érdekes, sőt helyenként rendkívül izgalmas és a szereplőikkel sem olyan nehéz azonosulni. Azonban az alaposan kidolgozott körítés ellenére a történetek középpontjában alapvetően két ember szenvedélyes és romboló kapcsolata áll.
Úgy gondolom, hogy drámai tekintetben Ozaki Minami klasszikusa, a Zetsuai 1989 semmivel sem marad el a fent említett két darabtól. Persze távol álljon tőlem, hogy bármiféle párhuzamot vonjak ezen művek között.

Ozaki Minami neve bizonyára nem cseng ismeretlenül, a doujinshi királynőjeként is emlegetett mangaka karrierje valamikor a 80-as években indult útjára. Első „önálló” története, a Chusei no Akashi (Proof of Loyalty) 1988-ban jelent meg, majd ezt követte a 3 days című rövid műve. A nagy áttörést – némi túlzással a világsikert - azonban az 1989-ben debütáló Zetsuai 1989 című mangája hozta meg a számára. A hihetetlen sebességgel népszerűvé vált történet egy shoujo antológiában, a Margaretben látott napvilágot.

Amennyiben figyelembe vesszük, hogy a yaoi kifejezés a nyolcvanas években vált elfogadottá, akkor bátran kijelenthetjük, hogy Ozaki klasszikusa volt az első yaoi manga. De nem mindig aposztrofálták yaoi-ként, bármilyen meglepő a Zetsuai valójában egy shoujo manga. Ha valaki végigrágja magát a történeten, és megcsodálja a manga grafikáját, akkor talán nem is annyira mellbevágó ez a kijelentés.

A Zetsuai manga mindössze öt kötetes, az utolsó kötetben afféle extraként helyett kapott a mangaka már fent említett két első munkája is. Talán a gyors sikernek köszönhető, hogy 1992-ben a történet folytatást kapott, Bronze: Zetsuai Since 1989 címmel és ez az új sorozat a 15 kötetével sokkal termékenyebb volt, mint elődje. Mivel a két manga sorozat egy és ugyanazon történet kezdete és vége, nehéz a kettőt külön választani, éppen ezért a két műre, akár tekinthetünk egy 20 kötetes manga sorozatként is.

Ozaki mangájának klasszikus mivoltát mutatja, hogy még ma is hatalmas rajongótáborral rendelkezik. Számos nyelven kiadták, németül (Németországban ez volt az első hivatalosan kiadott yaoi manga), franciául, spanyolul, olaszul és koreai nyelven is. Az angol azonban hiányzik a sorból, ugyanis népszerűség ide vagy oda, a Zetsuait, ahogy később a Bronze-ot sem licenszelték ezen nyelven.

Több más yaoihoz hasonlóan ez a történet is az animekészítők áldozatává vált. Az első Ova 1992-ben jelent meg és tulajdonképpen a Zetsuai első öt kötetét dolgozza fel egy 45 perces animében. A második Ova, ami pár évvel később került a piacra (1996) a Bronze manga sorozat első három kötetének a történéseire fókuszál. A két Ova megjelenése között kiadtak egy harmadikat is, a Cathexis-et (1994), ami tulajdonképpen egy 30 perces videóklip, a manga egyik szereplőjének Nanjo Kouji-nak a dalaival. De a manga sorozathoz számos doujinshi, artbook, light novel, cd, és drama cd kapcsolódik.

Remélem, hogy a száraz tények és érdekességek után már mindenki kíváncsi arra, hogy mitől is olyan időtálló és népszerű ez a történet.

Egy esős éjszaka Takuto Izumi épp hazafelé kocog a munkából, amikor egy szemétkupac közepén rábukkan egy teljesen elázott és részeg férfire. Miután első döbbenetéből felocsúdik, Takuto hazaviszi a titokzatos idegent. Persze fogalma sincs arról, hogy nemkívánatos vendége a híres énekes, Nanjo Kouji, ahogy azt sem sejti, hogy ez a fura alak és ez a véletlen találkozás mekkora változásokat hoz mindkettejük életében.

Izumi gyerekkorát egy szörnyű családi tragédia árnyékolja be, öt éves volt mikor két testvérével (Serika és Yugo) együtt árvaházba került. Egy kedves és gazdag házaspár ugyan hamar örökbe fogadta az árván maradt gyerekeket, de Izumi sosem érezte magát igazán otthon az új családjában. 15 éves korában elköltözött a meleg családi fészekből, és azóta egyedül tengeti napjait, ám továbbra is szoros kapcsolatot ápol nevelőszüleivel és testvéreivel.

A gyerekkorában átélt trauma mély nyomokat hagyott a fiúban nagyon zárkózott, bizalmatlan és gyanakvó lett, a legtöbb emberre ellenségként tekint, heves természete miatt kortársai is kerülik. Napjai meghatározott rendben telnek, az iskola mellett keményen dolgozik, felszolgáló egy bárban és egy benzinkútnál is kisegít.

Sűrű, monoton napirendjének egyetlen fénypontja a fociedzés, igazán otthon és biztonságban csak a pályán érzi magát. Mint az iskolai focicsapat kapitánya, ő érkezik elsőként az edzésekre és ő az, aki mindig utoljára távozik. Számára ez a sport nemcsak egy szimpla hobbi, hanem afféle menekülés, játék közben felszínre törnek mélyen eltemetett érzései, minden dühét, bánatát és szenvedélyét a focin keresztül éli meg, ez az egyetlen hely, ahol az igazi Izumi önmaga lehet. Hiszen a kemény és érzéketlennek tűnő tinédzser valójában nagyon kedves, érzékeny, kissé naiv 17 éves, aki fiatal kora ellenére túl nagy felelősséget cipel a vállain.

Nanjo Kouji, japán egyik leghíresebb és talán legsikeresebb énekese, akiért lányok ezrei rajonganak. Még középiskolás volt, amikor felfigyeltek a tehetségére. Egy kedves lány utolsó kívánságának engedve és egy levakarhatatlan osztálytárs zaklatásának köszönhetően végül otthagyta az iskolát és leszerződött a Shibuja lemezkiadóhoz.

A botrányok mindennaposak az életében, állandó nőügyei, felelőtlen életvitele remek csámcsognivaló minden pletyka lap számára. A 16 éves fiú korához képest igazán férfias jelenség, hangja szinte mindenkit megbabonáz, de a valódi arcát senki sem ismeri. A rajongók még csak nem is sejtik milyen kiábrándult, hideg és életunt is valójában bálványuk, akinek semmi más nem jár a fejében, csupán egy csodálatos szempár.

Kouji egy hagyománytisztelő család legkisebb sarja, két mostohatestvére van, Hirose és Akihito (illetve egy lánytestvére, Nadeshiko, akiről nem sok minden derül ki a mangában). Hároméves korában került a Nanjo családhoz, miután a karrierjét fontosabbnak tartó modell édesanyja magára hagyta. Édesapja családja egy nagy nemzetközi cég mellett harcművészeti iskolát (Shinkageryu Joto school) vezet, ahol generációk óta apáról fiúra száll a családfői és a budó mesteri cím. Ezt a címet azonban nem adják ingyen, csak az nyerheti el, aki hosszú évek kemény edzéseinek köszönhetően a legkiválóbb kardforgatóvá válik.

Miután a kis Kouji beilleszkedik a családba, hamar kiderül, hogy igazi őstehetség. Nem csak a kardforgatásban, más sportokban is kiválóan teljesít, emellett az iskolai eredményei is kitűnőek. Ezzel nemcsak apja figyelmét, de testvérei ellenszenvét is kivívja. Kouji azonban nem fogékony a hagyományokra, a kardforgatást unalmasnak tartja, ezért állandóan meglóg az edzésekről, inkább utcai verekedésekbe keveredik. Láthatólag nem kíván részese lenni a családi üzletnek, sőt mindent megtesz azért, hogy bosszantsa környezetét.

Unalmas, semmittevéssel töltött mindennapjaiból egy gyönyörű szempár ragadja ki. Egy kellemes nyári napon, a focipályán egy tüzes tekintet örökre rabul ejti a 10 éves Kouji szívét. Ám másnap hiába szobrozik a pálya szélén, soha többé nem találkozik a titokzatos lánnyal.

Egy esős éjszakán, Kouji ugyanazzal a szempárral álmodik, mely immáron hat éve kísérti. A következő nap reggelén hasogató fejfájással és lázasan ébredve, a fiatal énekes idegen helyen, egy idegen fiú karjaiban találja magát, aki hirtelen hagyja magára összekuszált gondolatival. Mikor Kouji útnak indul, hogy fényt derítsen ideiglenes ápolója kilétéről, megdöbbentő felfedezést tesz.

Mivel ez egy kedvcsináló, „remélem, hogy ezek után te is elolvasod ezt a mangát” ismertető, nem lenne túl bölcs dolog, ha ennél többet árulnék el a történetből. A Zetsuai öt kötete csupán a töredéke, egyfajta bevezetése annak a megrázó szerelemnek, ami a Bronze-ban teljesedik ki. Bemutatja a két főszereplőt és kapcsolatuk kezdeteinek nehézségeit, de nem mélyed el túlságosan a részletekben.

Ugyan a sorozat elején sok minden rejtve marad, és csak utalásszerűen szerepel. Ozaki Minami már itt is sokat foglalkozik a szereplők személyiségével, érzéseivel. Az egész manga tele van belső monológokkal, a két főszereplő ki nem mondott vágyaival, gondolataival. Jellemző az időben való ide-oda ugrálás is, így gyakran találjuk magunkat a múlt ismeretlen árnyai között, hogy azután ugyanazzal a lendülettel a jelen eseményeinek közepébe csöppenjünk. Ez a több idődimenzióban zajló történetvezetés első nekifutásra talán kissé zavarosnak tűnhet, de az „időutazás” is csak egy eszköz arra, hogy az olvasó jobban megértse a szereplők cselekedeteit.

A mangaka a szerelem olyan mélységeibe viszi el az olvasót, ami már súrolja a normális és egészséges kapcsolat fogalmát. Kouji és Izumi egymás iránt érzett szerelme legalább olyan gyönyörű és melengető, mint amilyen romboló és egészségtelen. Afféle se veled, se nélküled kapcsolat ez a két főszereplő között. Ahogy a mangában is elhangzik egyszer, nagyon kicsi a határ szerelem és gyűlölet között és ez a kijelentés nagyon is jól jellemzi kettejük viszonyát. A mangaka mesterien ábrázolja ezt a kettőséget. Ha kell, sarkít, túloz, szélsőséges cselekedetekre kényszeríti szereplőit, de sosem feszíti túl, azt a bizonyos húrt.

Ahogy már az ismertető elején is említettem, a Zetsuai tulajdonképpen egy shoujo manga, ez pedig leginkább a grafikájában mutatkozik meg. Ha valaki belelapoz, akkor különleges, egyedi, és leginkább a shoujo-ra (illetve a régebbi shounen-ai mangákra, lásd Hagio Moto, Takemiya Keiko) jellemző légiesen könnyű alakokat talál, ettől gyakran olyan érzése lehet az olvasónak, mintha a szereplők a semmiben lebegnének. Talán sokan furcsának találják majd a mangaka stílusát, de a maga nemében, és korában igazán szépnek számított. Szerintem az igazi egyedisége mégis abban áll, hogy szöges ellentéte a történetnek. A Zetsuai egy igazi dráma, a megmosolyogtató és melengető részek mellett tele van fájdalommal, kétségbeeséssel, erőszakkal. Mindezzel áll szemben a rendkívül finom rajzolás. A mangaka nagyon lágy vonalakat használt, főleg a Zetsuai esetében, háttér szinte egyáltalán nincs, csak a fontos elemeket és részeket emelte ki. A folytatásban, vagyis a Bronze-ban némileg változott a grafika, erőteljesebb, durvább lett, kicsit talán „sötétebb” is, ahogy a történet hangulata is megváltozott, de továbbra is megmaradtak a karcsú, légies alakok, és az a könnyedség, ami az elejétől kezdve jellemző volt a mangaka stílusára. Én egyáltalán nem vagyok híve a vékonyka férfiábrázolásnak, de léteznek kivételek, mint Ozaki Minami klasszikusa, ahol a szereplők személyisége ellensúlyozza törékenynek látszó testfelépítésüket.

Biztos vagyok benne, hogy ez a fajta stílus nem mindenki számára tetszetős, de én személy szerint ezt a történetet nem tudom más rajzolással elképzelni.

Yaois pályafutásom egyik kezdő darabja a Zetsuai manga ma is az egyik nagy kedvencem. A mangaka betegsége azonban sokáig megakadályozta, hogy ez a nagyszerű történet méltó lezárást kapjon. Ozaki felépülése után egy doujinshi-ben ugyan lezárta Kouji és Takuto sztoriját, de az igazi befejezés még váratott magára. Szerencsénkre, vagy csupán kiadói nyomásra végül megszületett a várva várt végjáték. Két évvel ezelőtt jelent meg a Bronze utolsó 15. kötetet, mely pontot rakott egy hosszú manga sorozat végére.

Hibái ellenére, kihagyhatatlan darab. Ajánlom a klasszikus mangák kedvelőinek és azoknak, akik nem riadnak meg a szélsőséges érzelmektől, nagy drámáktól, és akik fogékonyak a különleges grafika iránt.

Csak érdekességképp, sokan úgy gondolják, hogy Nanjo Kouji karakterét a mangaka egy japán énekesről, Sakurai Atsushi-ról (Buck-Tick) mintázta. 

Corot

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése