Yaoiarts

Nishida Higashi: Light and Shadow/ Kage Aru Tokoro ni

Hossza: 1 kötet
Kiadás éve: 2005
Japán kiadó: Shinshokan

Fanfordítás:
Angol: Half-Baked Scanlations

Nakamichi lelkes gyermekorvos, aki egy nagy japán kórházban dolgozik. Kollégái kedvelik, bár nem sokat tudnak róla – mindenkihez kedves, de zárkózott természetű, nincsenek közeli barátai. Jó oka van a visszahúzódásra, mivel homoszexuális, és már fiatal kora óta szenvedélyes szerelem fűzi a kórház igazgatójához, egykori mesteréhez, aki azonban családos ember, így viszonyukat titokban kell tartaniuk. Nakamichi nagyon nehéz helyzetbe kerül, mikor már nem fiatal szerelme súlyosan megbetegszik, és kómába esik. Mindennek a tetejébe a kórházba kerül gyakorlatra az igazgató fia, az ifjabb Tsutsumi, aki közli, hogy tudomása van az apjával ápolt kapcsolatáról, és nem is rejti véka alá a megvetését.

Az igazgató hamarosan elhalálozik, Nakamichi pedig magára maradna a gyászával, ha Tsutsumi nem nyüzsögne állandóan körülötte. A fiú nem tudja igazán gyűlölni apja volt szeretőjét, hiszen látja, hogy alapjában véve becsületes ember és kiváló orvos. Látva magányos szenvedését, őszintén meg is sajnálja, és azt is megérti, hogy igaz szerelem fűzte az apjához. A megértésen túl hamarosan más érzések is kialakulnak a fiúban, kérdés azonban, hogy mennyire valódiak, és hogy Nakamichi mennyire fogja őket komolyan venni...

Ez az egy kötetes manga ismét egy kicsit komolyabb, orvosos történet Nishida Higashitól. Számomra a mangaka legfőbb vonzereje továbbra is az érzelemábrázolás. A Nakamichit az igazgatóhoz kötő szálak, és a doktor gyásza nagyon szépen, minden fölösleges sallang nélkül, egyszerűen vannak ábrázolva – olvasás közben tényleg elhittem, hogy ez így lehetséges. A doktor és az igazgató fia között alakuló érzelmek pedig szintén elég reálisak, ennek megfelelően a kapcsolatuk szép lassan fejlődik. Talán még egy kötetet – vagy ha nem is annyit de még pár fejezetet - elbírt volna a történet, több idő lett volna kifejteni a dolgokat, de túlzott hiányérzetem így sem volt. A grafika nem kimondottan szép, a két évvel később készült Tenshi no Utával összehasonlítva jóval egyszerűbbnek, kevésbé kifinomultnak tűnik. Nem is lett explicit, de ez amúgy sem jellemző az alkotó műveire (amiért kár, mert ha akar, brutálisan jó eksönöket tud rajzolni, lásd Tenshi no Uta vagy Unsuccesful Romance).

Ha valaki szereti az érzelmes, kissé drámai yaoit, akkor ne habozzon lásson neki – nem csak ennek, de Nishida Higashi bármely művének is, nem fog csalódni! 

Arita