Yaoiarts

Yoshinaga Fumi:  Lovers in the Night/Ai towa Yoru ni Kizuku ono

Hossza: 1 kötet
Kiadás éve: 1999, 2007
Japán kiadó: Biblos, Libre Shuppan
Egyéb kiadó: Blu Manga

A Lovers in the Night Yoshinaga Fuminak a Gerard és Jacques-hoz hasonlóan egy olyan mangája, amely a 18. századi Franciaországba kalauzolja el az olvasót. Nem csak emiatt hasonlíthatjuk egymáshoz a két művet: sok rokon vonást mutat a két történet felépítése és természetesen a grafika is. A manga 1999-ban, egy évvel a Gerard és Jacques előtt jelent meg a Biblos kiadó gondozásában.

Ha önmagában olvassuk, talán meglephet bennünket, hogy miért maradtak ki belőle fontos részek, de ennek is megvan a magyarázata. A Lovers in the Night egy oneshot folytatása és bővebb kifejtése, amely két évvel korábban, 1997-ben jelent meg először a Hontoni Yasashii (angol címén Truly Kindly) című kötetben. A címe A Butler’s Proper Place, és egy elkényeztetett ifjú arisztokratáról és az inasáról szól, akik évek óta kerülgetik egymást, de ki kell törnie a francia forradalomnak, hogy végre történjen köztük valami. A rövidke történet végén a szereplők kénytelenek elválni egymástól, de a mangaka egyértelműen utal arra, hogy a körülmények nem választhatják el tartósan a két egymás szerető férfit. A oneshot nem csak emiatt kiált folytatásért: a karakterek – elsősorban a sötét hajú, szemüveges, kimértnek tűnő komornyik - érdekesek és elevenek, tipikusan olyanok, akiket az olvasó szeretne jobban megismerni, többet megtudni a múltjukról és a jövőjükről. Ezt adja meg a Lovers in the Night.

A későbbi komornyik, Claude Gilbert francia-kínai keverék származású, árva gyerek. Tizenegy éves kora óta egy bordélyházban tengeti napjait, amíg egyik kuncsaftja, aki egy főúri ház szolgálatában áll, meg nem szánja, és haza nem viszi a gazdájának. Munkát adnak neki, Claude pedig örömmel kap a lehetőségen, és lelkesen szolgálja a házat, amely befogadja. Nincs azonban egyszerű dolga: nagyvilági úriember gazdája és annak felesége katasztrofális házasságban élnek egymással. A csontig soványodott, idegbeteg asszony naphosszat az ágya nyomja és csapodár férjét átkozza, a férfi pedig, ha csak teheti, nem tartózkodik otthon. A helyzeten az sem javít, hogy hamarosan megszületik a gyermekük, Antoine. A kisfiú – sok kis kortársához hasonlóan - bár jó anyagi viszonyok közt, gazdagságban nevelkedik, nem sok melegséget kap a szüleitől. Anyja nem foglalkozik vele, sőt a kifejezett undor jeleit mutatja, ha meglátja, apja pedig továbbra is menekül a családi fészekből. Ebben a helyzetben a lelkiismeretes Claude lesz a gyermek egyetlen támasza. A folyamatos hidegháborút a ház minden szolgája nehezen viseli, így amint alkalmuk nyílik rá, lelépnek. Egyedül Claude az, aki hűséges marad. Hamarosan ő lesz a főkomornyik és a kis Antoine nevelője. Hűsége azonban nem csupán a hálában gyökeredzik: már a kezdetektől plátói szerelem fűzi gazdájához. Halálos ágyán a férfi rábízza fiát, és azt is elárulja, hogy ő sem volt közömbös hűséges szolgája iránt, de elsősorban mindig is a fiának tekintette. Ezután Claude csak a rábízott fiúért él, aki elég hamar felismeri, hogy a saját neméhez vonzódik, sőt elsősorban egy bizonyos szigorú arcú komornyik az, aki megmozgatja a fantáziáját…

A manga erősségét kétségtelenül a karakterek adják. Claude szigorúnak és rigorózusnak tűnik, de nagyon jó humora van, intelligens és érzékeny, bár ez utóbbi csak akkor látszik rajta, ha ő is akarja. Élete során már sokat látott és tapasztalt, így a körülötte zajló dolgokról némi ironikus cinizmussal vegyes higgadtsággal vesz tudomást. Megfelelő tetterővel is rendelkezik, és vérbeli komornyikhoz méltón minden esetben tudja mi a teendő. Szakmájából – és részben érzéseiből - adódik az is, hogy nagyszerűen kezeli a hisztis Antioine-t. Antoine véleményem szerint egy nagyon hiteles figura, esetében Yoshinaga Fumi megint csak bebizonyítja, hogy milyen jól ismeri és érzi annak a kornak a szellemét, amelyben a manga játszódik. Antoine alapjában véve egy jólelkű fiú, de vérbeli elkényeztetett arisztokrata, aki azon kívül, hogy ő magas rangja folytán különb, mint mások, vajmi kevés dologgal van tisztában. Némely megnyilvánulása Marie Antionette-et, a szomorú sorsra jutott francia királynét juttatta eszembe. Ő annyira nem tudott semmit a saját alattvalóiról, hogy mikor elmondták nekik, hogy a parasztok éheznek, mert nincs kenyerük, meglepődött, és megkérdezte, hogy hát akkor miért nem esznek kalácsot. Hasonló szinten van Antoine is, de szerencséjére ott van mellette Claude, aki minden hibája ellenére őszintén szereti őt. Nélküle a fiú nagy valószínűséggel a guillotine alatt végezné.

A történetnek főleg az eleje nagyon jó és kidolgozott, érdekes mellékfigurákkal, mint például Antoine szülei. A vége kevésbé lett izgalmas és feszült, mint a Gerard és Jacquesé, inkább a szerelmesek életéből mutat be apró eseményeket, amelyek tovább árnyalják a kapcsolatukat.

A grafika tipikus Yoshinaga Fumi, kísértetiesen emlékeztet arra, amit a később megjelent Gerard és Jacquesben láthatunk. Sok snitt mintha teljesen ugyanolyan lenne, és a hangulat is ugyanazt tükrözi. Személyes vélemény, de számomra a sensei stílusa akkor van igazán a helyén, ha a figuráit rokokó ruhákban és bútorok között láthatjuk – talán azért látom ezt így, mert az alakjai és az arcok amelyeket rajzol sok közös vonást mutatnak a 18. századi porcelánbabákkal. A hátterek megrajzolását itt sem vitte túlzásba, de a ruhák nagyon szépek és korhűek. A manga bővelkedik - cenzúrázatlan - erotikus jelenetekben, amelyek már-már a realizmusig menően explicitek. Yoshinaga-sensei annak ellenére, hogy elsősorban shoujo mangaka, olyan hard és szenvedélyes eksönöket rajzol, amelyekre nem lehet panasza egy yaoi fannak sem, hacsak nem zavarják az olyan naturális részletek, mint például a testszőrzet megjelenítése.

Ezt a történetet Yoshinaga Fumi és a kosztümös mangák kedvelőinek ajánlom. Nekem a Gerard és Jacques jobban tetszett, a kimunkáltabb, jobban megkonstruált történetvezetés miatt, amelynek köszönhetően az utolsó pillanatig lehetett izgulni a szereplőkért, de a maga nemében a Lovers in the Night is egy jó kis manga. Mindenképp ajánlom azonban, hogy A Butler’s Proper Place–szel együtt – a oneshotot beszúrva a második és a harmadik fejezet közé - vagy azután olvassátok, mert különben az a kis történetrész hiányozni fog – legalábbis én hiányoltam. A korhatárt tizennyolc évnél állapítanám meg, a sok nyíltan ábrázolt szexjelenet miatt. 

Arita