2013. szeptember 7., szombat



Yayoi Neko: Incubus


Kiadás éve: 1998
Hossza: 3 kötet, még fut
Angol kiadó: Kitty Media


Úgy gondolod, hogy csak a japánok tudnak yaoi mangát rajzolni? Talán van ebben egy csepp igazság is, mert tényleg kevés kiemelkedően jó művel találkoztam eddig nyugati rajzolóktól - de azért ne legyünk sznobok. Nem azért, mert a sznobizmus nem menő, hanem azért, mert közben hátha lemaradunk valamiről. És ha van manga, amit kár lenne kihagyni, akkor az az amerikai Yayoi Neko alias Jen Moffet Incubusa.
Képzeld el, hogy egy gyönyörű, elit cukrászdában bolyongsz! A polcokon gusztusosos sütemények kelletik magukat, de téged ez nem izgat, mivel az üzlet közepén, egy asztalon ott áll a világ legfinomabb tortája. Te is megkóstolhatod – de csak most az egyszer. Egyetlen szelet erejéig a tied lehet a legcsodálatosabb íz, ami valaha is létezett, de többet nem kaphatsz belőle. Mit választanál? Kipróbálod-e annak tudatában, hogy ezután hozzá képest minden más ízetlennek hat majd? Felkészültél-e arra, hogy egész hátralévő életedben ugyanezt a csodát keresed majd – hiába? Vagy hajt a kíváncsiság, és kéred a részed a mindenek feletti gyönyörűségből?

Ezzel a dilemmával kerül szembe Yayoi Neko mangájának főhőse, Judas is. A műegyetemista fiút álmaiban egy különös férfi kísérti, akinek érintése sosem tapasztalt gyönyört jelent a számára, de Judas minden erejével próbál ellenállni a furcsa idegennek. Aki lehet, hogy nem is annyira idegen, és úgy tűnik, hogy nem is csak az álmokban létezik: egy nap megjelenik Judas előtt, miszerint ő Lenniel, egy incubus, azaz olyan félig démoni lény, aki képes az álmokban járni. Lenniel elmondása szerint ők ketten Judassal már régóta ismerik egymást, sőt a szimpla ismeretségnél sokkal szorosabb szálak fűzték össze őket egykor. Ehhez hűen, a férfi kapásból meg is menti Judast egy veszélyes helyzetből – a fiú pedig értetlenül áll az események felett, mivel nem emlékszik semmire. Lenniel megérkezésével felbolydul csendes, eseménytelen élete, ami talán eddig sem volt olyan csendes és eseménytelen, mint ahogy gondolta…

Ezek után talán nem tűnik annyira különlegesnek a történet, de ez szerencsére nincs így. A mangát olvasva érdekes és izgalmas sztori fog kibontakozni a szemünk előtt, egy olyan sztori, amelynek lelke van, méghozzá hatalmas. Az alkotója ugyanis súlyos bipoláris depressziótól és kóros önbizalomhiánytól szenved, s ezt fel is vállalja, weboldalán is ír az állapotáról, kórházi kezeléseiről. Azt sem titkolja, hogy számára az alkotás terápiás folyamat, így dolgozza fel a fájdalmat, a traumákat és csalódásokat. Érzékenysége és az általa átélt mentális szenvedések biztosítják a mély érzelmi töltetet, de ennyi még korántsem lenne elég a sikerhez. Yayoi Neko azonban nem mindennapian tehetséges is minden téren, ami ahhoz kell, hogy jó mangaka legyen valakiből. Nagyszerűen rajzol, konstruál történetet és karaktereket, mindemellett olyan fantasztikusan ábrázolja a depressziós, elidegenedéssel küzdő emberek érzéseit, hogy az olvasó szíve belefacsarodik – érezhető, hogy tapasztalatból beszél. Mivel azonban egy zseniális alkotó, aki képes arra, hogy állapotát félelmetes humorral és iróniával kezelje, és nemes egyszerűséggel kiröhögje a saját komplexusait, az Incubus lényegesen több lesz egy reszkető, angsty kocsonyánál: az utóbbi idők egyik érzelmileg leghitelesebb yaoi mangája.

Lenyűgöző a sensei karakterteremtő képessége – tulajdonképpen ez adja meg az Incubus savát-borsát. Judas, a főhős egy lelkileg teljesen instabil figura, akiben az alkotó saját magát ábrázolja. A fiúnak nehéz gyerekkora volt, szülei részéről csupán rideg elutasítást tapasztalt, így nem is csoda, ha depressziós, önbizalomhiányos, és emberkerülő fiatal lett belőle, aki emellett még szégyenlős és prűd is. Tudat alatt persze vágyik a szeretetre, a szerelemre, és mindezzel együtt a testi örömökre is, de retteg a csalódástól, ezért senkit sem mer közel engedni magához. Igazából attól fél, hogy ha egyszer megtapasztalná a szerelmet, már nem lenne képes tovább élni nélküle. Abban azonban teljesen biztos, hogy őt hosszú távon úgysem szeretné senki, így ha véletlenül kellene is valakinek, hamar az eldobott szeretők sorsára jutna – ezt a problémát szimbolizálja a fent említett süteményes hasonlat, amely szintén felbukkan Judas álmaiban. De neki is szüksége van rá, hogy tartozzon valakihez, így a reménytelen szerelembe menekül. Vágyait kedvenc tanárára vetíti ki, akit istenként bálványoz, míg saját magát egy csótánnyal tartja egyenértékűnek.

Lenniel, a másik szereplő már sokkal inkább a mesék és álmok világához tartozik – nem hiába, hiszen ő egy incubus, az a lény, aki a hagyomány szerint álmukban csábította rossz útra az ifjú szüzeket. (Női párja, a succubus a férfiakkal tette ugyanezt.) Az ő múltját és Judashoz fűződő kapcsolatát csak lassan ismerjük meg, de már a kezdetek kezdetén magával ragadó, ahogyan rengeteg szeretettel, türelemmel viszonyul a lelkibeteg fiúhoz – ő az a megmentő, az álompasi, akit a magányosan szenvedők várnak – nem csupán erős, férfias és bátor, hanem fülig szerelmes és kitartó is. Jó, hát egy kicsit nyomulós a szentem, de ez legyen a legnagyobb baj…

A fő páros mellett van még a történetben egy mellékszál is, amely egy fiatal arisztokrata és démoni komornyikja viszonyáról szól. Ez a felállás sokaknak ismerős lehet, de fogadni mernék, hogy így tálalva még nem láttátok. Ne holmi Kuroshitsuji –féle teasinget várjatok, hanem valami sokkal-sokkal „yaoibbat”, ami ráadásul még gyönyörű szép is.

Most nézzük a grafikát, mert az aztán olyan, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette! Mellesleg hiába papolok itt a sztoriról, de a rajzolás az, amit az olvasó először meglát, és amitől aztán menekülésre fogja. Vagy nem. Az ábrázolásmód ugyanis yaois szemnek nagyon szokatlan. Yayoi Neko – nem hiába amerikai - rajong az amerikai képregényekért. Batman, Pókember, Fanthomas és társaik pedig miről ismerszenek meg? Hát nem a karcsú, törékeny termetükről, és ez bizony igaz a mangaka hőseire is. Az ő figurái is ilyenek, sőt még ilyenebbek – szenvedélyes testépítő ismerősöm ki nem állhatja őket, mert még ott is dudorodik és szálkásodik nekik, ahol elvileg semmi sincs. Széles hátak és vállak, duzzadó bicepszek, Schwarzeneggerhez méltó has és combizmok – üdvöz legyen mindenki, aki szereti a szép nagydarab, kigyúrt pasasokat. Én magam nem vagyok oda az ilyesmiért se kettő, se három D-ben, de az alkotó azért ennél többet tud. Az arcok kemények, szögletesek, a vonásaik élesek, mégis nagyon kifejezők. A kulcsszó: érzelemábrázolás, ráadásul olyan magas szinten, hogy le a kalappal előtte – átkozottul hatásos, képes voltam a vonaton bőgni miatta.

Ha túltettük magunkat a grafikán – biztosan lesz, akinek sikerül - onnantól már könnyű dolgunk van, mert Yayoi Neko hatalmas tisztelője a yaoi műfajának, és a történetét ennek eszköztárával építette fel. A manga jobbról balra olvasandó, a paneleket hasonlóan használja, mint a yaoi és shoujo alkotók. Ugyanúgy vannak – japán nyelvű, kanjis - effektek, különbségek a seme és az uke között – annyi kivétellel, hogy még Asami-sama is nagyon meggondolná, hogy belekössön-e egy Yayoi Neko-uke méretű fazonba. Testi adottságaik ellenére azonban ők is ugyanúgy tiltakoznak, ha eksönre kerülne a sor, mint bármelyik magára valamit adó uke egy japán mangában. Vagy ha nem, akkor a seme tiltakozik, de ennyi manapság már a japánoknál is bele szokott férni. Lényeg a lényeg, hogy a szexuális feszültség, amit sokan annyira szeretnek, bőven megvan, az erotikus jelenetek pedig lélegzetelállítóak. És, nem, nem azért, mert akkora szerszámok meredeznek bennük, mint a fél karom. Bár csupasz bőrfelületekben sincs hiány, szó sincs közönségességről – szenvedélyes érzelmekről annál inkább.

Szívem szerint mindenkinek ajánlanám ezt a mangát, de tudom, hogy biztosan lesznek olyanok, akiket zavar majd a grafika. Így azt mondom, hogy először nézzetek körül Yayoi Neko képei között a Deviantarton, ahol Thundertorii néven van fent, vagy nézzétek meg a weboldalán a galériáját, és ha tetszenek a képei, szerezzétek be. Scant nem valószínű, hogy fogtok találni hozzá, mivel angolul jelent meg, így nem kellett fordítani. Ha viszont kíváncsiak vagytok rá, tényleg megéri megvenni. A történet nagyon intelligensen van felépítve, mély tartalommal rendelkezik, amit emészteni kell, tehát messze nem lesz elég egyszer elolvasni. A szöveg nagyon összetett, tele pszichológiai utalásokkal, igényli a lassabb, figyelmesebb olvasást. A nyelvezete sem egyszerű – senki se szégyellje magát, akinek szótárra lesz szüksége hozzá. Akit ezzel sem tudtam elriasztani, vágjon bele, nem fogja megbánni! 

Arita


Yayoi Neko weboldala: http://www.yayoineko.com/
Yayoi Neko blogja: http://yayoineko.blogspot.com

Végül egy oldal linkje, ahol postaköltség nélkül lehet megrendelni ezt a mangát és még sok mást: http://www.bookdepository.co.uk/

Paypal account vagy dombornyomott bankkártya szükséges a rendeléshez, tehát akinek ez nincs, az megint csak kiesik, de a többieknek bátran merem ajánlani, mert eddig csak jó tapasztalataink vannak velük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése